Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-05 / 27. szám

mas hullámok és szirtek zárjálc\l. Az előre haladást nagy zivataros fergetegek akadályozzák. Hasonló ez az Atlanti oczeánhoz, mielőtt ezt a lángelméjű, bátor genuai Kolitmbus átutazta. O előtte onnét senki sem tért visza hírt hozni és elmondani, mi létezik ezen túl; és mégis, minden kételyek daczára a lángelméjű Kolumbus tudta és tisztában volt a felett, hogy a távoli tengeren túl kell, hogy más világrészek létezzenek, melyek a földnek kiegészítő részét képezik. A hitteljes lények, az isteni jelenségektől áthatva, szellemi tekintettel néznek a távoli megmérhetetlen nagy tengerre és rendíthetetlen hittel hirdetik azon igazságot, hogy létezik egy más világ, egy jobblét, mely ezen földi életnek kiegészítő részét és magyarázatát képezi, minden csodálatosat és megfoghatatlant megfejt előttünk. Szerencse és szerencsétlenség. Miért részesül több szerencsében a rossz ember ? Miért szenved annyi vereséget a jó és nemes érzelmű ? E kérdéseket már számtalanszor ismételték, megoldását én is megkísérlem. Nem oldom szét a nehéz görcsöt, hanem ketté vágom! Határozottan kimondom, hogy a rossz ember semmi körülmények közt sem lehet szerencsés. Szorgalom, erély és kitartás mellett igyekezetének jutalmát veheti, de magának csakis földi javakat szerezhet, melyek csak a sírig tartanak és senkit állandóan nem boldogítanak és sok lelki nyugtalanságot szereznek. Ellenben a jó ember vereségek közepette is szerezhet oly javakat, melyek marandandóak, melyeknek értéke a síron túl is megmarad, mert e javak örök jólétre vezérelnek. Te rövidlátó ! azt ismétled, hogy Isten nem igazságos, miután a jók jobbára nélkülöznek, szenvednek, szűkölködnek, miglen a rosszak a jólétben dőzsölnek. Oiy kevéssé érted az erénynek értékét, hogy ennek jutalmát a földi jólét és bőségben keresed? A jó, nemesszivű, erényes ember jutalmát erényében és szivjóságában találja itt e földön és jutalmát Istentől várja a jövő életben. Hit és bölcsészet. A hit boldogit és minden bölcsészet tanai felett áll. A bölcsészet önhittsége az észnek hatalmát dicsőíti és mindenek fölébe helyezi. Azt véli, hogy ezzel mindent be jehet világítani, mindent meg lehet magyarázni. Pedig a legnagyobb bölcsnek esze és értelme is korlátolt; a földi dolgokat sem képes kellőleg megfejteni és bevilágítani, a körülöttünk létező csodás természeti jelenségeket sem képes megmagyarázni. A természet csodái és titkai, melyeknek megoldása felett az emberi ész haszontalanul törekszik, bennünket mind Istenhez vezérelnek, kinek léte, hatalma minden csodálatos és megmagyarázhatatlannak megoldását adja. A kétkedő bölcsészet senkit sem boldogíthat, senkinek bánatát és fájdalmát meg nem könyitheti. Egyedül a hit, a vallásos érzelmek könnyíthetik meg az élet terheit és nehézségeit. Hasztalan beszélnek erről, mint hiú álmokról, az atheisták, a hitnek egyetlenegy elve többet ér az összes bölcsészeinek elbizakodott tanításainál. Ezért a hit és igazság komoly megfontolásra, taglalásra érdemes, miután felismerésétől függ földi jólétünk, mennyei boldogságunk cs örök életünk. BELFÖLD. Püspöki látogatás a kecskeméti egyházmegyében. Jászkisérről május 26-án reggel eltávozván, délelőtt 10 óra 45 perczkor érkezett főt. püspök ur Szolnokra, Jász-Nagykún-Szolnokmegye székhelyére, hogy az ottani kicsiny református gyülekezetet is részesítse a főpásztori látogatás áldásában, «mert — mint mondá — nemcsak a nagyok és erősek, hanem a gyenge és kicsiny gyülekezetek is szeretett gyermekei neki, s gondja épen úgy kiterjed ezekre is, mint amazokra, sőt talán inkább, mivel a kicsiny gyermeknek nagyobb szüksége van az atyai gondosságra, mint az erős felnőtt embernek, mely már maga is meg tud küzdeni a bajokkal és nehézségekkel.)) Öröm ünnep volt ez a nap nem csak a szolnoki kisded gyülekezetre, hanem egész Szolnok városára nézve valláskülönbség nélkül, s ezen testvéri szeretetből származó örömnek külsőleg is kifejezést adott Szolno ic varosa. Pompás diadalkapukat emelt, az egész város egy zászló erdőhöz hasonlított s a temérdek zászlón kivül a házak szőnyegekkel és virágfüzérekkel voltak díszítve. Már a J o o vasútnál nagy tömeg várta az érkező nngas vendéget. Ott volt Hajdú Sándor alispán vezetése alatt a megyei tisztikar, s Kludik Gyula polgármesterrel a városi hatóság, ott volt a kir. törvényszék, a pénzügy igazgatóság, ott volt a heves nagy-kunsági egyházmegye esperese Doroghi Lajos egyházi díszben, és Horthy István egyházmegyei főgondnok, kik a testvér egyházkerületből átjöttek püspök ur üdvözlésére, és nagyszámú úri közönség. Midőn a vonat megérkezett s főt. püspök ur — az egyházmegye esperese, továbbá Miskolczy Dénes szentin.-kátai, Fejes Dániel jászkiséri, Simon Ferencz jászberényi lelkészek kíséretében — leszállott, Hajdú Sándor alispán fogadta és vezette a város küldöttsége elé, melynek nevében Kludik Gyula polgármester szívből eredő szavakkal üdvözölte ((Szolnok öröm ünnepet ül — mondá — e napon, mert régi vágya teljesült, vendégül fogadhatja és keblére ölelheti azt a férfiút, ki mint főpásztor atyai gondosságával, az Isten igéjének meggyőző ékes szól'ással való hirdetésében és a valláserkölcsi nevelés fejlesztésében a magyar ref. egyház egén, mint első ragyogású csillag tündököl.)) Püspök ur meghatottan köszönte meg a polgármester üdvözlő szavait és a bemutatások után kíséretével együtt pompás négyes fogaton hajtatott be — mintegy 40 fogat által kisérve — a református imaház elé, melynek ajtajában Csekey István az ifjú egyház derék ifjú lelkésze üdvözölte, szóval is kifejezvén ragaszkodó szeretetöket, melyet az imaház kapuján levő felirat is hirdetett, hogy «Áldott, a ki jött az Úrnak nevében !» A lelkész üdvözletére könnyektől elfojtott hangon válaszolt a főpásztor. «E kisded imaház ajtai megnyíltak előttem — mondá beszéde végén — s én sietek belépni abba, hogy e gyülekezetnek javáért az igét hirdessem s áldó karjaimat kiterjesztve Istentől áldást kérjek rá. Köszönöm a szeretetet, melylyel előmbe jöttetek, hogy az én szeretetemmel találkozzatok.)) E szavak után egy fehérbe öltözött kis leány szép virágcsokrot nyújtott át az ünnepeltnek kedves kis beszéd kíséretében s ezzel a fogadtatás véget ért. A fogadtatás alatt érkezett meg Antos János ur egyházmegyénk szeretett gondnoka fiaival együtt, hogy a magas vendég ünneplésében ő is részt vegyen. Püspök ur és lelkész kísérői a lelkészlakon palástot öltvén a kis imaházba mentek, mely ez alka-