Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-16 / 33. szám

A 149. §-ban a lelkészek öltözetéről levéti szó, egyházmegyei gyűlésünk szótöbbséggel a reverenda mellett nyilatkozik és annak használatát indítványozza általánosítani; abból indulva ki, hogy legyen az öltözék válójában papi ruha, ne pedig ilyen-olyan «entreprise des pompes funébres» szolgáihoz hasonló viselet. Nem helyeselhette egyházmegyei gyűlésünk a pályázati képesség körülírásánál a javaslat ,azon intézkedését, mely különbséget tesz az I. Il-od osztályú és az alsóbb osztályban egyházú működő segédlelkészek között. Gyakori eset van ugyanis arra, hogy némely egyházmegyében nincs vagy épen egy-két I. és II. oszt. egyház van, és az ott működő lelkésznek nincs szüksége káplánra; hogyan szervezzenek ilyenkörülmények közt qualificatiót a legjobb képességű segédlelkészek is.? A pályáihatás pedig szabad az egész országban. De különben is a segédlelkészeket nem választják, hanem rendelik, mely körülmény a káplánokkal rendelkezőt hozza kritikus helyzetbe; mert az a káplán, ki az I. o. egyházba nem rendeltetik, az esperest vagy püspököt üldözőjének, elnyomójának hirdeti. A 210. § záradékát, mely szintén hatalmat ad az esperesnek arra, hogy némely választó gyülekezetre szelíd nyomást gyakoroljon, esetleg valamelyik káplánnak reménységét eleve (törvény alapján) meghiúsítsa, szintén törlendőnek javasolja. Ha a feltételezett eset előállana, maradjon a választó egyház az alatt a pár hét alatt vacantiában; a felügyelet bizassék a szomszéd lelkészre, azon pár heti vacantia által nem szenved a közügy, mig ellen esetben sokféle gyanúsításra nyittatik út. Az orsz. közalapnál törvénybe iktattatni javasolja, hogy a befolyt domesztikai adónak legalább io°/0

-a az illető egyházmegyének rendelkezesére bocsátandó, melyet saját belátása szerint osszon szét. Tapasztalati tény, hogy a központban a megye s kerület véleményezését mellőzve, sokszor a protekciónak engedve nem a valódi szükségnek megfelelőleg osztják a segélyeket, a mely körülmény a domesztika iránti népszerűséget apasztja. Mindezek megakadályozása végett szükségesnek tartja a javaslat módosítását. Ugyancsak a domesztikára vonatkozó §§-ok mérlegelése közben élénk eszmecserét idézett elő a misszióra megállapított Sajnálattal kell constatálni, hogy e tárgyban ellentétbe jöttünk a bizottság javaslatával s hírlapikig készült közhangulattal. Körüljárva gondolatban az egyházak beléletét, látjuk menynyi a nyomor, a szükség; látva, hogy egyes egyházak miként szűnnek meg, vagy zsugorodnak 1 elkésztanitósággá, praeorantiára, fiijává s azután miként megy tönkre anyagilag s szellemileg : feltettük a kérdést, hogy annak a nagy áldozatnak, melyet a convent a misszió ügyben meghoz, meg íelel-e az eredmény? Ugy találtuk, hogy nem; mert 1 agy költséggel keressük az egy elszéledt juhot, de a meglevő 99-et széledni, pusztúlni engedjük. A jelen viszonyok közt nem tartjuk szerencsés intézkedésnek, sem egyetemes egyházunk érdekében állónak, hogy mig egyes helyeken, hova a kereskedelem, ipar, közlekedés, közintézetek, hivatalok nagyobb számban concentrálják a lakókat, a hová a legváltozóbb elemek munkások, áthelyezhető tisztviselők költözködnek be, kiket ideiglenes lakhelyükhöz sem születés és rokonság, sem ingatlan birtok nem csatol, mondom mig az ilyen helyeken nagy költséggel, áldozattal missziói lelkészséget szerveznek s tartanak fel : addig azon községekben, melyekre az ősi buzgóság templomot, iskolát, parochiát hagyott, s a melyet a hívek feltartani csak segítséggel tudnának, az egyházat sülylyedni, pusztúlni engedjük. Sok lelkész valósággal nyomorog, gúnyjára a társadalomnak. Ezt az állapotot nem haladásnak, hanem visszafejlődésnek kell nevezni. ^Es midőn a °/0 leszálitását sürgetjük, több figyelmet s gondosságot kérünk az erők felhasználásánál. Az első szakasz Vl-ik része az egyházi közigazgatási bíróság szervezete stb. (275 — 333. §§.), mint egyház alkotmányunkban egészen új, abba nem illő találmány kihagyandó. Ezen közigazgatási bíróság ugyanis, mind azon jogokkal s teendőkkel lenne felruházva, melyeket eddig az egyházmegyei közgyűlés gyakorolt, annyira, hogy a tulajdonképeni közgyűlésnek aüg marad valami, sőt majdnem tárgytalanná válnék. Látjuk, hogy a politikai megyében a felállított közigazgatási bizottság menynyire tönkre tette az eleven, erőteljes megyei életet, mennyire érdektelenné a közgyűléseket; tanuljunk a más példáján, a más kárán, önkezűleg ne romboljuk le erős ségeinket, a tractualis gyűlésekben nyilatkozó érdekl ődést és lelkesedést az egyházi élet iránt. Tartsuk meg az ősök bölcsessége által alkatott s a gyakorlat által jóváhagyott megyei gyűléseket a maguk eredeti alakjában. Ezek azok a főbb elvi eltérések, melyekben a barsi egyházmegyei közgyűlés ellenző véleményét igyekeztem vissza adni. A tervezet további részeit helyesli, s annak törvényerőre való emelesét, jelentéktelen módosításokkal kívánja. A gyűlésen ezen kívül csekélyebb fontosságú tárgyak és kérvények nyertek elintézést. Mészáros József. A zsinati ügyek előkészítése. Felsőszabolcsból Lapunk egyik barátjától kaptuk a következő levelet. Azon fontos kérdésről szól, hogyan kellene a zsinatot az egyes gyülekezetekben előkészietni, a papságn ál és a gyülekezeti tagokban a törvényhozás iránti egyházi érdeklődést felkelteni. A sok tekintetben érdekes és jellemző felszólalás közlése Szerkesztőnk távolléte miatt késett. A levél így hangzik: A felső-szabolcsi ev. ref. egyházmegye esperesi hivatalának Nyíregyházán. Nagytiszteletű Úr! A folyó év deczember havában összeülendő zsinat a magyarországi ev. ref. egyház közkormányzatának, közoktatásának, igazságszolgáltatásának, teherviselési arányána k jövőben leendő mikénti szervezete felett fog tanác skozni, és hosszú időre végérvényesen döntő határozat okat hozni és törvényeket alkotni. Ezen zsinat lenne hivatva a hazánkban elszórt — különálló apró gyenge — ugyanazért tehetetlen protestáns egyházi paránylókat egy erős szilárd nagy egészszé tömöríteni. Ez lenne hivatva a magát túlélt patriarchális egyházi alkotmányunkat, a minden rendet pontosságot, és minden felelősséget kizáró közkormányzatunkat, az autonómiának nevezett, de tényleg valóságos anarchiát képező egyházi közkormányzatot javítani. javítani ugy, hogy az egyesnek szellemi szabadsága —'- ezen lét alapját képező — minden egyebek felé helyezendő legfőbb java a protestantismusnak,- csorbát ne szenvedjen; javítani úgy, hogy a közkormányzati végrehajtás ne dilettánsok által, de erre képzett egyének által kezeltessék. Az egyházi képviseleti, testű-