Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1891-08-09 / 32. szám
nemsokára az alsó és felső egyházi hatóságok lesznek hivatva: tüzetes birálat alá venni a törvényjavaslatot ugy ezen, mint többi részeiben, s nyilvánítani egyes szakaszaira helyeslő vagy helytelenítő megjegyzéseiket, sőt kezdeményezőleg, indítványozókig lépni fel egy és más reform-eszmével. Sajnos, felette sajnos, hogy az idő nagyon is ki van mérve, s alig egy-két hónapunk van az egyházmegyei és kerületi gyűlésekig. Azért mondám s mondom újra, hogy nincs vesztegetni való időnk, egy-kettő ! fel gyorsan a munkára ! Lévay Lajos. Zsinati tárgyak. (Vége.) Elodázhatlan dolgok továbbá : 6. Oda hatni, hogy a népiskolákban kevesbbíttessék a tantárgy, de nagyobb kötelezettséggel és felelőséggel taníttassék a vallás. (Ének, ima, bibliai történetek, egyház történet, s különösen a reformáció története.). A tanítókat ugy nevelni, hogy magokviseletén, másokkal való társalgásukban, iskolában és iskolán kivül való forgolódásaikban, a lelkész iránti tisztelet adásban és tanításban láttassék meg az a tvpus, hogy ők vallásosán kívánják a növendékeket nevelni. A preparandiában beléjök csepegtetni azt az érzelmet és kötelességet: hogy ők csak akkor felelhetnek meg magasztos hivatásuknak, ha nem kívánnak más lenni, mint «tanitó», ha megmaradnak abban a körben, a hova őket az Isten állította, és nem avatkoznak egy más kör dolgaiba és jogaiba ; ha nem áhítoznak a gyűlölséget okozó ((népvezér)) címre, hanem a ((becsületes jó lelkű tanitóa tiszteletteljes elnevezésre. Hogy ennek a pár évtizednek zavargós szele mennyit rontott sok tanító lelkületén, mely szomorúan nyilvánul a vallástalanságban, engedetlenségben, egyházi felsőbbjeivel való huzalkodásban stb., semmi sem bizonyítja inkább, mint az, hogy ezt a rontást, még az oly kitűnő, vallásos érzésű, s minden tekintetben egyházunkat díszesítő férfiúnak, mint a nagykőrösi preparandia igazgatójának, H. Kiss Kálmán ur buzgalmának, tanácsainak, oktatásainak sem sikerült ellensúlyozni. Vagy mondjunk le minden felekezeti iskoláról, vagy pedig tartson az egyházi hatóság nagyobb fegyelmet... mert a mai tanitók nagy része sokat elfogad a világiakról, sok előtt meghajlik, csak azt az egyet téveszti szem elől, hogy felekezeti ta -itó, s csupán arra nem gondol, hogy a társadalmi élet minden ágában meg van a rangfokozat, s az alsóbb a felsőbbnek engedjen. De épen ily szigorú felügyelet behozandó a lelkészek magokviseletére nézve, ugy szintén arra is, hogy mint az iskolának első felügyelője, teljesitik szigorúan ezt a kötelességüket. Vagy mondjon le a ref. egyház a jövőről; vagy pedig prosperáljon jó tanítókkal és buzgó lelkészekkel, de ne tengődjön csak napról-napra; nyomtalanul vagy épen szomorú nyommal hagyván maga felett elsurranni a kedvező időket. 7. A segédlelkészek fizetése. Szükség figyelembe venni, hogy egy lelkésznek nem csupán magáért és csaiádjaért kell élni ; hanem első sorban azért az egyházért és felekezetért, melynek felkentje; első sorban ezt kell neki reprezentálnia szellemileg minden esetre, de sok esetben anyagilag is. Hiába sátoroz bárki is azzal az elcsépelt elvvel, hogy nem ruha teszi az embert, mert nyomban megcáfolja ezt : «a ruha tisztesség)) példabeszédje. Mindenekfelett nagy szükség van arra, hogy a theologiai tanárok ne csupán tudósokat neveljenek, hanem kellő modorral bíró embereket is. Mert Shakespearként, «a szép gyümölcs is undorító tálcán kelletlen, mint a rothadt.)) A régi vaskalapos u. n. szoba tudósok kora lejárt. Nem is említem, hogy nagyon kevés a nagy tudományú ember nem csak a lelkészeknél, de mindenütt; mert ez különös isteni adomány; a legtöbb kevesebb talentummal bír; de ezzel is sáfárkodhat nagy hatással, ha azt kellő modorral párosítja. Pedig nagy hiányát látom ennek ; és annak megváltozásának szükségét. Erre nézve különösen kettőt vélek célravezetőnek. Egyikről szóltam fentebb. A másik pedig az, hogy a segédlelkészek olyan díjazásban részesüljenek, a melylyel egv kis társadalmi életet élhetnek ; tisztességesen ruházkodhatnak, társaságokba mehetnek, s ez által jó modort sajátíthatnak el. Mivel pedig a nagyobb díjazást a lelkészek igen nagy többsége meg nem bírja, a domesztikából díjaztatnám ugy, hogy a lelkész által fizetendő 60 frtot ki kellene két száz frtra egészíteni, sőt (nem magamért, hanem sok szegényebb sorsú lelkésztársaimért mondom), óhajtandó volna, hogy mind a két száz frtot fizesse a domesztika ; untig elég annak a lelkésznek a koszt adás. Ugy látom, hogy abból a domesztikából sok mindenre telik, talán kevésbé indokolt és szükséges dolgokra is ; de talán egyiknek sem lenne a lelkészi testületre, az egyházakra s ezek által a vallásos életre, olyan áldásos következménye, mintha e javadalmazás által mód adatnék a segédlelkészeknél a társadalmi életben való résztvehetés által, a maguk | kiképzésére. Az az ellenvetés lehet, hogy erre sok pénz kell. Én pedig azt mondom, egy fillér is sok, ha az nem hoz kamatot; de 10,000 sem sok, ha az meghozza a kellő kamatot. És ez hozandja a legáldásosabb kamatot. Ennyivel kevesebb tőkésíttetnék pénzben; de sokkal több tőkésíttetik általa a lelkészek képzésében. Nekünk nem rakásra gyűjtött vagyon kell; nem monumentális épületek, hanem élő kövek... ez a segélyezés hadd leheljen friss szellemet, uj életet és munkakedvet az ifjú nemzedékbe.*) 8. Különösen más alapra kell fektetni a törvénykezési eljárást. Más a világi törvényszék és más az egyházi. A közelebbi zsinat egy kaptafára húzta. A világi törvényszékeknél is érzik már azt a fájdalmat, hogy a legtisztább igazság összemorzsoltatik a formalitás kerekei O O között. E század második fele, az ügyvédek kora; melyről ez alkalommal nem mondok mást, mint a mit a török válaszolt egy hazánk fiának, midőn ez azt a megjegyzést tette, hogy mint lehet Törökországban igazságot szolgáltatni, holott nincs ügyvéd ; én meg — *) Igaza vau a czikkírónak, midőn a káplánok sorsát s világban való megjelenését oly szánalmasnak rajzolja ; de amikor a reperatió eszközét a domesztikában jelöli meg, számítás nélkül dobálózik a szavakkal. A domesztikának van átlag 70,000 frt évi bevétele ; már most ebből csak a dunamelléki káplánok részére kellene iooX200 = 2 0 >000 A többi kerületek káplánjaira is ez arányban számítva, vájjon kifutná-e a domesztika jövedelme, s maradna-e csak egy fillér is arra, amiért felállíttatott : a szegény egyházak és lelkészek segélyezésére, a mi mindenesetre előbb való ennél a czélnál ; nem is számítva a tőkésítés nagyon nagy hasznát és szükségét. Kérdezze meg csak czikkíró úr. mit szólanának segéiyre számító szegény lelkésztársai, ha csak azért, hogy ön s egy csomó arra még rá nem szorult collegája a káplántartásban támogattassanak, ők elüttetnénik úgy is csekély segélyüktől ? Tekintélyes prp mondta, mikor a leik. nyugdíjintézet felállításáról volt szó, hogy elég jó nyugdíj a lelkésznek a káplán, nem kell a központ nyugdíja. Ne akarjuk mi most még is a domesztika által fizettetni azt, aki a papnak lehetővé teszi, hogy munka nélkül húzza fizetését, tehát aki neki nyugdíjat ád : nyugdiját? ! Akkor lenne segítve a káplánokon, ha nem lennének a papnak nyugdíja, hanem ezek megkapnák azt másunnan. Szerk.
