Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-02 / 31. szám

a több ezer lélekből álló ekklákban is; ez a tudat mig egyrészről teljesen kiöli a munka alapos kidolgozását; más részről szárnyát szegi az előadás kedvességének; mert 10 — 20 embernek lehetetlen jó kedvvel beszélni. Mindez okok alapján eltörlendőknek tartom ezeket. Ha pedig az egész évre ki nem mondatik a vasárnap délutáni imádkozáson kivül levő functió beszüntetése ; mondassék ki vagy ugy, hogy Szent-György naptól Szent-Mihályig beszüntettetik ; vagy ugy, hogy a lelkész belátására bizatik. Továbbá beszüntetendő az advent heteiben hétköznapokon való bibliamagyarázat. 3. A A rektorok búcsúztatásának határozott eltörlése. Mert képtelenség fentartani azt az intézményt, melynek hivatása tönkre tenni a lelkész minden igyekezetét, és tönkre is teszi. A lelkész, behegeszti a szívek sebeit, az Istenigéjével; s ekkor a rektor, az ember igéjének szemen szedett érzelgős szavaival feltámasztván a halottakat, és felültetvén a koporsókban, vagy még ezt sem tevén, hanem parancsolván a megholtnak, hogy nyissa fel bezárult száját, emelje fel hidegült kezeit, és áldja meg hátrahagyottait, ölelgesse meg fagyos karjaival és marcangolja össze kedveseinek szíveit. Minél jobban össze marcangolta, annál jobb és szebb; és ezt a sok ostoba és nevetséges beszédet a lelkésznek végig kell a koporsó mellett hallgatni. Hát a köznép értelme, szépészeti érzéke, hogy fejlődjék, hogy érjék, ha mi magunk elég éretlenek vagy közönbösek vagyunk efféle éretlenségek fentartására! 4. A ruha kérdését ebben a pár évtizedben én vetettem fel legelőször ezelőtt 10 évvel; s hogy nem hiába, igazolja az, hogy a zsinat is intézkedés tárgyává tette. Megelőzte hosszas hírlapi vita. A zsinat a magyarság kitüntetését vette zsinórmértékül, elég helytelenül, mert a ref. vallás nincs egy nemzethez kötve; és sehol sincs a világon, hogy a papi öltözetet a nemzetiség szabályozza. A mellett, hogy a kucsma napvilágnál és melegnél kényelmetlen; hogy a magyar zsinóros ruha drága és ízléstelen ilyen divergens alakban ; hogy a fehér vagy fekete nyakkendő megint divergentia; még a magyar célt sem érte el. E kérdéssel én 10 év óta sokat foglalkoztam, és sokat tanulmányoztam a lelkészek szépészeti érzékét s a rangkülönbség nélküli világi elem felfogását, s arra a következtetésre jutottam, hogy költségkímélés, szépészeti és tisztességi tekintetből legcélszerűbb visszaállítani a reverendát; és pedig a tractus és superintendencia minden hivatalos osztálya megkülönböztetése, az ambitiók emelése végett részint az övön, részint a nyakon megkülönböztetésekkel. Látom sokak ajkán a mosolyt, de kijelentem, hogy ezek nem ismerik az emberi természetet, igényeket, és nincs bennök magasabbra törekvés, s nagyobb részök télre ismert genie. 5. Ugyanez a felfogásom azokról, kik a feltétlen szabad lelkészválasztást követelik vissza, kik valószínűleg fennakadtak a korlátozás szűrőjén; de nem mentek át a feltétlen szabad választás kohóján, melyből mind a lelkész mind a kegyelet, mind a vallásosság borzasztó égési sebekkel kerüli ki Loyala pocsolyája az, annak óriási következménye nélkül. A ki egyszer megfetrengett benne, soha sem tisztulhatott meg egészen abban a gyülekezetben. Ha a lelkészi állások betöltésénél csupán a létért való küzdelem volna a cél, akkor érthető volna a feltétlen választás, mint a hogy Stanley vadon erdeiben j szabadon növekednek a fák, a gyengébbet elnyomva az erősebb; de itt egy magasabb cél az irányadó: a ref. egyházak vallási és erkölcsi élete, a melynek fentartására, fejlesztésére befolyást gyakorló elemek tnegválogatása époly szükséges, mint a hogy a kertész helyezgeti el a cserjét, a tölgyfát s a virágokat rendezett kertjében oda, a hova talaj, légjárás, szépség épen megkívánják. Ha pedig továbbra is az egyházközség választja lelkészét, ugy behozandó minél felemeltebb választási census; mert bizonyos, hogy falusi népünknél az értelmi képesség csaknem mindig arányban áll a vagyoni mérleggel; annyira felemelendő ez a census, hogy a lelkészi állás betöltésénél semmi körülmények között, ne lehessen túlsúlyban a vesszőként hajladozó, és hajlítható kevésbbé értelmes elem. A kandidáló rendszer fentartandó, legfeljebb egy appellátával ; ha pedig eltöröltetik, akkor mindenesetre behozandó az a rendszabály, hogy a kinek, a melyik osztályú egyházra van joga pályázni, az ott választható is legyen. Ezt evidentiában tartja az esperesi hivatal, s a névsort megszabott időben közli az egyházzal, s ezzel a kandidáló bizottság megszűnik. Egy kivételt tennék az I. és II. osztályú ekklézsiákra nézve; mindenesetre pedig az I-re ; azt t. i. hogy az ilyen egyházakra egyedül 8—10 évig rendes lelkészséget viselt egyén pályázhat; és abban az esetben, ha a kandidáló rendszer fentartatnék, pályázat nélkül is választhatna lelkészt2

/., többséggel a 8 —10 évig fungens lelkészek közül. Szóval szükséges a korlátozás bizonyos módozata. (Vége köv.) Hetesy Viktor, ref. lelkész. TÁRCA. Adalék a hivatalos papi öltözethez. A magyar ev. ref. egyház hajója kormányosainak is meg van a maguk tengeri kigyója, mely — némelyeket rettentve s másokat gyönyörködtetve — koronldnt föltűnik, s most itt majd amott mutatja magát. E tengeri kígyó a hivatalos és nem hivatalos ref. papi ruha. Már kezdetben, midőn a hajó még csak indulandó volt, látták a második erdődi zsinat (1555) atyái, s látták utánuk sokan és sokszor. Közelebb dunáninnen és dunántúl Révész Kálmán és Garzó Gyula urak mutatták a «Prot. Egyházi Lapok» olvasóinak, s kiáltották hogy meg kell fogni. Igen ám, csakhogy az tengeri kígyó ! Hogy van, létezik vagy legalább kell léteznie : állították régen és állítják ma is sokan; de hogy voltaképpen micsoda és milyen : azt régenten sem tudták bizonyosan, és ma sem tudhatja senki. Hogy lehetne hát megfogni? De nem is látjuk, hogy megfogását, láncra veretését és örökös fogságban tartatását egész körülményességgel elhatározták volna valaha; még kevésbé azt, hogy megfogták s a késő nemzedék rettentésére lerajzolták volna, alá Írván a képnek : ilyen a tengeri kígyó, s ilyennek kell örökre lennie. Az erdődi zsinat csak ezt mondja: «a papok, a szerfeletti fényűzést mind a maguk, mind a feleségeik vagy gyermekeik ruházatában kerüljék, s legyen mind az ő maguk, mind a feleségeik öltözete tisztességes.)) «Ne híjanak cifra papnak. A tiszthez illendő méltó ruhát viseljen minden.» Debreczeni zsinat 1567.