Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-09 / 32. szám

válaszolt a török — azon csudálkozom, hogy mint lehet önöknél szolgáltatni igazságot, a hol annyi az ügyvéd. Mióta ez a túlságos ügyvédeskedés súlyosult egyházi törvénykezésünkre, azóta vannak 6 — 7 évig tartó perek ; azelőtt elintézték azt egy pár gyűlésen atyailag. 9. A peres ügyek mellett szólok az esperesi és püspöki vizitáról. A püspöki vizitának 70 — 80 évi időközben van némi hatása ; de ha minden 9—10-ik évben visszakerül ... oda lesz még a némi hatás is. Másrészről miért terhelni azt a különben is nagy szellemi munkát igénylő hivatalt, még a leiket-testet ölő körutazás törődéseivel is ?! Hanem igenis én egy másforma püspöki látogatást óhajtok. De előbb szólok az esperesi látogatásról. Ezt is beszüntetném, igy a hogy most van; nem terhelném az évenkénti utazás fáradalmaival; hanem ugy beosztatnék egy traktust, hogy az esperes látogatása minden 3 — 4 évben kerülne vissza az egyházra. Ezen kivül volna egy áldásos fáradsága; az t. i. hogy olyan egyházba, melyben baj van, s a lelkész a dolgokat nem bírja a kellő mederbe terelni, menjen el az esperes, igyekezzék a rendet helyre állítani, peres ügyekben ő legyen az első fomm; legyen joga minden egyes, az ó ítélete folytán, vesztes perlekedőt 10 frtig terjedő birságban, továbbá 10 frt napdíja és fuvarja megtérítésében elmarasztalni; ha az esperes sem bírja a dolgot rendbe hozni, appelláltatik a püspökhöz, a ki szintén elmegy a helyszinére 20 frt napdíj és úti költségének a vesztes fél által történendő megfizetése mellett. A püspök megtartja a vizsgálatot, Ítéletet mond, s joga lenne a bűnös félt 25 — 25 frt birságban és a fuvar s napdíjak megtérítésében elmarasztalni. Ez itélet ellen a tractushoz lehet appellálni; de az apelláló által leteendő 100 frt mellett; ha a tractus ítélete egybehangzó az esperes és püspök Ítéletével; ez ellen további nppelláta nincs ; ha eltérők : megy a superintendentíára stb. Ehhez az esperesi, püspöki személyes megjelenéshez az ügyes-bajos ekkli zsiákban, oly vérmes reményeket kötök, mely a vallásos, egyházias élet terjesztésére bármely más eszköznél is nagyobb áldással leend. Kérem a zsinatot, ne ejtse el ezt az eszmét! Sok egyház, sok lelkész, sok tanitó áldani fogja érte, ha magáévá teendi. A perlekedést megrövidíti; sok 'bajt csirájában elfojt; biztos igazságot szolgáltat, mert egy esperes és püspök bármely híres ügyvédnél jobban tudja, hogy egy egyházban mi az igazság, a tractuson való hurcoltatás szégyenét elhárítja, a tractualis gyűlés költségeit tizedrészre redukálja, mert tizedrész ügy sem lesz, megszünteti a gyűlölködést egyház és hivatalnokai között stb., szóval Isten áldása, mennyei kegyelem lesz az, a református egyházra. Mert több mint bizonyos, hogy a falusi egyházi hivatalnokok iránti tisztesség lazulásának ; a vallástalanság, egyháziatlanság terjedésének kilencz tized részben az az oka, hogy egyik egyház bajának tárgyalását, hercehurcáját, melynek felfújására mindig találkoztak viszketeges, vagy népszerűséget hajhászó emberek, végig hallgatta az egész tractus egyházainak képviselősége, s ez a piaci tárgyalás mind ezekben a hallgatókban, mind a bajos felekben, minden egyes alkalommal, egy-egy ásó nyomot irtott ki a vallásosság gyökeréből. Mely áldásosán megszűnnék mind ez, ha az az esperes és püspök, ez a ket legméltóbb, legigazságosab és legatyaibb fórum, magában az egyházban próbálná meg a békesség helyreállítását! Ez a működés, e hatalom gyakorlása lenne az esperesnek és püspöknek legüdvösebb missziója. Moravicza, 1891. julius hó. Hetesy Viktor, ref. lelkész. * * * Nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül Hetesy úrnak fennebbi fejtegetéseit; nem már azért sem, mert czikkének Lévay úr épen ellenkező irányú czikkével egyidejű közlése olvasóink részéről némi félremagyarázásokra adhatna okot. De nem különösen azért, mert annak a lelkészi hívatáskörre és az ezzel összefüggő kérdésekre vonatkozó részeiben oly szellemet és oly eszméket találtunk, amilyeneket egyházunkban diadalra jutva látni épen nem óhajtunk. Nem is szólunk a lelkészválasztási ügyre vonatkozó laza felfogásról, mely opportunitási szempontból s a papság kényelmére, való tekintetből kész volna azonnal felcserélni a választási rendszert a kinevezésivel ; holott papjának választása a gyülekezetnek természeti joga, szoros logikai következménye a gyülekezeti elvnek, mely viszont evangéliumi igazság ; ez ősjoggal szemben az egyház egyetemének csak annyi korlátozó hatalmat lehet engedni, hogy megakadályozza oly egyének bejutását az egyes gyülekezetekbe, kik specialiter ott csak kárára lennének annak a gyülekezetnek s közvetve az egyház-egyetemnek. Ez elvi alapot szem elől téveszteni soha sem volna szabad. De ide vonatkozó fejtegetései czikkírónak mégis korántsem olyan veszélyesek, mint a lelkészi állás munkakörére vonatkozó felfogása. Az evang. alapján álló egyházaknak általában a lelkészi működésben van ereje vagy gyengesége. Az ezen állásban teljesítendő functiók hű és buzgó kezelésén vagy elhanyagolásán fordul meg egy-egy egyház sorsa, virágzásra vagy pusztulásra. A functiókat tehát inkább szaporítani kell, mint fogyasztani, hogy a papnak minél több alkalma levén gyülekezete tagjaival érintkezni, azokat mind jobban egyházához fűzze, lépésről-lépésre, következetes öntudatossággal vezesse a menny felé, és szaporítsa azoknak számát, kik az evangéliumban üdvöket találták meg. Minden lehető szellemi és anyagi eszközt felhasználjon tehát magasztos hivatása betöltésére ; igy nem vesznek erőt egyházán sem Róma, sem a hitetlenség kapui. Mar most mit akar ezzel szemben Hetesv úr? Először is ama két élű fegyvernek, az Isten igéjének akarja egyik élét legalább eltompíttatni, midőn annak hirdetését a lehető legszűkebb körre kívánja szoríttatni. Ne felejtsük el, amit Erasmus mondott az élő beszéd fontosságára nézve: «Diabolus concionator ; Satanas, per serpenten loqziens, seduxit humánum genus ; Deus, per Filium loquens, reduxit oves erraticas.» S ne felejtsük azt sem, mit az írás mond : «A hit hallásból vagyon.» A mi kötelességünk tehát az, hogy népünk minél többet és minél többször halljon tőlünk az igéből, hogy minél több alkalma legyen hitet szerezni. Ha ebből nem hall eleget, félő, hogy majd meghallgatja a Sátán prédikálását. Különösen most, az ultramontanismus áramlatával szemben nem szabad megtompulni hagyni fegyverünket, sőt vagdalkoznunk kell azzal ((közönséges helyen és házanként)), ha kell még a «házak fedeleiről)) is. Épen ilyen fontosságúnak tartjuk a lelkész beimissziói munkásságát, ez öntözgetését annak a magnak, mit az ige hirdetése közben elvetettünk. Hetesy úrnak egyetlen szava sincs ennek méltánylására s fontossága, szüksége hangsúlyozására. Sőt a vasárnap délutáni sem-