Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-16 / 33. szám

«felavatá'sa», «a külső veszély fenvegetése», «a belső válság)) stb., mind meg annyi szép és emelő benyomás a francia protestantismusnak belső életéből. Azt, a mit befejezésül nemes páthoszszai «a magyar ref. egyház 5 világító tornyáról = theol. akadémiájáról)) (természetesen az ágostaikat sem mellőzve) mond, a mi forró vágyunkat is képezi. De «a hit, tudomány és életw csak úgy ér valamit, ha azt az evnngyéliomi szeretet s a kölcsönös türelem keresztény lelke hatja át! ((Komáromi Csipkés György és bibliája)) (315-ik és 335-ik 1.) c. cikk előnyösen mutatja be íróját, Földváry Lászlót a «Szemle» íróinak sorában. Hézagpótló e tanulmány, mely méltán ösztönöz régebbi bibliafordító i n k személyeinek, életének és működésének, tanulmányozására. A Károli-ünnepély egyik érett irod. gyümölcse e dolgozat, a melynek «catalogusa» ezenfelül bibliagraphiai becscsel is bír. Füzetünk bibliai tanulmánya Józsa Zs. professornak «A Zsoltárok)) (335— 364. 1.) c. szép cikke, a melynek Dávidról s az ő koráról adott jellemzései megkapok. A ((címkérdést)) alapos kritikával és biztos szakismerettel fejtegeti a szerző. Örvendünk, hogy az ó-szövetség oly gyakran foglal helyet a Szemlében. Kecskeméty, Csengey Petii és mások cikkeiben gyönyörködtünk. Bárcsak Masznyiknak akadna már társa az új-szövetségi részletek feldolgozásában is, a melyekkel gyakrabban kellene találkoznunk a Szemlében. «A dunántúli ág. evang. egyház megalakulása)) (364—393. 1.) c. cikk Mokos Gyulát mutatja be a Szemle olvasóinak. Egy hittani vita, a csepregi colloquium s az ezáltal okozott áldatlan tollharc s egyházi szakadás a két testvéregyház benső életében van itt forrásszerűen föltüntetve s érdekesen elbeszélve. Az 1598. törvénykönyv szövegével értékében csak nyert az alapos tanulmány. Ama magyar Form. Concordiae, melynek egyetlen példánya a kassai kath. püspöki könyvtárban van, legközelebb kezünknél lesz, s tartalmát részletesebben is be fogjuk mutatni e Lapok olvasóinak. A magyar prot. hitviták történetéből különben jövőre is kérünk. * Dr. Erdős József: «A heidelbergi káté története és irodalma a külföldön és hazánkban)) (394—406. 1.) c. szűz czikke igazán «csak vázlatos áttekintés.)) Nagyobb értéke van még bibliographiai szempontból a magyar résznek, de itt is több elevenség és kritikai méltatás volna kívánatos. Szerettük volna, ha Luther kátéjával is össze hasonlítja, a mennyiben a kettő egymást kiegészítve egy imiált káténak képezheti az alapját. A káténak, mint hitvallásnak ((egyetemessége)) a ref. egyházban nem oly értelemben vehető, mint p. o. az Augustanáé a lutheri egyházban. Füzetünk egyetlen polemikus czikke dr. Szlávik Mátyás tollából való «Luther képek a modern pápás történetirásbóh) (407—421. 1.) címmel. E cikket Csengey Gusztáv theol. tanár s ismert nevű írónk következő figyelemreméltó megjegyzésekkel aposztrofálja: «Vesztét érzi-e a római hierarchia s a pusztító tűzvész utolsó fellobbanásának tekintsük ? vagy csakugyan új erőre tett szert s megifjodni készül e világfojtogató egyház ? nem tudjuk, vizsgálni most nem is akarjuk ; de annyi bizonyos, hogy a papismus még virágkorában, hatalma tetőpontján sem fejtett ki oly minden irányra kiterjedő tevékenységet, mint éppen most, a i^-ik század végző tizedeiben, midőn azt lehetne hinni, hogy az általános felvilágosodás és humanismus örökre megbénították ható erejét. Annál veszedelmesebb pedig e világhódító egyházi hatalom sokirányú működése, mert e működés most olyan, mint a titkos aknamunka, mint a faalkotmányt lassan őrlő szú, mint az ép ruhába beleesett láthatatlan moly féreg. Egyszer csak azt látod, hogy az épület leroskad; hogy az új ruha át van lyukgatva. Eddig legalább a tudomány volt ment tőle. A felvilágosodás a maga fensége érzetében bizonyos kicsinylő mosolylyal nézte a papismus irodalmi erőlködéseit. A róm. hierarchia, óriási pénzereje daczára, nem birt versenytársával, léte ellenokával: a protestantismussal. Most azonban már a tudományt kezdi megmér! gezni, hogy sorvadásba ejtse a felvilágosodás eddig egészséges életszervét, az objectiv tudást. A történetírást hamisítja meg. Ideje volna e veszedelmes irány ellen az actiót minden erővel megindítani, különösen hazánkban, hol a római hierarchia uralkodó egyházat képez s nagy hatalma mellett szellemi, irodalmi hatásával a protestantismus életgyökerét támadja meg s létét veszélyezteti. És mind a mellett mi történt? magyar protestáns irodalmunk (az új-korban) alig van, most kezd ébredezni, mint valami új tünemény, holott nagy szükség ' lett volna rá már régebben is. A római egyház felhasználta s felhasználja gyöngeségünket, tétlenségünket, elfoglalta előlünk a történetírás terét. Szégyen, hogy a magyar protestantismus dicső küzdelmének korát kath. irók műveiből olvassa közönségünk ; annyi tehetség közt nem akadt egy Szalaynk, egy Horváth Miháíyunk, ki a Bocskayak és Bethlenek korát megirta volna. De még ennél nagyobb szégyen is ért bennünket. A római hierarchia nálunk már nyiltan foglalkozik azzal a tervvel, hogy megíratja a magyar protestáns egyház történetét, természetesen kath. szempontból. És nekünk magyar protestánsoknak még nincs egyháztörténetünk ! E megbocsáthatatlan mulasztás mellett legalább felaprózott munkásságot fejtettünk volna ki, éber szemmel kisérve az ellenfél aknamunkáját. De nekünk még prot. polemikánk sincs. A 16-ik és 17-ik század hatalmas polemikus irodalmának szelleme mintha végkép kiveszett volna prot. íróinkból ! Pedig ha valamire, úgy éppen erre van legnagyobb szükségünk, mert hiszen az ellenség működését minden irányban ellensúlyozni, czáfolni, támadni kellene, hogy ha már erős bevehetetlen sánczai vannak, legalább vernők vissza az ellenséget sánczai közé. Csak dicsérnünk kell tehát a «Prot. Szemleo elhatározását, midőn programmjába a polemikát is felvette. Méltó elismerést érdemelnek azok a kevesek, kik egyházunknak a polemika terén tesznek hasznos szolgálatot. E kevesek közé tartozik dr. Szlávik Mátyás. Most midőn legújabb czikkét akarjuk tér szűke miatt csak röviden ismertetni, készakarva részleteztük prot. irodalmunk hiányait, hogy annál inkább kitűnjék dr. Szlávik irodalmi munkásságának jelentősége. Kevesen ismerik úgy az ellenség sokoldalú működését, mint ő; beható szakismerete alapján éles megfigyelő képességével rámutat az ellenség támadó mozdulataira s legtöbbször helyesen alkalmazza az ellentámadás fegyvereit. Legújabb czikkében a pápista történetírásnak azt az irányát ismerteti, mely Luther világtörténeti személyiségének kisebbítését, lealacsonyitásáf czélozza az ál-