Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1891-08-16 / 33. szám
akaratát erősen hangsúlyozva hallatni, hogy azt az intéző férfiak és körök meghallva és mérlegelve, törvényalkotásuknál figyelembe venni szíveskednének. A legkisebb ellenzés nélkül, csak egyetlen más irányzatú felszólalással lelkészi körünk a ((közigazgatási biróságok» felállítását elvetendőnek tartja, még pedig azon döntő és tagadhatatlan oknál fogva, hogy ez a mi közegyházi életünkben eddig szokatlan s oda csak erőszakos magyarázattal és érveléssel beilleszthető intézkedés, főleg az egyházmegyei közgyűléseket eddigi hivatásukban és jogaikban sérelmesen érintené, az érdeklődést a fagyponton alulra szállítaná, s a közgyűlést oly autonomikus összejövetellé tenné, mely szólhatna, beszélhetne talán, de intézkedése oly csekély méretekben mozoghatna, hogy költséget, időt, fáradságot reá fordítani alig lenne érdemes. 2. A lélekszám szerinti szavazati jog behozatalát, valamint a konventi képviselőknek az egyházkerületi gyűlésen való választásának tervezetét lelkészi körünk — ez utóbbit a már egyházmegyénk által régen vitatott elvek és követelt joghoz következetesen ragaszkodva — szintén a presbyteriális rendszerrel ellenkezőnek itéli s azoknak keresztül erőszakolását az önkormányzat erős bástyáira támaszkodva, minden lehető és szabados eszközökkel megakadályozni törekszik. 3. «A lelkész választási törvények)) közül a minősítést tárgyazó bonyodalmas és hosszas §-ok helyett azon inditványnyal lép fel lelkészi körünk, hogy a képesítő vizsgálatok osztályjegyei töröltessenek s a bizonyítványokban egyszerűen a ((képesített)) szó szerepeljen és a második vizsga letételétől következő szolgálati évszám legyen irányadó a minősítés megállapításánál. Kivételt semmi másra való tekintetből nem enged, csakis a tudorságot szerzettekre nézve adja azon előnyt, hogy az ilyeneknek egygyel több szolgálati év számítandó. Az indokokból emlékezet után álljanak itt ezek : A minősítés ezen egyszerűsítésével a sok konbináczió elesik, a lelkészi pályán ténylegesen működők között a papirosra írt megkülönböztetésnek — niely annyi fennhéjázás és követelődzést vont maga után — vége szakad. Az életben pap és pap között már az iskolából kilépés alkalmával felépített válaszfal ledől; továbbá nem fogna beállani az az abszurdum eset, hogy egy egész iskolai pályáján kitűnő eredménynyel haladott ifjú a vizsgálatokon bármi oknál fogva alacsonyabb osztátyjegyeket kapván, mint egy másik kevésbé eszes, szorgalmas és távolról sem annyira képzett társa, ki a vizsgákon szerencsés, vagy épen kicsinált véletlennél fogva az eléje tett könnyebb kérdésekre nagy hirtelenséggel és bátor szószaporitással megfelelt, írásbeli dolgozatait pedig ezerféle mesterséges úton előállitotta, amannak eléje kerül és egész életén át felette előnynyel bír, a mi mindenesetre nem hordja magával a méltányosság és a pálya iránti ragaszkodás érzetét. Végül a gyakorlati élet arról is elég és sajnos tapasztalatot állit elibünk, Hogy a kitűnő osztályjegyekkel feldíszített bizonyítványok tulajdonosa elbizakodva írásban foglalt kitűnőségében, sokszor hátra marad azon szolgatársától, ki kisebb értékű osztályjegyeit a munka, szorgalom és bánásmód által igyekszik amazéhoz hasonló magasságra emelni és mégis minden igyekezete dugába dől és hajótörést szenved az egyszer kiállított bizonyítvány előnyein stb. A választásra jogosultak névsora a reklamácziók megtételére kiszabott határidő leteltével két példányban elkészítve s a presbyterium által aláirva és megpecsételve az esperesi hivatalhoz beküldendő, ki azokat ellenjegyzi, egy példányt viszszaküld a választó egyház presbyteriumához, másikat a választás vezetésével megbízott küldöttséghez teszi át. Ez lesz alapja a szavazásnak. Ezen eljárás feleslegessé teszi, hogy a választásra kiküldöttek a választást megelőző nap jelenjenek meg az egyházban s így két napi díjt számítsanak. Az ide vonatkozó §-ok szerint van idő a reklamálásra elég és sem helye, sem ideje, de épen czélszerűtlen volna az ilyes valamire való következtetésre csak utat nyitni is az által, hogy a választást vezető küldöttség foglalkozzék a névsor elbírálásával. A 197. § végső pontja ily értelemben módosítandó. aA lelkész választás meghívás utján» tervezetét lelkészi körünk szintén közös akarattal kihagyandónak véleményezi, mint a mely sok visszaélésre, protekczióra és másnemű zavarosban való halászásra nyújtana alkalmat. Hiszen semmi sem áll útjában annak, hogy az egyház azt a magára sokat tartó, vagy mondjuk túlságosan szerénykedő lelkipásztort előre meg ne hívja és biztosítsa megválasztatásáról, tehát meghívás utján pályázzék. Különben is maga a ((Lelkész választás meghívás utján))-t bevezető 199. § utolsó pontja 3 ilyen kiváltságosán meghívott egyént engedélyez, kik között aztán csakugyan választás ejtetvén meg, a 3 szerény férfiú közül csakugyan elbuknék kettő, e kettőnek nagyralátása vagy szerénysége meg lenne sértve épen úgy, mintha a pályázók közül nem választatnék meg. Sohase tegyünk kivételeket. Ne adjunk az állás elnyerhetésére — meglehet inter pares — egyeseknek előnyöket, mert midőn ily módon némely keveseknek érdekét állítjuk előtérbe, akkor százakat szorítunk le azon pályatérről, melyen a favorizáltak társaságában kedvező eséíylyel versenyezhetnének. Legyen tehát választás pályázat utján, a midőn egyetlen minősített aspiráns előtt sincs elzárva a megválasztatás eshetősége. A 206. §-ban javasolt eljárásra is van lelkészi körünknek észrevétele és kívánni valója. A pályázati kérvények elbírálása, vagyis a minősítés megállapítására az esperes elnöklete alatt 2 papi és 2 világi egyén — még pedig nem szorítkozva a hivatalos testületre — 3 évre választandó. A választó egyház gondnoka és presbyter részvételének itt semmi szüksége fenn nem forog, mivel a minősítés megállapítása az eddig szokásban volt jelölést kizárja, s minden minősített pályázót választhat az egyház. A minősítés a mi javaslatunk szerint igen világos és határozott, melyhez szavazás még csak nem is férhet, mert a minősítési táblázat és a második vizsgáról beterjesztett bizonyítvány kelte elbírálás alá nem esik, a lelkészi szolgálat érdemét pedig skála szerint sorakoztatni ki vállalkoznék? A 212. §-ban említett küldöttséget három tagból állónak javasoljuk, kik közül egy jegyzőül küldessék ki. Erre okot szolgáltat az, hogy sok helyt a jegyzőkönyv egy példányban való leírására sem akad az ember, és szerintünk több szem többet lát, több ész többet és helyesebbet gondol s három egyén eszmecseréje kétes alkalmakkor sikeresebb s kettőnek egyező véleménye döntő is lehet, míg egy-egy ellenében = semmi. A 217. §-ban előirt titkos szavazó lapokkal szemben inditványoztatott a nyílt szavazat. Mindkettőnek hátránya vagy előnye nyomós okokkal és fontos érvelésekkel erősen szineztetvén, szavazás lett elrendelve s az értekezlet egy szó többséggel a titkos szavazat mellett foglalt állást. A ((szabályellenes választásokénál nagy meglepetéssel, sőt legyen szabad kimondanom, bizonyos meg-I ütközéssel észleltük, hogy míg a 130. §-ban felsorol