Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-12 / 28. szám

én szemeim !» Légy áldott ki eljöttél hozzánk az Úrnak nevében, hogy minket erőteleneket is felemelj csüggedésünkből a te hitből származó varázs erejű szavaiddal ! Az agg pásztor körül ifjú leányok, mint havas tél kebelén nyiló virágok állottak és maguk is virágok virágbokrétával kedveskedtek a főpapnak és költőnek. Ezen kedves fogadtatás után a lelkész lakban az úti ruhát ledobva templomi öltözetet vettünk, hogy azonnal Isten házába menve lelkeinket legeltessük az Úrnak kies mezején, megelégítsük az evangélium tiszta forrásából, élvezvén az igének, s ebben az örök életnek üditő italát. A gyülekezet éneke után püspök úr a pompás fikuszok, pálmák és egyéb délszaki növényekkel körül vett Úrasztalához lépett és szólott a gyülekezethez apostoli ékesszóllással. A remek, költői hasonlatokban gazdag bevezetésben a többi közt igy szól: «Szinte jól esik s úgy tetszik, mint ha menekülőképen jönnék ide, a Tisza kanyargó folyásának e zugába, a hol egyszerű falusi nép közepette az úri rend néhány maradéka az ős idők emlékeit őrzi még, mint a szántóföldek között ama váromladék, mely porladóban alig látható már a föld szinén — ama nyolcz százados történet emléke •— mikor a királyi testvérek egyessége új gyanú és véres testvérharcz emléke lőn, mint annyi más esemény hazánk történetében mosolygó reménynyel bíztatva kezdődik s vérbe, gyászba vont halotti lepel takarja végét! De el ti sötét és fajdalmas emlékek, a jelenben élünk, ennek örömei, gondja foglaljanak el ma! Én is azért jöttem, hogy megismerjem jelen életeteket, küzdelmeiteket, fáradságaitokat s miképen éltek Isten áldásaival, mert nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Istennek minden igéjével (Luk. IV. 4-).» Ezután megdicséri szorgalmas munkásságukat, az ősök egyszerű becsületes életmódjához való ragaszkodásukat, a régi jó erkölcsök megőrzéseért, melynek alapja a vallásos érzés és a templom szeretete, különösen megdicséri a nőket és buzditja őket a vallásos buzgóságra, mint minden jónak forrására, s figyelmezteti őket rozzant állapotban levő templomuk kijavítására és öreg lelkipásztoruk iránt való tiszteletre. Beszédét buzgó imával végzi, mely után a gyülekezet éneke zárja be e valóban lélekemelő isteni tiszteletet. Isteni tisztelet után az iskolába megy, melyben 31 fiu és 25 leány oktattatik 6 osztályban Pap János kántor-tanitó által. Azaz csak oktattatnék, ha ugyan a kántor-tanitó ur valamire tanítaná ezeket a szegény gyermekeket, de voltaképen a semminél alig több, amit a tanítás eredményeképen felmutatni tudott, annyira csekély, hogy főtisztelendő püspök ur megbotránkozva az iskola elhanyagolt állapotán, komolyan megintette a tanitót kötelessége elmulasztásaért s felhívta ugy a lelkész és körlelkész, valamint az esperes figyelmét a bajnak minél előbbi gyökeres orvoslására, nehogy később egy egész nemzedék sirassa meg egy ember hanyagságát, vagy talán tanításra való képtelenségét. Az iskolában szerzett szomorú tapasztalatát megmondta a presbyteri gyűlésen a jelenlevő tanitó előtt is, majd az egyház egyéb ügyeiről szerezvén tájékozást magának, a hivatalos vizsgálatot befejezte, hogy még pár látogatást tegyen azoknál, kik iránta annyi előzékenységet tanúsítottak ezen hivatalos látogatása alkalmával. Baksay Sándor jubileuma. Az ünnepélyre érkezett üdvözlő sürgönyöket és leveleket, roppant számuk és tér szűke miatt most sem közölhetvén, befejezésül még csak néhányat kívánunk felemlíteni. Kerkapoly Károly egyházmegyei gondnok : Őszinte sajnálatomat kell kifejeznem a fölött, hogy igen tisztelt elnöktársam nt. Baksay Sándor esperes urnák negyedszázados lelkészi működését többi tisztelőivel együtt nem ünnepelhetem. Gátol ebben nem a távolság, de a sebészi műtét, melyet pár hét előtt kiállottam s melynek utóbajai még el nem enyésztek. De ott leszek szívvel s őszinte jókivánataimmal, melyeknek tolmácsolására tisztelettel kérem. (A főgondnokhoz intézve Kereki pusztáról, Zalamegyéből.). Baksay István Rimaszombatból: «Ha a hív jutalmat nem kap, Nem igazat papol a pap». Te hív voltál, igazat papoltál, megkaptad jutalmadat. Istentől kegyelmet, hogy megérjed a mai napot; az emberektől elismerést, melyről a mai napon tanúbizonyságot tesznek. Élvezd soká még mindkettőt, kivánja tisztelve szerető bátyád. Nagy Miklós, a ((Vasárnapi Ujság» szerkesztője : Jubiláris ünnepélyedre legszívesebb üdvözletemet küldve maradok hú barátod. Radácsi György Sárospatakról: Ne volna csak nekem f. hó 29-én és 30-án alapvizsgám, bizony megmutatnám, hogy szemébe nézek annak a kúncsapatnak, a mely közé jogom is volna elmenni a meghívás folytán, a szívem pedig úgy kívánkozik, mint a' szomjúhozó szarvas a hideg forráshoz. Igy levélben kívánom : adjon Isten Ntiszteletűségednek a 28-iki ünnepélyhez egészséget, türelmet s azontúl még egy ujabb negyed századot, s abban fogyhatatlan munkakedvet és elpusztithatlan munka-erőt. Magunknak is jót kívánok vele. Őszinte tisztelettel stb. Hegedűs István egyet, tanár Kolozsvár: Hadd legyen szabad üdvözölnöm azt, ki egy gyalog ösvényen jut el a dicsőség templomába, melyhez annyi szellem tolongva siet, és a kit midőn ott ünneplik, titkon elszökik ismét arra az egyszerű, a természet végtelenében vezérlő ösvényre, hol lelke az egeket átható gondviselő Istenhez közelebb érzi magát. Az a pár nap, mit együtt tölténk, mély szeretetre hangolt. Fogadja legforróbb jókivánatomat. Az uj huszonöt legyen még dicsőbb, még áldásosabb. Kacsák Lajos Kolozsvárról szép alkalmi költeményben, melynek különös érdeket az kölcsönöz, hogy alapgondolata Baksaynak egy nyilatkozatához fűződik, melyet önéletírásában Kacsóh édes atyjáról, ki Baksaynak tanára volt, e szavakban tett: ((Szigorú kéz volt, de áldott kéz.w Nagy messze körből: a hármas halomnak S a négy folyamnak minden tájiról Siet feléd az ünneplő szózat, Es homlokodra ékes koszorút fonnak A pálmának s babérnak ágiról. Legtávolabbról, hova ih'etetten Föl-föl száll szíved s fényes szellemed, Midőn az Úrnak szolgálsz égi tiszteletben, Vagy Múzsáddal jársz a «Gyalog ösvényen» : Az én halottam küld üdvözletet. Kitől örökül bírom, hogy szeretlek : Reád e napon szent gyönyörrel néz ! S melyről Te mondád, hogy „híven vezéreli" — Tekints felé — áldón tárul Fölötted Az a „szigorú", az a/, ,,áldott kéz!"