Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-26 / 30. szám

Harmincnegyedik évfolyam, 30. sz. Budapest, 1891. julius 26. PROTESTÁNS ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓ-HIVATAL IX. ker, Pipa-utca 23. szám. Előfizetési ára: Félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben akiadóhivatalban. Egyes számok ára 20 kr. Hirdetések dija: Egész oldal 16 trt, féloldal 8 frt, negyed oldal 4 frt, nyolczad oldal 2 frt. — Bélyegdíj külön 80 kr. TARTALOM: Vezércikk. Új ref >rmítorok. Pannonius. — Sy.no dali a. Egy-kettő. Lévay Lajos. — Az e gyháiközségi közgyűlésekről. Nagy Sándor, — Tárca. Catholicae res. Csékus I.ászlo'. — Könyvismertetés. »Isten és a világ.* Dr. Prohászka Ottokár után. Dr. Szabó Aladár. — Belföld, Püspöki látogatás a kecskeméti egyházmegyében. — A konventi képvivelő'.c választási módja. Bail/ia Mór. N e c r o 1 o g, (Ferge József.) Sülő Kálmán. — Különfélék. — Hirdetések. — Pályázatok. Új reformátorok. Nem mindig vagyunk abban a szerencsés helyzetben, hogy tisztelt laptársunk a «Religio» állításaival, kivált amennyiben azok a protestantismusra vonatkoznak, egyetérthetnénk vagy azoknak csak nagyobb fontosságot is tulajdoníthatnánk. A nevezett lap legutóbbi számában azonban egy oly mondatot találtunk, melynek igazi tartalmával nemcsak hogy teljes mértékben egyetértünk, hanem egyúttal oly nevezetesnek tartjuk, hogy íme érdemesnek tartjuk vezérczikkünk alapigéjévé tenni. „A prot. egy/lázban, ugy látszik, nem lesz hiány reformátorokbannem úgy hangzik e mondás, mint valami fényes, dicső jövőt igérő jövendölés? Persze, a «Religió»-ban olyantéle értelem van adva e mondatnak, mint a milyet Kajafás adott valamikor a Jézusra vonatkozó jövendölésének. Tudniillik rosszakaratú, gúnyos és kicsinyes. Azért is hangsúlyoztuk fennebb, hogy az «igazi» értelmét fogadjuk el. A «Religio» ugyanis egy csomó küzködő és tévelygő s mégis reformálni akaró német emberről — Egidyről is — megemlékezvén, koczkáztatja a fennt idézett jövendölést. Azonban mi jól tudjuk, él az Úr, aki Kajafás jövendölését: ((Jobb egy embernek elvesznie, mintsem egy nép elvesszen)), (Ján. XI., 50.) az ő isteni, örök szerelmét megbizonyító tény megjövendölésévé tette, aki a «Religio» gúnyolódó szavának is dicső értelmet ad, s a helyesen értett jövendölésnek: ( em lesz hiány reformátorokban, érvényt szere. 0 A ((Religio)) bizonyára nem sejtette, hogy csak forró óhajtásunk megvalósulását ígéri, mikor azt jövendöli, hogy lesz a prot. egyházban elég uj reformátor. Mert mi azután vágyódunk, ami a «Religio))-nak ugy látszik, nevetség vagy rémület. Szívünk legmelegebb érzéseivel azért könyörgünk : «Uram ! adj nekünk minél több uj reformátort !» Mi is ismerjük azokat az álreformátorokat, akiktől a «Religio» a valódiakat nem tudja megkülönböztetni. Még többet is ismérünk, mint a mennyit felsorolt. De ha azért százszor annyit ismernénk is, mint a mennyi tényleg volt, még akkor sem tartanok fellépésüket oly veszedelmesnek, az emberi méltóságot annyira megalázónak, mint a milyennek tartjuk pl. azoknak a nagytudományu és fényes tehetségű főpapoknak eljárását, a kik miután dicsőséges harczot folytattak a csalhatatlanságról szóló dogma kihirdetése ellen és esdve könyörögtek, meggyőződésük szent hevétől kényszerítve, hogy a pápa ne követelje a lehetetlent s azután, — itt már nem folyamodunk szép nyelvünk ékesebb kifejezéseihez — beadták derekukat mind. Harczolunk az igazság, az evangelium fegyvereivel azok ellen is, akik a Krisztus egyházát alapostúl felakarják forgatni, de megvalljuk, több reménységünk van azokhoz, akik az igazságot nyíltan támadják, mint azokhoz, a kik parancsszóra fogadnak el mindent, s még az igaz is, a mit állítanak, csak betanult tétel s nem cselekvésre és szent életre ösztönző hatalom. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy azok nem is reformátorok, akik vagy gyökerestől meg akarják dönteni az evangeliumi világnézetet s mint az Egidy-ek vagy Schwalb-ok, ki nem forrott, s az evangelium isteni erejétől át nem hatott nézetekkel állanak a világ elé. Lehetnek az ilyenek reformátorokká később. Lehetnek pedig különösen és lesznek is kétségkívül azok, akik komolyabban, csendesebben és mindenek felett alázatosabban látnak hozzá az isteni dolgok tanulmányozásához. De hát a