Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-16 / 33. szám

A 149. §-ban a lelkészek öltözetéről levéti szó, egyházmegyei gyűlésünk szótöbbséggel a reverenda mel­lett nyilatkozik és annak használatát indítványozza álta­lánosítani; abból indulva ki, hogy legyen az öltözék válójában papi ruha, ne pedig ilyen-olyan «entreprise des pompes funébres» szolgáihoz hasonló viselet. Nem helyeselhette egyházmegyei gyűlésünk a pá­lyázati képesség körülírásánál a javaslat ,azon intézke­dését, mely különbséget tesz az I. Il-od osztályú és az alsóbb osztályban egyházú működő segédlelkészek között. Gyakori eset van ugyanis arra, hogy némely egyházmegyében nincs vagy épen egy-két I. és II. oszt. egyház van, és az ott működő lelkésznek nincs szüksége káplánra; hogyan szervezzenek ilyenkörülmények közt qualificatiót a legjobb képességű segédlelkészek is.? A pályáihatás pedig szabad az egész országban. De külön­ben is a segédlelkészeket nem választják, hanem ren­delik, mely körülmény a káplánokkal rendelkezőt hozza kritikus helyzetbe; mert az a káplán, ki az I. o. egy­házba nem rendeltetik, az esperest vagy püspököt üldö­zőjének, elnyomójának hirdeti. A 210. § záradékát, mely szintén hatalmat ad az esperesnek arra, hogy némely választó gyülekezetre szelíd nyomást gyakoroljon, esetleg valamelyik káplán­nak reménységét eleve (törvény alapján) meghiúsítsa, szintén törlendőnek javasolja. Ha a feltételezett eset előállana, maradjon a választó egyház az alatt a pár hét alatt vacantiában; a felügyelet bizassék a szomszéd lel­készre, azon pár heti vacantia által nem szenved a köz­ügy, mig ellen esetben sokféle gyanúsításra nyittatik út. Az orsz. közalapnál törvénybe iktattatni javasolja, hogy a befolyt domesztikai adónak legalább io°/0 -a az illető egyházmegyének rendelkezesére bocsátandó, me­lyet saját belátása szerint osszon szét. Tapasztalati tény, hogy a központban a megye s kerület véleményezését mellőzve, sokszor a protekciónak engedve nem a valódi szükségnek megfelelőleg osztják a segélyeket, a mely körülmény a domesztika iránti népszerűséget apasztja. Mindezek megakadályozása végett szükségesnek tartja a javaslat módosítását. Ugyancsak a domesztikára vonatkozó §§-ok mérle­gelése közben élénk eszmecserét idézett elő a misszióra megállapított Sajnálattal kell constatálni, hogy e tárgyban ellentétbe jöttünk a bizottság javaslatával s hírlapikig készült közhangulattal. Körüljárva gondolat­ban az egyházak beléletét, látjuk menynyi a nyomor, a szükség; látva, hogy egyes egyházak miként szűnnek meg, vagy zsugorodnak 1 elkésztanitósággá, praeorantiára, fiijává s azután miként megy tönkre anyagilag s szelle­mileg : feltettük a kérdést, hogy annak a nagy áldozat­nak, melyet a convent a misszió ügyben meghoz, meg íelel-e az eredmény? Ugy találtuk, hogy nem; mert 1 agy költséggel keressük az egy elszéledt juhot, de a meglevő 99-et széledni, pusztúlni engedjük. A jelen viszonyok közt nem tartjuk szerencsés intézkedésnek, sem egyetemes egyházunk érdekében állónak, hogy mig egyes helyeken, hova a kereskedelem, ipar, köz­lekedés, közintézetek, hivatalok nagyobb számban con­centrálják a lakókat, a hová a legváltozóbb elemek mun­kások, áthelyezhető tisztviselők költözködnek be, kiket ideiglenes lakhelyükhöz sem születés és rokonság, sem ingatlan birtok nem csatol, mondom mig az ilyen helyeken nagy költséggel, áldozattal missziói lelkész­séget szerveznek s tartanak fel : addig azon községek­ben, melyekre az ősi buzgóság templomot, iskolát, parochiát hagyott, s a melyet a hívek feltartani csak segítséggel tudnának, az egyházat sülylyedni, pusztúlni engedjük. Sok lelkész valósággal nyomorog, gúnyjára a társadalomnak. Ezt az állapotot nem haladásnak, ha­nem visszafejlődésnek kell nevezni. ^Es midőn a °/0 leszálitását sürgetjük, több figyelmet s gondosságot ké­rünk az erők felhasználásánál. Az első szakasz Vl-ik része az egyházi közigazga­tási bíróság szervezete stb. (275 — 333. §§.), mint egy­ház alkotmányunkban egészen új, abba nem illő találmány kihagyandó. Ezen közigazgatási bíróság ugyanis, mind azon jogokkal s teendőkkel lenne felruházva, melyeket eddig az egyházmegyei közgyűlés gyakorolt, annyira, hogy a tulajdonképeni közgyűlésnek aüg marad valami, sőt majdnem tárgytalanná válnék. Látjuk, hogy a poli­tikai megyében a felállított közigazgatási bizottság meny­nyire tönkre tette az eleven, erőteljes megyei életet, mennyire érdektelenné a közgyűléseket; tanuljunk a más példáján, a más kárán, önkezűleg ne romboljuk le erős ségeinket, a tractualis gyűlésekben nyilatkozó ér­dekl ődést és lelkesedést az egyházi élet iránt. Tartsuk meg az ősök bölcsessége által alkatott s a gyakorlat által jóváhagyott megyei gyűléseket a maguk eredeti alakjában. Ezek azok a főbb elvi eltérések, melyekben a barsi egyházmegyei közgyűlés ellenző véleményét igyekeztem vissza adni. A tervezet további részeit helyesli, s annak tör­vényerőre való emelesét, jelentéktelen módosításokkal kívánja. A gyűlésen ezen kívül csekélyebb fontosságú tár­gyak és kérvények nyertek elintézést. Mészáros József. A zsinati ügyek előkészítése. Felsőszabolcsból Lapunk egyik barátjától kaptuk a következő levelet. Azon fontos kérdésről szól, hogyan kellene a zsinatot az egyes gyülekezetekben előkészi­etni, a papságn ál és a gyülekezeti tagokban a törvény­hozás iránti egyházi érdeklődést felkelteni. A sok tekin­tetben érdekes és jellemző felszólalás közlése Szerkesz­tőnk távolléte miatt késett. A levél így hangzik: A felső-szabolcsi ev. ref. egyházmegye esperesi hivatalának Nyíregyházán. Nagytiszteletű Úr! A folyó év deczember havában összeülendő zsinat a magyarországi ev. ref. egyház közkormányzatának, közoktatásának, igazságszolgáltatásának, teherviselési ará­nyána k jövőben leendő mikénti szervezete felett fog tanác skozni, és hosszú időre végérvényesen döntő hatá­rozat okat hozni és törvényeket alkotni. Ezen zsinat lenne hivatva a hazánkban elszórt — különálló apró gyenge — ugyanazért tehetetlen protes­táns egyházi paránylókat egy erős szilárd nagy egészszé tömöríteni. Ez lenne hivatva a magát túlélt patriarchális egy­házi alkotmányunkat, a minden rendet pontosságot, és minden felelősséget kizáró közkormányzatunkat, az auto­nómiának nevezett, de tényleg valóságos anarchiát képező egyházi közkormányzatot javítani. javítani ugy, hogy az egyesnek szellemi szabad­sága —'- ezen lét alapját képező — minden egyebek felé helyezendő legfőbb java a protestantismusnak,- csor­bát ne szenvedjen; javítani úgy, hogy a közkormány­zati végrehajtás ne dilettánsok által, de erre képzett egyének által kezeltessék. Az egyházi képviseleti, testű-

Next

/
Thumbnails
Contents