Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-12 / 28. szám

Böszörményi Mihály Kecskemétről következő kedélyes versben küldött üdvözletet: Kaptál huszonötöt, — De nem ám deresen — Munka-, szorgalomban, Kapj még annyi ölöt, — De már ezt deresen — Édes nyugalomban. Neked és a kertnek, Melynek kertésze vagy, Ne ártson se vihar, Se a dermesztő fagy ! Csekey István tolnai esperes jó Ízű tréfával sürgönyileg így üdvözlé : Kapaszkodjál még huszonöt évre, Akkor híjj meg aranymenyegződre ! Kósa Ede jármiról szintén versben üdvözölte a tíKözpapok Lapjaw részéről, így végezve hosszabb üdvözletét : Te a főpapok büszkesége, Protestantismus szemefénye, Akadémiánk jeles tagja, Azt kívánja ma Jármi papja, Péntekkel együtt : élj sokáig ! Szórjad közénk lelked virágit ... Talentumod s bizalom, végre, Emeljen a püspöki székbe. S ha dala teljesül e gilárnak: Elmegyünk hozzád mi — titkárnak ! Üdvözöletet küldtek még ki levélben, ki sürgönyben : Szilágyi Lajos Ráczkeviből, dr. Técsy József Kisújszállásról, Lampert Gyula Juthról, a dömsödi ref. presbyterium ékes levélben, Boronkay György és neje, Iványos Soma és családja N.-Harsányról, H. Kiss Kálmán N.-Kőrösről, Bocsor Lajos Tengődről, Kovács Lajos N.-Kőrösről, Szabó József Dráva-Pakonyáról, Kálmán Gyula Ságvárról, Kiss Benő Ordasról, Kún László Soltról, Rückertné Faragó Jozefa, Tóth József Rákosról, Szekér Sándor Halasról, Szappanos Gábor Soltról, Keserű Lajos Lipcséből, Rozsnvai Mátyás Aradról, Kálosi Gézáné D.-Patajról, Nyári Orzsike Szeremléről, dr. Kelemen Mór Budapestről, Jámbor Mihály H.-Sányról, Apostol János Vörösmartról, Szilágyi Árpád K.-Hartáról, Borda Károly, Kővári László Laczházáról, Lakos Imre Bajáról, Nagy István Dráva-Szabolcsról, Hajdú Ignácz Szabad-Szállásról, Györe Béla Laczházáról stb. Nagy elismerésben részesítette a jubilánst a napi és a szépirodalmi sajtó is. A «Vasárnapi Ujság» jut). 28-iki száma Baksaynak sikerült arcképét és szépen irt jellemrajzát hozta a főlapon, melyet több napilap reprodukált, különösen részletesen a ((Budapesti Hirlap». Ugyancsak a ((Vasárnapi Ujságw julius 5-iki számában maga Baksay irja le kedélyesen a kúnszentmiklósi szép ünnepélyt «Az én jubileumom)) c. alatt. (Nekünk is rendelkezésünkre bocsátotta a szép leírást, mit jövőre közlünk. Szerk.) A «Hét» című szépirodalmi lap is közölte Baksay arcképét és életrajzát a 27-ik számban. íme ily elismerésben részesítette egyik kitűnőségét az egyházi és irodalmi közönség. Legszebb mozzanatát az képezte, hogy az elismerés önkényt jött, szívből jött, mert a valódi tisztelet és igaz szeretet nyilatkozott meg benne. GYAKORLATI LELKÉSZET. Egyházi beszéd. El mondatott a Baksay-jubileumon. Alapige: 2. Kor. If.: 3. <Az éi örömöm mindnyájotoknak öröme.* Ünneplő Gyülekezeti Kedves Atyámfiai! Szorongó érzetek között állottam meg e helyen, melynek tiszteletes magasságát még nagyobbra emeli előttem azon szellemóriások emléke, kiknek nemes alakja, a rég mult időktől máig, e pillanatban lelki szemeim előtt elvonulnak, cckiknek nem vagyok méltó, hogy lehajolván, megoldjam saruiknak kötelét» Márk I. 7., kik e szent helyről hirdetek neked, kúnszentmiklósi nemes gyülekezet, az örök Istennek örök igéit. Valami kimondhatatlan édes terhet érzek lelkemre nehezülni most, midőn e szent helyen a végett állottam meg, hogy e nemes egyház felhívása folytán, én tolmácsoljam ez egybegyűlt fényes gyülekezet előtt az ő örömét, mely mindnyájunknak öröme, azon örömét, hogy az isteni kegyelem végetlen jóvoltából ma már egy negyed század óta mondhatja magáénak azt a nt. férfiút, kinek Chrysosthomusi ajkairól hallá hirdetni az örök élet beszédét, s legelteté őt szép, kies folyó vizeknek partjain-Mintha érezném kigyúlni arcomon a reám rótt megtiszteltetés fontosságának tudatából származó pirt, mely a miatt szökken arcomba, hogy a bógácskórónak jutott a szerencse, hogy a nemes cédrus előtt ünnepélyes nyilatkozatot tegyen arról, hogy e fényes egyháznak öröme van ő miatta, még pedig oly öröme, mely egyszersmind mindnyájunknak öröme is. Ha erőt nem adna nekem szeretett egyházad kimondott óhaja, akarata; úgy roskatag léptekkel vonszolnám tagjaimat feléd, kedves jelesünk, szeretett büszkeségünk. Te ünnepelt férfiú, mint az erdők árnyában kúszó szederinda halad téveteg, ingatag közelgéssel, hogy a vele született édes ragaszkodással ölelje körül, s friss hajtásának zöld koszorújából tegyen koronát az erős tölgynek időtől tépett homlokára. De így feledve erőtelenségem nyomasztó érzetét, hallgatok e fényes gyülekezet óhajára, s hallgatok ünnepelt hősünk íránt keblemben élő méltó tisztelet parancsszavára, leoldom az én saruimat, s erős hittel levén, hogy az Úr én rajtam is beteljesíti Pál apostolnak mondott ezen igéretét: «Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtelenség által végeztetik el» 2. Kor. XII. 9, a tiszta szív és őszinte lélek nyíltságával s nemes bátorságával kívánom hirdetni előttetek ker. atyámfiai e kúnszentmiklósi egyháznak méltó örömét, mely egyszersmind mindnyájunk igaz öröme is. A kúnszentmiklósi egyháznak öröme vagyon lelkipásztorának negyedszázados jubileumán, mivel elmondhatja, hogy «a te beszéded örömömre volt énnékem» Jer. XV. lé., és hogy «a te cselekedeteid bizonyságot tesznek terólad)) Ján. V. 36. Tehát lelkipásztorának beszéde és cselekedetei hangolták méltó örömre e gyülekezetet! Valóban, méltán, igazán! Szó és tett, beszéd és cselekedetek a leghívebb fényképe az embernek. Lássuk tehát először is az ünnepelt férfiúnak azon beszédeit, melyek örömére voltak az ő gyülekezetének. Azt mondja Máté evang. «a szívnek teljességéből szól a száj» XII. 34. — Oh mily szép sorba szedett szavai ezek annak az édes óhajtásnak, melyet az Isten képére teremtett embertől vár az Isten képére terem-