Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-09 / 32. szám

mint Baer vagy mint Herbert Spencer, akit különben dr. Prohászka nem említ, bizonyos typusok felvétele határai közt, híve a korlátolt leszármazási elméletnek ; tehát csak fokozatban, nem lényegesen különbözik Darwintól. Igazságtalan, mikor azt állitja, hogy Darwin a fajok létrejöttét csupán csak külső okokból akarja megmagyarázni, pedig hiszen meglátszik művéből, hogy Darwinnak a correlátióról szóló fejtegetéseit ismeri, a melyek szerint a szervek összefüggésben lévén egymással, egyik változása a másikét is előidézi. Legigazságtalanabb pedig azért, mert hiszen akármennyit túloztak Darwin követői, Darwin maga teljes józansággal s szerénységgel maga tünteti fel azokat a tényeket is, melyek ellene bizonyítanak. Jobb lett volna, ha szerző kimutatta volna, hogy a darwinismus gondolatai nem újak, de fájdalom nem szól egy szót sem arról, hogy már Anaximander tanította a szerves lények fokozatos és kísérletezés által való fejlődését, sőt azt is kimondotta, hogy az «ember másféle formájú állatokból lettw. Mihelyt ezt tudja az ember, mindjárt látja, hogy a darwinismus nem a természettudományi fejlődés tetőpontján termett uj kijelentés, hanem régi gondolatoknak felújítása, s nincs kétség felőle, hogy a gondolatok közt helyes is van, helytelen is. Mindenekfelett pedig szükséges lett volna rámutatni a darwinismus legfőbb hibájára. Darwin maga az Isten befolyásáról ugyan csak annyit mond, hogy annak kutatása kivül esik a tudomány körén s azt hisszük kimutattuk, hogy ebben nagyon téved, de a darwinisták közül a legtöbben kétségkívül az isteni élet befolyását a szerves világ kifejlődésére lehetetlennek tartják. Ezt kellett volna a fentebbiekben vázolt helyes istenfogalom kifejtésével megczáfolnia dr. Prohászkának, s hogy ezt meg sern kísérelte, ez műve most tárgyalt részének legnagyobb hiánya. Azt hisszük azonban, hogy a fentebbiekből következőleg, bár lehet az őssejtek s a typusok száma, a leszármazás különböző terjedelemben való érvényessége, a variabilitás, öröklés, correlatio s alkalmazkodás különböző fokú érvényessége felett vitatkozni, de az őssejtek s a typusok előállására s az ezekből ilyen vagy olyan leszármazásra nézve is kétségtelenül elengedhetlen tényező volt a magasabb isteni élet munkája s igaza van a szent írónak, kibocsátod lelked s megél minden test! A fentebb kifejtett istenfogalom képesítette volna dr. Prohászkát arra is, hogy az Isten világkormányzásáról s az imádkozásról szóló kérdéseket " helyesebben fejtegesse, mint azt műve utolsó részében tette. Szerző szerint a mechanicus történések sora meg van szabva, de úgy, hogy Isten tekintettel volt az emberben keletkezendő ethikus folyamatokra, tehát az imára. Szerintünk azonban a physicai történések sorára nézve a psychikai élet is tényező. Az emberi psychikai élet is (csak a városok épülésére, szerek készítésére, mocsarak szárítására, földek mivelésére s ezer más példára gondoljuk) hát még az isteni! Az igazi ima (de nem minden imának mondott szószaporítás ám 1) részesülés az isteni psychikai élet erejében. Nagyon természetesen minél tovább részesülünk az isteni erőnyilvánulásokban, annál jobban belátjuk, hogy épen az ezekben való részesülés a fődolog. De belátjuk azt is, hogy szellemi életünknek az isteni élet erői által való megtermékenyítése hatással s pedig jó hatással van physicai életünkre is. És nem lehet tagadni, hogy az isteni élet loy módon hatol be gyakran az emberibe s nevezetes physicai változások oly szükségesek az isteni élet megvalósulhatására, hogy nevezetes anyagi változásokra nézVe is az ember imádkozása rendkivül fontos tényező lehet, vagyis a bibliai nyelven : Valamit kértek az én revemben, megadja azt a ti mennyei Atyátok. Még csak két megjegyzést teszek. Egy hiányosságáról kell megemlékeznem az ismertetett műnek, s egy előnyéről. Akárki is nézze át a fejezetek tartalmát láthatja, hogy azok között methodologiai szempontból szükséges eszmei összeköttetés nagyon laza. Ügy tudjuk, ennek az az oka, hogy a fejezeteket külön irta meg egy folyóirat számára a szerző. De a könyvnek, mint ilyennek methodologiai hiányossága is bizonyítja, hogy a nagy kérdéseket, melyeket szerző tárgyalt, nem bírta eléggé átgondolni. Nagy előnye a műnek jó stylusa. Apróbb s ritkábban előforduló hibákat leszámítva, mindenhol világosság, érthetőség, ahol kell könnyedség, ahol kell emelkedettség jellemzik e stylust. Ezzel végeztünk dr. Prohászka művével. Kedvvel foglalkoztunk vele, mert alapos tanulmányozásra s gondolkozó főre valló munka. Azt hisszük ugyan, hogy szerző műve első részében háládatlan czélok után lut, második részében, mely különben jóval többet ér az elsőnél, nem hatol kellőleg a dolgok mélyére. Azonban tudjuk, hogy magas mértéket alkalmaztunk reá. Bírálatunk szigorú volt, bár hisszük, nem igazságtalan. De hogy bővebben méltattuk, ha szigorúan bántunk is vele azzal is azt bizonyítottuk, hogy — bár nem minden tekintetben kielégítő — de érdekes és értékes munkának tekintettük. Mint ilyet ajánljuk a művek olvasó közönség becses figyelmébe ! Dr. Szabó Aladár. BELFOLD. A nagy egyházak több szavazata. (Dr, Hungarns kritikájára.) Dr. Hungarus leszámolván a konventi képviselők választásával a kerületek javára: leszámolás tárgyává teszi az egyházalkotmány módosítására vonatkozó azon javaslatot is, mejyszerint a nagyobb népességű egyházközségek jövőben az eddiginél több, esetleg i*2-ig terjedő szavazati joggal láttatnának el. S e tételnél már nem látszik egészen olyan könnyen venni a módosítást, mint az elsőnél. Megvalljuk, hogy logikáját ebben nem értjük ; hiszen az már megtörtént törvénysértés, ez pedig még csak tervbe van véve; az élő rosz közvetlenebbül hathat reánk, mint az, a mi még csak lehetséges; az már tettleges harcra indit, ez pedig még csak figyelmeztet, hogv mint kellemetlen eshetőségtől óvakodjunk. Ez alapon azonban mi is erőteljesen hangsúlyozzuk a tervezet ellenében való óvakodás szükségét, minthogy 0}

O j ez a jogfosztások folytonosságát látszik az egyházi közéletbe bevezetni és állandósítani. Ez ellen készülünk mi küzdeni, nem hangzatos szólamokkal, vagy épen szenzatio-keltés iránti vágyból, hanem erős jogérzetből és elvtudatból, az egyház közjava iránt való lángoló buzgóságból. De térjünk dr. Hungarus pontjaira: Az a számítás, melyet a szathmári testvér-szózat azon aggálya ellen, hogy «a nagj^obb egyházak 12 szavazatig terjedő választási joga, azon egyházak kizárólagos uralmát vinné be önkormányzati életünkbe, ellenvédelniül dr. Hungarus befektet, hogy mégis több szavazata leend a kisebb egyházaknak : számításnak ugyan megjárja, de a gyakor-