Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-25 / 4. szám

Harmincnegyedik évfolyam, 4. sz, Budapest, 1891, január 25, PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Előfizetési ára: Hirdetések dija: Félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij Egyes számok ára 20 kr. külön 30 kr. TARTALOM : Vezércikk. Éljen a megtisztult alakban feltámadott szabad választás! Kálosi József. — Őrök vigyázzatok ! Morvay Ferencz. — Iskolaügy. Népoktatásunk állapota. Fabriczy János. — Tárca. A gyóntatószék erkölcsi veszélyei. Chiniquy K. után Hetesy Viktor. — Az énekeskönyv megújításához. Balogh Elemér. — Könyvismertetés. Dávid Gyula : Református keresztyén hittan. Hamar Andor. — B e 1 f ö 1 d. Az egyházalkotmányi törvényjavaslat. (Zsinati előmunkálat). — Ima kicsiny sereg! Garzb Gyula. — Egy kis adalék a canonica visitatióhoz — — s. — Régiségek. Viszonválasz helyett appellata. Szöllösy Antal. — Irodalom. — Különfélék. — Adakozás. — Hirdetések. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓ-HIVATAL: IX, ker, Pipa-utca 23. szám, Éljen a megtisztult alakban feltámadott szabad választás! A jelenleg érvényben álló lelkészválasztási rendszer fölött, mely a kijelölő bizottság felelőtlen, mondhatni absolutistikus hatalommal való felruházása és ezen hatalomnak a legtöbb esetben a legszélsőbb határig történt gyakorlása mellett a lefolyt 10 év alatt annyi viszásságot, annyi ferde helyzetet s ebből folyólag már-már tűrhetetlen állapotot teremtett, megkondult a hal ál harang. Nincs okunk a majdnem bizonyosra vehető kimúlása miatt keseregnünk, mert olyan institutiónak, mely nélkülözi a történeti fejlődést, mely nincs semmi tekintettel az életviszonyok és előfeltételek egy kaptára nem üthető igényeire és követelményeire, mely egyszerű utánzata a születése előtt kevés idővel divatba hozott, más országokból recipiált, de hazai talajunkat még ki sem próbák állami ujitásnak, előre láthatólag a Taygetus hegyére kellett kerülnie. Valóban csodálatos, hogy a debreczeni zsinat törvényhozói nem gondolták meg, hogy ezen átültetés — a talaj és éghajlati viszonyok teljesen különböző volta mellett — legalább is koczkáztatott műveletnek fog bizonyulni, már csak azon eléggé ismert körülménynél fogva is, hogy az egyházi intézmények hivatásának és feladatának lényege és határa egészen más, mint az állami alkotásoké, hol nem ritkán tapasztaljuk, hogy bizonyos kedvencz jelszavak hatása alatt ma megteremtenek, holnap reformálnak, holnapután megint félretesznek törvényeket oly hatalmi tényezők, melyek időről-időre a ccdo ut des» alapján ujabb alkura s transactióra lépnek. Már a gondolat is szerencsésnek mondható, hogv a zsinati munkálatok előkészítésére kiküldött bizottság a lelkészválasztási törvény revideálását nem kisebb tekintélyekre bizta, mint épen Szász Károly és Szilády Áron urakra, kiknek az imént napvilágra bocsátott munkálatán veres fonalként húzódik végig ama protestáns egyházpolitikai axióma, hogy a fogyatkozások javításától nem szabad ugyan magunkat hermetice elzárnunk, de a meghamisitatlan elveken nyugvó önkormányzati alkotmány alapjától és legbensőbb lényegétől távol kell tartanunk a merész ujitásnak még a gondolatát is. Az általuk kidolgozott törvényjavaslat a legmeggyőzőbb bizonyiték arra nézve, hogy mennyire tarthatatlan a régi választási rendszer, mely nélkülözte a helyes felügyelet és ellenőrzés minden corollariumát, s mely az u. n. «népsouverainitas)) hibásan felfogott elvéből kiindulva, magát a tömeget tette urává az' egyház legspeciálisabb és legsajátosabb érdekeinek, és gyakran a műveletlen sokaság biztosította magának korlátlanul ama befolyást, melyhez pedig a nagyobb látkörű belátásnak és tapasztalatnak is hozzászólni valója lenne; másrészt ugyanezen javaslat minden izét, minden porczikáját áthatja ama valódi szabadelvűség, mely irtózik még a legjobb akaratú absolutismustól is. Meg kell vallani, hogy midőn a mult év őszén megtartott dunamelléki egyházkerületi közgyűlésen előterjesztett püspöki jelentés egész szerényen jelezte, hogy a lelkészválasztási törvény módosítása «talán» más alapelvek szerint fog történni, nem hittük, mert hinni sem mertük, mivel az utópiák világába illő pium.desideriumnak véltük, hogy e két, egymással teljesen ellentétes áramlat ily meglepően művészi kiegyeztetést nyerhessen !