Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-16 / 33. szám

Csipkedem, csipkedem füvecskét, Asi, ási lukacskát. Nem csak papot öltem, Diákot is öltem. Harmadnapra hazaértem, Se bőiiből, se csontjából Semmit se találtam. Ki mit hozott a vásárból, Mind kifitogtatták. Hej bimbózó, bimbózó, Karácsonyi bimbózó. Adj király katonát. A fiúk összefogózva egy sorba állanak. Jobb szélen áll a király. A sorral szemben áll a császár 3—4 katonával. A császár elküldi követét a királyhoz, hogy adjon neki katonát; utoljára maga a császár is elmegy. Mikor a katonát kéri, így beszélgetnek : — Adjál király katonát. — Nem adok. — Ha nem adsz törtetek. Ekkor összefont karral neki szalad a sornak, s ha el tudja azt szakítani, az elszakadtakat magával viszi. * Hidas játék. Egy felől hárman, más felől vagy harminczan összefogóznak. A három kérdi : — Tíz, tíz, ki népei vagytok ? — Lengyel László jó királyunk. — Az is nekünk ellenségünk. — Miről való ellenségtek ? — Minap, minap itt járátok, Hidunk lábát eltörétek, Fel sem ácsolátok. — Ácsok vagyunk, ácsmesterek, Fenyőfából kifaragjuk, Ingyen aranyozzuk. — Hol kaptátok azt a sok ingyen aranyat ? — Fel-lelmentünk Kis-Bo!dogasszonyfalvára, Kérve kértük, adva adták, Kis mediczinával mérték. — Hazudtok tolvajok, loptátok. — Isten tudja mi lelkünket, Se nem kaptuk, se nem kuruzsoltuk. Isten adománya. — Nyissatok kaput ! — Mi a kaputok váltsága ? — Egy szép aranyalma s egy Rózsa nevfí lány. Ekkor a három feltartja a kezét, a többi meg a kapu alatt átbúvik. A kapusok azonban az utolsót mint kapuváltságot — a sorompó leeresztésével — elfogják. * Pünkösdi királyné. A gyermekek körbe állanak s egymás kezét fogva a következő verset mondják : A pünkösdi rózsa Kihajlott az útra. Hn édesem, én kedvesem, Szakaszsz egyet róla. En is szakasztottam, El is szalasztottam, Végre vérrel (?) kis királyné, Akit szeretsz, kapd be. Ekkor a középen álló királyné a körben állók közül akit akar, behívja és megtánczoltatja, igy folytatván a verset : Ezt szeretem, ezt kedvelem, Ez az én édesem. Ha pénz volnék, csendülnék, Rózsa volnék, terülnék, Mégis kifordulnék. Járjad, járjad, jó katona, Hogy dobogjon ez az utcza. Ekkor az egész mondja: «Állj ki!» A körben állott királyné kimegy a többiekhez, a behívott bent marad s újra kezdődik a játék. * Nem folytatom, hisz százával lehetne válogatni ez örökéltű, kedves játékokból. Az áldozatkész kiadó Hornyánszky Viktor valóban lekötelezi irodalmunkat e koczkázatos vállalatba ezerek befektetésével. Vajha méltó kelete, elterjedése lenne a kétféle (3 forintos és 1 frt 50 kros) kiadásban megjelent gyűjteménynek. Főleg az iskolák nem nélkülözhetik a nevelés-oktatás oly rég ideje mellőzött hatalmas eszközének, a gyermek-játékoknak e gazdag gyűjtését. Tért kell foglalnia iskoláinkban a játéknak, és épen ezeknek a néplélek (Agavé módjára) századokon át fejlődött bájos virágainak. S ki kell szorítniolc e népies észjárású, cselekvésű, nyelvezetű és dallamú gyermek-játékoknak a kisdedóvó intézetek mesterkélt játékait és kintornás dalait is. Családnak, iskolának, óvodának nem tudok becsesb könyvet ajánlani, mint a dr. Kiss Áron szerkesztette : ccMagyar Gyermek játék-Gyűjteményt.)) Eötvös Károly Lajos. KÖNYVISMERTETÉS. A „Protestáns Szemle" ez évi III. füzete. Lelki gyönyörűséggel szemlélem a Prot. írod. Társaság örvendetes haladását, látom a «Szemle» Írókban és műveikben való fokozatos előmenetelét s a mit mi e tekintetben vártunk, az Isten kegyelméből, az írók buzgóságából s a szerkesztő-titkár ismert körültekintő figyelméből és lankadatlan buzdításaiból meg is valósult. Örömmel üdvözöljük a Társaság fővárosi intéző köreit azért a nemes elhatározásáért is, hogy végre valahára a népies irodalmat is megindítja, miáltal a Társaság prot. népünk rétegeibe is megtalálja immár az utat. Népies íróinkon most már a sor, hogy a Társaságot ebbeli nemes szándékában hathatósan támogassák fényes multunk gazdag eseményeiből vett elbeszéléseknek e nemben való kidolgozása által. A aProt. Szemlew általunk bemutatandó ez évi III. füzete vaskos kötetben jelent meg. Van benne három magyar egyháztörténeti, két külföldi tárgyú, egy bibliai tanulmányi és egy polemikus cikk. Ezenfelül van egy könyvismertetés, két vallásos-erkölcsi felolvasás a Társaság ismert s e Lapokban már méltatott téli felolvasásaiból s a szokásos hazai és külföldi irodalom rövid méltatása. Bizonyára tartalmas s élvezetes olvasmányt nyújt e füzetünk is derék Társaságunk minden rendű és rangú tagjainak. Az értekezések és tanulmányok sorát «Kermann Dániel élete» (269—292. 1.) c. folytatásos cikk nyitja meg, a melyben egyháztörténetünk e tragikus alakjának Turotukán és Miaván való küzdelmes lelkészkedését, XII. Károly svéd királynál az eperjesi collegium föl— segélése érdekében történt kiküldetését, püspöki hivataloskodását a Rákóczy-féle szabadságharcban s a rózsahegyi zsinaton vitt szereplését irja le eddig megszokott szakavatottsággal «a rózsahegyi zsinat» előnyösen ismert tollú irója. A második cikkben folytatja s befejezi Balogh Ferenc ismeretes «Egyházi tanulmány útját francia földön» (292 — 315. 1.) talán túlnagy részletességgel, de beható szakértelemmel. «A párisi prot. fakultás első két éve»,