Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-16 / 33. szám

ISKOLAÜGY. letek pedig valóban bírják és gyakorolják is a végrehajtás felett az ellenőrzés jogát. Ezen zsinat lenne hivatva a protestáns hitelvek azon számos őreit, kik szegénységben és nyomorban sínylődnek, anyagilag oly állapotba helyezni, mely lehetővé tegye nekik — a mi jelenleg reájuk nézve nagy részben lehetetlen — hogy hazánk, nemzetünk közjavának érdekében is felette fontos missziójukat betölthessék; kik közül egy sincs, ki «tetteti magát szegénynek, holott sok marhája vagyon» (Példabeszédek 6, 13, 17.) és a kik a nagy apostol szavaival fordultak már a mult évben sorsuk intézőihez és jobb sorsban lévő paptársaikhoz figyelmeztetve és kérve őket, «hogy a szabadságot ne adjátok a testnek bűnre való alkalmatosságul, hanem szeretetből egymást szolgáljátok)), mert «ha egymást marjátok és elnyelitek, meglássátok, hogy egymástól meg ne emésztessetek)). (Galacz. 5, 13, 5, 15.) Olvasva Nagytiszteletű esperes urnák egyházközségünkbe érkezett azon esperesi körlevelét, melyben az egyházközségek katonai rövidséggel minden lehető megfontolást kizárva, a zsinati képviselők megválasztására utasíttatnak, nem bírtam megnyugvást találni abban, hogy ezen a protestantismus jövőjét, mondhatni létfeltételét képező választások, csak ugy hasból a közvélemény minden tájékozása nélkül — ejtessenek meg. Hogyan szerezze meg, miként biztosítsa magának azon megválasztott képviselő, még ha ösmeri is, és áthatva van is egyházunk közszükségeinek érzetétől, a meggyőződéséhez szükséges erőt, ha választóinak nézetéről még csak fogalommal sem bír. Felette kívánatosnak tartom, hogy mielőtt az egyházközségek szavazataikat a zsinati képviselőkre beadják, tisztáztassanak az elvek. Felette fontos és szükségesnek tartom, hogy egyházmegyénk lelkészei és világi értelmisége egy értekezletre hivatnának össze, tanácskozandók az on legfőbb fontosságú kérdések felett, hogy mely elvekre lennének alapítandók azon zsinat által hozandó részletes törvények, melyek az egyetemes egyház kormányzatára, ennek területi felosztására, közoktatására, a hívek teherviselési arányára nézve hozandók lesznek. Ezen érzéseim és kóválygó gondolataim hozták létre e sorokat, melyekben kísérletet teszek Nagytiszteletű urat felkérni, hogy hívjon össze egy papi értekezletet, már akár Nyíregyházára, akár a Sóstóra, kérje fel lelkész társait és ezek között a hivatalon kívül álló szegényebb sorsú közpapokat is, hogy úgy saját, mint az ezzel ugyanazonos közérdekében egyetemes egyházunknak, ne csak maguk el ne maradjanak, de igyekezzenek hatáskörüktől telhetőleg egyházközségeik értelmes világi elemeit is az eljövetelre megnyerni. Kiváló tisztelettel vagyok Nagytiszteletű esperes úrnak alázatos szolgája idősb Fráter Sándor. - A tanítói nyugdíjról szóló törvényjavaslathoz. — Vonatkozással Futásfalvi cikkére. — A t

((Protestáns Egyházi és Iskolai Lap» f. évi auguszft us hava 2-kán megjelent 3 1. száma vezérczikkében : A tanítói nyugdíjról szóló új törvényjavaslat»-ról «Futásfalvi» a népiskolai tanitók sorsa iránt/ meleg részvéttől hevülve s igazi emberszeretettől ind/ffatva, fejtegeti ez új törvényjavaslat előnyeit a most fenálló ((Népiskolai tanitók nyugdíj törvényei)) felett. «FutásfaIvi» ezen fejtegetéseért mindnyájunk, de különösen az érdekelt tanítói kar részéről a legbensőbb köszönetet érdemli, a mit ezennel én magam részéről e helyen őszintén ki is fejezek. Megfogja azonban a nevezett czikk irója engedni, ha én, itt-ott támadt kételyeit felvilágosítani és ha lehet eloszlatni megpróbálom; teszem ezt kiválólag az ügy érdekében, teszem főleg az iskola fentartók, de különösen a tanitók megnyugtatására, ha ugyan ez utóbbit sikerülne elérhetni. Az emberi vágyakat kielégíteni, még akkor sem lehet, ha azt akár egyesek, akár testületek, akár kormányok, vagy államok a legszentebb szándékkal, félre magyarázhatatlan jó akarattal, igazán akarják eszközölni, sőt eszközlik is. A tapasztalás tanítja, hogy midőn a felsőbbség önkényt adja jótéteményeit, a segélyezett a soknál is mindég többet kíván s megtörténik gyakran, hogy még követel is. A tanitók régi nyugdíj törvénye bizony nem elégíthetett ki senkit. De azt mondták akkor legtöbben, igen jó az csak, hogy már van valami; sőt nekem volt tudomásom róla, hogy tehetetlenségre jutott sok oly tanitó, ki 100 frttal, és sok özvegy ki 84 forinttal nyugdíjaztatott, még boldognak is mondta magát, mert megtörtént, hogy a nyugdíjképen kapott 100, illetve 84 forint több volt nekik, mint a szolgálatukért járt fizetésük. Nagyon jól tudta azt a minisztérium, hogy ez a törvény meg nem állhat ugy a hogy van, s annak életbeléptetése után mindjárt arra fordítottuk minden gondunkat, hogy ezt a hiányos törvényt, miképen lehessen, olyanná átalakítani, a milyen az állami tisztviselők nyugdíjtörvénye. Ezt a törekvést szintén nagyon jól tudták a tanitók is; mind e mellett nem szűntek meg folyvást kérelmezni a törvény javítását, sőt a miniszter a hányszor hozzá fordultak, mindannyiszor igyekezett őket megnyugtatni, kijelentvén, hogy az ő szándéka is abban határozódik, mikép a tanitók kívánsága szerint, nyugdíj törvényök, az állami tisztviselők nyugdíj törvénye szerint igazittassék át. De erre az átigazitásra sok előkészületre, számításra, ezeknél fogva kellő időre volt szükség. Mig ezek folytak, a tanitók maguk is még inkább népszerűséget hajhászó szószólóik, kívánságaikat folyton fokozták, mindig feljebb licitálták; végre a teljesíthetetlen szertelenségekig jutottak el. A legjobb akaratú, sőt igazi résztvevő barát, ((Futásfalvi)) is a tanitók által sürgetett kívánságok benyomásai alatt látszik állani, egynémely kételye és aggodalmánál fogva. Épen azért fogtam tollat, hogy mint fennebb is érintém, igyekezzem ezeknek felvilágosítását, lehetőleg eloszlatását megkisérleni és az érdekelt tanítókat, ha ez ugyan mint emlitém lehető lenne, megnyugtatni. A népiskolai tanitók, ad normám középtanodai tanárok, a 40 évi szolgálat helyett 30 évre szeretnék leszállítani szolgálatuk idejét. Azt hiszik magukról ők is, mint a népdal mondja: «Vagyok olyan legény, mint kend Támogatják állásukat az 1806. évi Ruio educationis 290. §-ával, a hol szintén 30 évi szolgálat állapittatik meg az egyetemi akadémiai és gymnasium tanárok számára; de ez az idézett rendeletben a népiskolai tanítókra nem csak nem értetett; de nem is alkalmaztatott soha. Ugyanis a Helytartótanács ugy akkor, mint az 18^5-ben kiadott ide vonatkozó rendeleteiben világosan kiadta, hogy a népiskolai tanitó 30 évi szolgálata után