Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-18 / 3. szám

ténelmileg téved, hamis tudományt hirdet. A tévedést, hibát Thúry el is ismeri, de azt «lapsus calami»-nak minősiti. Továbbá: 2. iparkodtam azon vélelmemet igazolni, hogy Veszprémi és Thúry nem két, de egy és ugyanazon személy, s ezt szintén beismeri és bevallja Thúry. Végre 3. a fennebb emiitett folyóirat érdekéből, melynek hoszú életet óhajtok, azt mondottam, hogy « Thúry Síboltijának a benmaradt és neheztelt történeti tévedés meghagyásával a «Szemlében» megjelenni nem lehetett volna. Effélék a «Szemle» értékét csökkentik, élettartamát röviditik» és ugy látszik e nyilatkozatom lett botránkozásnak kövévé. Tévedést, hibát ismer el Thúry, de azt csak «lapsus calami»-nak minősiti s mint ((értelemzavaró)) hibát azonnal ki is igazítja. Több-e az a neheztelt tévedés «lapsus calami»-nál ? : döntsék el mások. De, hogy a rectificatio alkalmával ujabb történeti botlást követett el: azt fennebbi állitásom után kimutatni, az én kötelességem. Mint történik a kiigazítás ? Ugy, hogy a nehezebb passust «Dombi Péter volt. S midőn» szavaknak a szövegbe lett beillesztése által ekként alakítja át : «a tolnai főiskolának hírneves tanára Dombi Péter volt. S midőn Szegedi Kis István állomását — időközileg Makón is levén — a temesvárival cserélte fel, Siboltinkat is Temesvárra vitték, hogy ott (most következik a kiigazítás második része) e nagy mester kezei alatt folytassa megkezdett tanulmányait)) stb. Es e kiigazítással Thúry nagyon megelégedettnek látszik. E föltevésnek bizonysága az, hogy ezen állitásat néhány sorral lejebb ujabban megerősíti, s teljes határozottsággal mondja: «Tolnán ez időtájt Dombi Péter volt a ludi magister». A tévedés mentségeül pedig azt hozza fel Thúry, hogy «neki, ki Sibolti életéről írt, nem lehetett czélja Szegedi Kis Istvánról értekezni, de per tangentem kívánta érinteni azt, hogy (Sibolti) a XVI. század e két kiváló iskolarectora — Dombi és Szegedi Kis — kezei alatt tanult». Későbben akarván megemlékezni Thúry Etele fogalmazási képességéről, mely őt a «lapsus calamitób) könnyen megóvhatta volna, itt a dolog érdemére ki kell mondanom, hogy ezen ő tanítása nemcsak uj, de téves, a bírálat előtt meg nem áll és olyan, mely a zavart még nagyobbá teszi. Az ugyanis kétségtelen, hogy Dombi Péter 1548 , táján a tolnai főiskolának rectora semmiképen nem lehetett; kétségtelen az is, hogy ő ez állomáson Szegedi Kis Istvánnak utódja és pedig nem közvetlen utódja volt; — az is kétségtelen, hogy Szegedi 1553 év vége felé ment át, a mai Tiszántúlról Tolnára. Kérdjük meg tekintélyes történetíróinkat. Lampe-Ember Pál mit mond Tolnáról?.. «An. Dom. 1560. Pas- j tor fűit Stephanus Eszéki, qui collegam habebat Marciim quendam Pastorem. Illorum tempore Rectorem scholae puto fuisse Petrum Dombinum (siquidem Ludi-Rectores qui, Stephano Szegedino síiccesserunt, longum habent intervallum a Petro Dombino)». — És a mi itt Ember Pál által Patai P. Sámuel relátioja után csak «gondolomra» mondatik, azt határozottan állitja elénk Bod Péter eme szavaiban: «Dombi Petrus, ex Aca- j demiis redux factus est scholae Tholnensis Rector circa annnvi 1560, celebris didacti cus a c multorum parens in studiis excellentium ingeniorum». Ha már most Bod «circa annum 156o» kifejezését figyelembe veszszük : oly lelkiismeretes írónál, lehet 1 — legfeljebb ! 2 évet gondolnunk 1560 előtt vagy után, de többet, épen 12 —13 évet, semmi esetben sem, pedig ennek igy kellene lenni Thúry Etele állítása szerint. És még egyet. Azt tartom, hogy a mi Dombi Péterünk az, kiről Klein azt írja, hogy Károli Gáspárral, Melius Péterrel, Eszéki Istvánnal, a fennebb említett tolnai lelkészszel, és többekkel együtt 1556-ik évben iratkozott be a wittembergai egyetem anyakönyvébe, bár nála a név hibásan Péter Dombrinusnak van írva. Nekem Klein-on kivül nincs más oly mű birtokomban, melyben a Wittembergben 1522 —1585-ig beiratkozott académicusok névsora közölve volna. Kénytelen vagyok Klein tekintélyére támaszkodni. A fennebbi idézetek szerint tehát Sibolti semmi képen nem lehetett Dombi Péternek tanítványa s kezei alul nem vitethetett Temesvárra; sem nem részesülhetett azon szerencsében, hogy a XVI. század két kiváló iskolarectorának — Dombinak és Szegedinek — kezei alatt tanulhasson. Idézett szerzőim után én a dolgot igy tudom, csak igy és másként nem taníthatom. — Thúry tiszttársam másként tudja és írja — és tudása hibátlan voltáért «felel Isten és emberek előtt.)) * * * A tudomány közös és oly kincs, mit mindenki megszerezhet. Mit egyik megtanul: megtanulhatja a másik is. Ezért eszem ágában sem volt soha, még akkor sem, midőn tévedéséről szólottam, azt gondolni, hogy Thúry tiszttársam Szegedit nem ismerné, róla s reformátori működéséről mitsem tudna. De ha azon sorrendben ismeri Szegedi működésének idejét és helyét, mint válaszában fölsorolta; ha a legnagyobb átalánosságban csak annyit mond: «tudom, hogy 1544 —1554 között megfordult Csanádon)): akkor — nem is említve föl azon (dapsus calamit», hogy Tasnádot Szatmárvármegyében találja meg — az egyháztörténelem ismerői s a tudomány ezen ágának mivelői még nem tehetnek bizonyságot arról, hogy ő e legtudósabb magyar reformátor életének tanulmányozásával tüzetesen foglalkozott volna. Ha pedig — saját szavai szerint — azt, hogy «Szegedi Makón is volt csak Szőllősy után tudja» : ez csak ő neki magának derogálhat s ezen kijelentésével bizonyságot tesz önmaga ellen, hogy egyháztörténelmünk mezején még is csak nem olyan jártas, hogy az általa mondottak s írottakért képes legyen felelni «Isten és emberek előtt». Hogy Szegedi Kis István Makón is volt : azt nem Szőllősy találta ki. Egyháztörténelmünk egyik legjelesbikétől, Lampe-Ember Páltól tanulta s ettől vett tudományát, később a «Scrinium antiquarium sive Miscellanea Gröninganá»-ból kijavította. S ha Thúry Etele, ki forrástanulmányokra s ezek között Lampe-Emberre is sűrűn hivatkozik, ezt csak tőlem tudja, és Lampénál még sohsem olvasta azt, mit Skaricza után e szavakban mond : «Ubi Machoinum fortuito transiisset Szegedinus, protinus legati Magnifici Domini Petri Petrovizii, Comitis et Praefecti Temesvariensis audita ejus voca-* tione (NB. a Miscell. Gröning. VI. köt. 518. lapján vacatione áll, és ez a helyes) ad regendas scholae ejusdem loci habenas quam obnixe invitant, quae quidem celeberrima tunc in toto ilio tractu fuerat» : akkor önmaga mond ítéletét saját fejére, nekünk nem kell ellene bizonyítanunk, hiszen propria confessio aequivalet mille testibus. Nem is véltem én, mint Thúry akarja, magammal is elhitetni, hogy ő neki célja lett volna Szegedit Tolnáról származtatni Temesvárra. Nem kell ott vélekedni,