Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-12 / 28. szám

legyen, s még ez nap estére Tisza-zsenyen, az egyházmegye esperesének székhelyén hajthassa fejét a főpásztor nyugalomra. És a programm betöltve, a fárasztó munka végrehajtva lön. Fél tíz óra lehetett délelőtt, mikor püspök úr kísérete a tószegi határhoz érkezett, hol már a kecskeméti felső járás szolgabírája, Szilassy Elek várt rá a járás és a tószegi elöljáróság a község részéről, a nagy számban megjelent községi lakosok közepette. Itt a határon elbúcsúzott tőle Szolnok város polgármestere és szíves üdvözlettel fogadta a járás szolgabirája, melynek területére lépett úgy is mint megyei hatósági, úgy is mint Tószeg község elöljáróinak megbízottja, s úgy is mint református ember örömét fejezvén ki püspök úr érkezése felett. A búcsúzás és üdvözlet után a tószegi küldöttekkel mintegy 20 kocsira felszaporodott menet bevonult a kisded faluba, melynek házai zöld galylyakkal s zászló helyett nagy részben virágos nagy kendőkkel voltak feldíszítve, az egyszerű nép ez által is kifejezést akarván adni tiszteletének és szeretetének. Á templomhoz vezető úton zöld gályákból készített diadalkapu állott «Á!dott, a ki jött az Úrnak nevében» felirattal, a templom körül pedig a kis gyülekezet ifjai és öregei összegyülekeztek, hogy a szeretett püspököt fogadják. Az így összegyűlt hívek seregének közepette várta az egyházi díszbe öltözött lelkész 14 koszorús hajadon leány körében a várva várt vendéget, kit megérkeztekor szívből eredő és szónoki hévvel elmondott szavakkal üdvözölt, melyre püspök ur a nála már megszokott kedvességgel válaszolt. Válaszának befejezése után előállott egyik koszorús leányka és szép virágcsokrot nyújtott át az ünnepeltnek. Ezután a lelkészlakba menvén püspök ur és lelkész-kisérői palástot öltöttek, hogy a fogadtatás után azonnal templomba sereglett hívek között megjelenve, püspök ur elmondja alkalmi beszédét. A 37-dik dicséret első versének eléneklése után az Úrasztalához lépve következőleg szólott: • «Nagy lelki örömmel jöttem hozzátok — úgymond — s azzal a szeretettel, melylyel az édes atya szereti gyermekeit, egyiránt a kicsinyeket, akik az ő gyámolitására és segítségére szorultak s a nagyokat és erőseket, akikben gyönyörködik és akik neki segítségére vannak, de kétszeres az én örömöm és hálát adok Istennek, hogy tihozzátok tószegi kisded és buzgó gyülekezet, nem kell ostorral közelítenem, mint sokszor kell az édes atyának magokról megfeledkezett gyermekeihez. Nem, mert ti nem akartátok, hogy vesszővel jöjjek tihozzátok, hanem szeretettel és alázatossággal, s azért atyai dorgálásra okot sem szolgáltattatok.)) Ezután megdicséri őket vallásos buzgóságukért, templom szeretetökért, az egyházi czélokra való adakozásukért, áldozat készségűkért, valamint másoknak is például szolgáló erkölcsi tisztaságukért, szorgalmas, munkás, egyszerű és becsületes életökért s inti, buzdítja őket, hogy mindezekben ezután is megmaradjanak, mert csak úgy lehetnek mint eddig úgy ezután is Jézusnak igaz tanítványai és édes hazánknak hasznos polgárai. S hogy ilyenek lehessenek, mindenkor buzgón imádkozzanak, hogy soha kísértetbe ne essenek. Ezen szép, buzdító beszédet hozzá méltó imával fejezte be, melynek minden szava a szivekbe vésődött, hogy azokban a jót annál inkább megerősítse és a kisértő csábítását onnan kiűzze, hogy tiszták, szűziesek maradjanak a keblek oltárai, mint a föld egyszerű gyermekeihez, Istennek eme legfelségesebb templomaihoz méltók. Isteni tisztelet végeztével a kisded egyházközség tiszta csinos iskoláját látogatta meg, melyben egy tanitó (Váczi Károly) vezetése alatt 6 osztályban 28 fiú és 23 leány oktattatik igen szép sikerrel ugy a vallásos, mint egyéb az életre szükséges ismeretekben. Az iskolába belépésekor egy fehér ruhába öltözött tanuló leányka kedvesen üdvözölte a várt vendéget, ki mint a mi főpásztorunk Jézus, épen oly szeretettel öleli keblére a kis gyermekeket. Püspök urat láthatólag kedvesen lepte meg e szíves üdvözlet, de még kellemesebben az a jó rend és értelmes tanítás, melyről rövid látogatása alatt meggyőződött, s mely feletti örömét és megelégedését ki is fejezte a derék tanitó előtt. Iskola látogatás után presbyteri gyűlést tartott a templomban, melyen örömét fejezte ki a kisded gyülekezet kebelében látottak és tapasztaltak felett s megbíztatta az elöljáróságot, hogy miután látja, miszerint nagy erőfeszítéssel minden egyházi épületeiket rendbe hozták, amire saját erejűkből nem képesek, az egyházkerület, vagy a közalap bizonyára rá fogja segíteni, t. i. még fent levő adósságuk letörlesztésére. Presbyteri gyűlés után a községi elöljáróság tisztelgését fogadta, melynek nevében, a betegsége miatt fürdőn időző jegyző helyett, Szépe László s. jegyző üdvözölte csinosan kidolgozott és elmondott beszéddel. Egy óra jól elmúlt már, mikor az egyszerű, de barátságos lelkészlakon teritett asztalhoz ülhetett püspök ur kíséretével s ugyancsak sietni kellett, hogy a magas vendég tiszteletére készített sok jó eledelnek végére járjunk, mire a tovább indulás ideje elérkezett. Három órakor már kocsikon ültünk, hogy a mai programm második része, Tisza-Várkony meglátogatása, az ezzel járó hivatalos dolgokkal egyetemben elintézhető legyen. A kisded község harangjai oly búsan szóltak a távozó után, mintha a község népével együttérezve, ők is siratnák, hogy ilyen hamar meg kell válni a kedves vendégtől, kit oly örömmel vártak s oly édes szeretettel marasztanának tovább körükben. Szivesen is maradtunk volna még legalább egy kis ebéd utánni pihenésre, ha a határon már türelmetlenül nem várna a szomszéd falu küldöttsége, élén Jász-Nagykún-Szolnokmegye, (mert T.-Várkony már ismét annak területén fekszik) tiszai alsó járásának főszolgabirájával Hajdú Józseffel, ki alig várja, hogy saját területén üdvözölhesse a hírneves református főpapot. A határon felállított diadal kapu körül egész tábor várt az érkezőre, mely már messziről szemkápráztató látványt nyújtott. A zászlókkal feldíszített paraszt kocsik megrakva nagyobb részben ünnepi ruhába öltözött aszszonyokkal és leányokkal, a kocsik és lovak körül való sürgés forgás élénkség szinte a tábori mozgás hatását tette a szemlélőre. Midőn püspök úr oda érkézért s a rá várakozók türelmét megköszönni leszállott kocsijáról, először is Tószeg község, elöljárói, kik eddig elkísérték, vettek búcsút tőle, azután Hajdú József úr üdvözölte: «E helyen, e szerény kapu alatt Méltóságod — úgymond —• Jász-Nagykún-Szolnokmegye tiszai alsó járásának határát lépi át. Áldott legyen ez a lépése!» Püspök úr megköszönve a szíves fogadtatást visszaült kocsijára s a mintegy 30 kocsiból álló menet bevonult a fa'uba be a paplak elé, melynek zöld ágakkal és virágokkal díszített kapujában az ősz lelkipásztor, a 80 esztendős Miskolczy Sz. József várta püspökét s fogadta üdvözlettel, elmondván Simeonnal : «xMost immár örömmel halok meg, csakhogy téged szeretett főpásztoromat, itt a mi szerény körünkben megláthattak az