Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-25 / 4. szám

(mért is hazudnék egy 8i éves öreg ember), hogy szinte magunk előtt látjuk keseregni azokat a megtört sziveket; sohajtozni s átkozni azokat a megrontott erkölcsöket, melyek a fülbegyónásnak lőnek szánandó áldozatai. A mű elején a szerző életrajzát irta meg Révész M. szépen, tanulságosan. Chiniquy Károly született Észak-Amerikában, 1809-ben; pappá szenteltetett 1833-ban. Csakhamar nagy hirre tett szert a szeszes italok elleni működésével, melyet olyan sikerrel folytatott, hogy a korcsmák mindenfelé iskolákká változtak kezei alatt; s Kanada városa arany érmet veretett számára, tisztelete s hálája jeléül: a mértékletesség apostolának felirattal; sőt a pápa is áldását küldte reá 1850-ben. «E közben szorgalmasan tanulmányozta a Bibliát s 25 éves papsága alatt arról győződött meg, hogy a róm. kath. egyház tana sokban ellenkezik a Bibliával ; hogy a papismus határozott ellensége a szabadságnak, s hosszas benső küzdelem után lerázta lelkéről a pápa nyiigző bilincseit; 1858-ban felmondta neki az engedelmességet s az általa alapított Szt. Anna városa, alig 15 család kivételével, vele együtt kilépett a kath. egyházból. Ekkor már a híre annyira elterjedt, hogy Amerika minden nagyobb városába meghívták felolvasások tartására. Körutat tett Skócziában, Angliában, Francziaországban, Schweiezban, a Csend-es tenger partján, Ausztráliában, Uj-Zelandban stb. Két év alatt 610 nyilvános előadást tartott. De ezen evangelizáló működésében az ukramontanismus, e fekete tábor részéről sokszor fenyegette veszély életét, s az Isten különös kegyelmének tekinthető, hogy a meggyilkoltatására 30-szor tett kísérlet ellenére még ma is él a 81 éves öreg, s még a mult évben is 160 községben tartott felolvasást. Az életrajz után egy nyilatkozat következik, melyet szükségesnek tartunk szó szerint ide iktatni : Nyilatkozat: O méltósága a montreali püspökhöz, Bou> gethez. «Uram ! Minthogy tetszett a véghetetlen kegyelmű Istennek, hogy megmutassa nekünk Róma hibáit és adott nekünk erőt, hogy azokkal szakitva kövessük a Krisztust: kötélességiinknek tartjuk, hogy legalább egy pár szóval szóljunk a gyóntatószék irtózatosságáról. Ön nagyon jól tudja, hogy azon irtózatosságok olyan természetűek, hogy azokról nők pirulás nélkül nem is szólhatnak. Hogyan lehet az, hogy polgáriasuk keresztyének között akad valaki, a ki annyira elfeledkezik a közönséges illemszabályokról, hogy örök kárhozat feltétele alatt erőket nőket, hogy legtitkosabb gondolataikat, legbűnösebb vágyaikat és tetteiket nőtlen férfiak előtt leplezzék le ? Hogy merészelnek az önök papjai álarcz nélkül kilépni a világba; hiszen hallgatva az emberi nyomorúság azon elbeszéléseit, lehetetlen, hogy azok a hallgatót is be ne mocskolnák, és a nők sem beszélhetnek azokról a szerénység és szeméremérzet levetkezése nélkül. Ha a sérelem nem volna oly nagy, az egyház a vádoskodást legfeljebb is nőtől fogadhatná el : de mit szóljunk azon utálatos kérdésekhez, melyek a nőkhöz intéztetnek s a melyekre felelni is kell? Az illedelem törvénye tiltja, hogy itt részletekbe menjünk. Legyen elég annyit mondani, «hogy ha a férjek csak tized részét tudnák annak, a mi a gyóntatok és nejeik közt történik)), inkább halva szeretnék az utóbbiakat látni, mint annyira lealacsonyítva. A mi minket illet montreali leányokat és aszonyokat, kik tapasztalatból ismerjük a gyóntató-szék szennyét, nem győzünk elég hálát adni az Istennek, hogy megmutatta nekünk a mi tévelygésünket s felvilágosított bennünket, hogy nem egy hozzánk hasonló, gyarló és bűnös ember lábánál, hanem egyedül a Krisztus lábainál kell keresni az üdvösséget)). (46 nő aláírása.) Ezután következik az Előszó ; vagy is Ezekiel VIII. 1 —18. versei; mely találó előjátéka a XII. fejezetből álló munkának; melynek I. Fejezete : A nő küzdelme a gyóntató-székben. Ez a fejezet meghatóan irja le a még romlatlan szivek küzdelmét, melyet női tisztesség, szemérem érzetükkel kell vivniok a gyóntató atya kérdéseinél. A szánalom, fájdalom, elkeseredés és harag szívből jövő soraiból álljon itt mutatóul néhány részlet: «Sok nemes szívű, jó nevelésű, emelkedettebb gondolkozása nőre az se volna borzasztóbb, ha parázs fölé kötözve kínoznák, mintha kénytelen feltárni szivét, egv férfi előtt, felfedezni lelkének rejtekeit, magán vagy házas életének legszentebb titkait s megengedni annak, hogy olyan kérdéseket intézzen hozzá, melyeket még a legelzüllöttebb nő sem szeretne hallani aljas csábitója ; szájából)). a Mily nyomorult életök lehet azon nemes lelkeknek, kiket Róma babonájának sötét börtönében fogva tart! Könyveikből olvassák, szószékeikről hallják, miszerint ha egyetlen bűnöcskét hallgatnak is el gyóntatóik előtt, örökre elkárhoznak ! De mivel képtelenek lábbal tiporni önérzetöket és a szemérzet, folyton az örök h.ilál félelmei között lebegnek.)) «A világ soha sem látott borzasztóbb, kétségbeesetebb és ünnepélyesebb küzdelmet annál, mely a szegény reszkető leány kebelében végbe megy, ki ezen ember lábainál határozni kénytelen a felett, hogy felnyissa-e ajkait arra, a minek nyilvánítása ellen szól mind a csalhatatlan Istennek, mind az ő női becsületének és önérzetének hangja.» ((Csalhatatlan egyházam könyörtelenül kötelezett, hogy kényszerítsem a szegény reszkető és síró leányokat és asszonyokat velem és a többi papokkal, Sodorna és Geniora vizeiben úszni azon ürügy alatt, hogy a mi feloldozásunk megtisztítja őket.» Azután részletesen leirja egy jó családból való leányka szomorú sorsát, kit két gyóntató egymásután tett ágyasává a fülbegyónás kérdéseivel; s a ki e szavakkal halt meg: «Engem kétszer gyilkolt meg a gyóntatószék, és sok leány jutott hasonló sorsra ismerőseim közül.)) II. Fejezet. A fülbegyónás a papokra nézve a pokol mélységes kár hozat a. Mindenekelőtt kijelentem, hogy a kath. pap sem rosszabb, mint más ember ; de viszont követelem, hogy ő se tartsa magát szentebbnek, jobbnak mint más halandó. Occasio facit furem. És senkinek sincs a világon annyi alkalma kipuhatolni, hogy melyik nőben mily alapon áll a szűzies érzet, mint a gyón tatónak a fülbegyónás által, s mivel a felszentelés által ő benne sem fordulhat visza az esendő emberi természet, a kisértetek őt is egész ugy megejtik, mint Ádám egyéb maradékát. A kath. papság romlottságának meg van a maga természetes logicaja. «A pápának ördögi hatalma elvette a paptól azt, a mit Isten felajánlott mindenkinek azért, hogy tisztességes, becsületes életet folytathasson. És