Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-19 / 29. szám

Harmincnegyedik évfolyam. 20. SZ. 1 Budapest, 1891. julius 19. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLA! LAP. SZERKESZTOSEG és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker, Pipa-utca 23. szám. Előfizetési ára: Félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Egyes számok ára 20 kr. Hirdetések dija: Egész oldal 16 trt, féloldal 8 frt, negyed oldal 4 frt, nyolczad oldal 2 frt. — Bélyegdíj külön 80 kr. TARTALOM: Vezércikk. A középiskolai tanárképzéshez. György László. — Vallás, theologia, bölcsészet. Baksay László. — Iskolaügy. Az orsz. középiskolai tanáregyesület közgyűlése. F—i. — Tárca. Az én jubileumom. Baksay Sándor. — Könyvismertetés. »Isten és a világ, t Dr. Prohászka Ottokár után. Dr. Szabó Aladár. — Belföld. Püspöki látogatás a kecskeméti egyházmegyében. — Külföld. Németországi egyházi szemle. Dr. Szlávik Mátyás. — Különfélék. — Hirdetések. — Pályázatok. „ . ' ' • \ középiskolai tanárképzéshez. Az egyetemes tanügyi bizottság — mint már ^rről mult számunkban is megemlékeztünk, e hó 2-ikán s az azt követő napon ülést tartott. Feladatához képest véleményt mondott néhány fontos kérdésben, mit az egyetemes konvent e végből hozzá intézett. Szóba került többek közt a német és görög nyelvek mikénti tanításának kérdése is. Az elsőt illetőleg igyekezett a bizottság hozzásimulni a jól ismert miniszteri rendelethez, melynek helyes intentióját ma már mindenki látja, s minden elfogulatlan ember helyesli. A görögöt illetőleg azonban ha tágított is valamit annak továbbra is kötelező tanításán, akkor, «midőn póttanfolyamok behozatalát javasolja oly iskolákban, hol ez szükségesnek mutatkozik és anyagi megerőltetéssel nem jár»: ezt csak iskoláink jól felfogott érdekében tette, igen helyesen, melyeknek látogatottsága, teljes virágzása nekünk utoljára is legfőbb érdekünk, melyet a görög nyelvnek alárendelnünk nem szabad. De valamennyi javaslata közt legfontosabb s minket legjobban érdekel a tanárképzés ügyében hozott indítványa. A zsinat egy régi bajt fog orvosolni, ha ez ügyet kellő figyelmére méltatja. Nem akarjuk elmondani az előzményeket, melyek a bizottságot e kérdés tüzetes tárgyalására s ez indítvány megtételére késztették. Iskoláink mai egyháziatlan szellemét tekintve nemtehetnők ezt némi fájdalmas érzések nélkül. Annyi bizonyos, hogy iskoláink már jó ideje nélkülözik azokat a régi professorokat, kik nem dicsekedtek ugyan diplomákkal és doktori címekkel, de annál inkább dicsérte őket egyházias jellemök, tanítványaik jeles serege s az a győzelmes verseny, melyet más iskolákkal szemben megfutottak. Es nem is ok nélkül. Ujabb tanárainkat nem mi neveljük, hanem neveli a közoktatási miniszter, persze nem nekünk, hanem önmagának ; nem a mi gusztusunk szerint, hanem az ő saját képére. Tudásuk, képzettségök ellen — igaz — csak az elfogultság tehet kifogást ; az is bizonyos, hogy igen derék képviselői ők iskoláinkban a mai tudományok egyes ágainak : de nem képviselik, nem képviselhetik schogyse, vagy csak igen lanyha lélekkel a.mi egyházunkat, annak irányelveit, szellemét, törekvéseit, mert lű.sz ezeket senki se kötötte az ő leikökre. Pedig a mi tanárainknak, a mint egyszer egyházi szolgálatba léptek, a tudományok lelkiismeretes hű közlésén kívül az is kötelességükké vált, hogy megtestesítői legyenek annak az eszmének, mely azt az iskolát teremtette és fentarlja ; hogy annak az eszmének képére és hasonlatosságára igyekezzenek formálni a rájok bizott ifjií lelkeket. Mert miért tartjuk mi fenn annyi áldozattal, annyi megerőltetéssel iskoláinkat, ha nem azért, hogy az a tanterem ne csak a tudomány csarnoka, hanem megannyi templom legyen, prot. egyházunk eszméi diadalának szentelve; hogy azok a tanárok ne csak egyszerűen tudományok közlői legyenek, hanem hasonlatosak a magvetőhöz, több tudományos készültséggel, de egyenlő lélekkel azokkal, kik künn a barázdák közt állanak; hogy azok az ifjak ott kezök között, ne csak a tudományoknak tanuljanak tőlük áldozni, de tanuljanak áldozni egyházunknak is, s tanuljanak lelkesülni annak magasztos szent ügyeiért ? ! Ha ezt. a kötelességünket be nem töltjük; ha iskoláink egyházias szellemben feljebb nem bővölködnek az-állam iskoláinál; ha ifjaink val-