Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-16 / 33. szám

akaratát erősen hangsúlyozva hallatni, hogy azt az intéző férfiak és körök meghallva és mérlegelve, tör­vényalkotásuknál figyelembe venni szíveskednének. A legkisebb ellenzés nélkül, csak egyetlen más irányzatú felszólalással lelkészi körünk a ((közigazgatási biróságok» felállítását elvetendőnek tartja, még pedig azon döntő és tagadhatatlan oknál fogva, hogy ez a mi közegyházi életünkben eddig szokatlan s oda csak erőszakos ma­gyarázattal és érveléssel beilleszthető intézkedés, főleg az egyházmegyei közgyűléseket eddigi hivatásukban és jogaikban sérelmesen érintené, az érdeklődést a fagy­ponton alulra szállítaná, s a közgyűlést oly autonomikus összejövetellé tenné, mely szólhatna, beszélhetne talán, de intézkedése oly csekély méretekben mozoghatna, hogy költséget, időt, fáradságot reá fordítani alig lenne érdemes. 2. A lélekszám szerinti szavazati jog behozatalát, valamint a konventi képviselőknek az egyházkerületi gyűlésen való választásának tervezetét lelkészi körünk — ez utóbbit a már egyházmegyénk által régen vita­tott elvek és követelt joghoz következetesen ragasz­kodva — szintén a presbyteriális rendszerrel ellenke­zőnek itéli s azoknak keresztül erőszakolását az ön­kormányzat erős bástyáira támaszkodva, minden lehető és szabados eszközökkel megakadályozni törekszik. 3. «A lelkész választási törvények)) közül a mi­nősítést tárgyazó bonyodalmas és hosszas §-ok helyett azon inditványnyal lép fel lelkészi körünk, hogy a ké­pesítő vizsgálatok osztályjegyei töröltessenek s a bizo­nyítványokban egyszerűen a ((képesített)) szó szerepeljen és a második vizsga letételétől következő szolgálati évszám legyen irányadó a minősítés megállapításánál. Kivételt semmi másra való tekintetből nem enged, csakis a tudorságot szerzettekre nézve adja azon előnyt, hogy az ilyeneknek egygyel több szolgálati év számí­tandó. Az indokokból emlékezet után álljanak itt ezek : A minősítés ezen egyszerűsítésével a sok konbináczió elesik, a lelkészi pályán ténylegesen működők között a papirosra írt megkülönböztetésnek — niely annyi fenn­héjázás és követelődzést vont maga után — vége sza­kad. Az életben pap és pap között már az iskolából kilépés alkalmával felépített válaszfal ledől; továbbá nem fogna beállani az az abszurdum eset, hogy egy egész iskolai pályáján kitűnő eredménynyel haladott ifjú a vizsgálatokon bármi oknál fogva alacsonyabb osztátyjegyeket kapván, mint egy másik kevésbé eszes, szorgalmas és távolról sem annyira képzett társa, ki a vizsgákon szerencsés, vagy épen kicsinált véletlennél fogva az eléje tett könnyebb kérdésekre nagy hirtelen­séggel és bátor szószaporitással megfelelt, írásbeli dol­gozatait pedig ezerféle mesterséges úton előállitotta, amannak eléje kerül és egész életén át felette előnynyel bír, a mi mindenesetre nem hordja magával a méltá­nyosság és a pálya iránti ragaszkodás érzetét. Végül a gyakorlati élet arról is elég és sajnos tapasztalatot állit elibünk, Hogy a kitűnő osztályjegyekkel feldíszített bi­zonyítványok tulajdonosa elbizakodva írásban foglalt kitűnőségében, sokszor hátra marad azon szolgatársától, ki kisebb értékű osztályjegyeit a munka, szorgalom és bánásmód által igyekszik amazéhoz hasonló magasságra emelni és mégis minden igyekezete dugába dől és hajótörést szenved az egyszer kiállított bizonyítvány előnyein stb. A választásra jogosultak névsora a reklamácziók megtételére kiszabott határidő leteltével két példányban elkészítve s a presbyterium által aláirva és megpecsé­telve az esperesi hivatalhoz beküldendő, ki azokat ellen­jegyzi, egy példányt viszszaküld a választó egyház pres­byteriumához, másikat a választás vezetésével megbízott küldöttséghez teszi át. Ez lesz alapja a szavazásnak. Ezen eljárás feleslegessé teszi, hogy a választásra kikül­döttek a választást megelőző nap jelenjenek meg az egyházban s így két napi díjt számítsanak. Az ide vonat­kozó §-ok szerint van idő a reklamálásra elég és sem helye, sem ideje, de épen czélszerűtlen volna az ilyes valamire való következtetésre csak utat nyitni is az által, hogy a választást vezető küldöttség foglalkozzék a névsor elbírálásával. A 197. § végső pontja ily érte­lemben módosítandó. aA lelkész választás meghívás utján» tervezetét lelkészi körünk szintén közös akarattal kihagyandónak véleményezi, mint a mely sok visszaélésre, protekczióra és másnemű zavarosban való halászásra nyújtana alkal­mat. Hiszen semmi sem áll útjában annak, hogy az egyház azt a magára sokat tartó, vagy mondjuk túlságo­san szerénykedő lelkipásztort előre meg ne hívja és biz­tosítsa megválasztatásáról, tehát meghívás utján pályáz­zék. Különben is maga a ((Lelkész választás meghívás utján))-t bevezető 199. § utolsó pontja 3 ilyen kivált­ságosán meghívott egyént engedélyez, kik között aztán csakugyan választás ejtetvén meg, a 3 szerény férfiú közül csakugyan elbuknék kettő, e kettőnek nagyralá­tása vagy szerénysége meg lenne sértve épen úgy, mintha a pályázók közül nem választatnék meg. Sohase tegyünk kivételeket. Ne adjunk az állás elnyerhetésére — meglehet inter pares — egyeseknek előnyöket, mert midőn ily módon némely keveseknek érdekét állítjuk előtérbe, akkor százakat szorítunk le azon pályatérről, melyen a favorizáltak társaságában kedvező eséíylyel versenyezhetnének. Legyen tehát választás pályázat utján, a midőn egyetlen minősített aspiráns előtt sincs elzárva a megválasztatás eshetősége. A 206. §-ban javasolt eljárásra is van lelkészi körünknek észrevétele és kívánni valója. A pályázati kérvények elbírálása, vagyis a minősítés megállapítására az esperes elnöklete alatt 2 papi és 2 világi egyén — még pedig nem szorítkozva a hivatalos testületre — 3 évre választandó. A választó egyház gondnoka és presbyter részvételének itt semmi szüksége fenn nem forog, mivel a minősítés megállapítása az eddig szokás­ban volt jelölést kizárja, s minden minősített pályázót választhat az egyház. A minősítés a mi javaslatunk sze­rint igen világos és határozott, melyhez szavazás még csak nem is férhet, mert a minősítési táblázat és a máso­dik vizsgáról beterjesztett bizonyítvány kelte elbírálás alá nem esik, a lelkészi szolgálat érdemét pedig skála szerint sorakoztatni ki vállalkoznék? A 212. §-ban említett küldöttséget három tagból állónak javasoljuk, kik közül egy jegyzőül küldessék ki. Erre okot szolgáltat az, hogy sok helyt a jegyzőkönyv egy példányban való leírására sem akad az ember, és sze­rintünk több szem többet lát, több ész többet és helye­sebbet gondol s három egyén eszmecseréje kétes alkal­makkor sikeresebb s kettőnek egyező véleménye döntő is lehet, míg egy-egy ellenében = semmi. A 217. §-ban előirt titkos szavazó lapokkal szem­ben inditványoztatott a nyílt szavazat. Mindkettőnek hátránya vagy előnye nyomós okokkal és fontos érve­lésekkel erősen szineztetvén, szavazás lett elrendelve s az értekezlet egy szó többséggel a titkos szavazat mel­lett foglalt állást. A ((szabályellenes választásokénál nagy meglepe­téssel, sőt legyen szabad kimondanom, bizonyos meg-I ütközéssel észleltük, hogy míg a 130. §-ban felsorol

Next

/
Thumbnails
Contents