Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-05 / 27. szám

lomra zsúfolásig megtelt úri közönséggel, a gyülekezet nagy része pedig kiszorulván imaházából az udvaron állott nagy tömegben, hogy a kinyitott ablakokon és ajtón keresztül hallgassa az örök igét. A 37-ik dicséret első versének eléneklése után püspök ur az Úrasztalához lépett és szép hasonlatokban és eszmékben gazdag beszédet mondott, melyet a hely szűke miatt — fájdalom — csak kivonatban közölhetek. Az új szülött gyermek fejlődéséhez, Isten és emberek előtt való kedvességben növekedéséhez hasonlítja a szolnoki kisded gyülekezetet, mely a 2 - 300 éves anyaegyházak sorában csak csecsemő gyermek még és ép, egészséges voltának, testben és lélekben való fejlődésének már is oly sok szép jelét adta. Ugyan is 25 év előtt még szó sem volt arról, hogy Szolnok városában református ember lenne vagy lakhatnék; 1867- ben hallottuk először, hogy itt néhány protestáns lakik; 1870-ben ajánltatnak a szolnoki nagyon kevés számú hívek az egyházkerületnek arra, hogy leány egyház alakítására segíttessenek, mire 300 frt segélyt nyertek is. 1880-ban már anyakönyv vezetési jogot nyer a leányegyház és 1887-ben anyaegyházzá lesz. «Négy éves anyaegyház aránylag kevésebb élet idő, mint a mennyi egy csecsemő gyermeknek négy hónap az életben. És ez a 4 éves kisded, csecsemő korát élő egyház ma már 800 ref. lelket számlál, kikhez mintegy 200 testvér evangelikus lélek sorakozik.» Az egyház tehát lélekszámra is elég erős, de szellemi és erkölcsi tekintetben e számnál még nagyobb az az erő, mely e gyülekezet fentartására, tagjainak értelmiségében és társadalmi állásban rejlik. Örömét fejezi ki e gyors és szép haladás felett, de aggódik egyszersmind érette, hogy vájjon képes lesz-e megfelelni a még rá várakozó nagy, nehéz, feladatoknak, mert még nagyon a kezdet kezdetén vannak. Imaházuk helyett templomot kell épiteniök, azután iskolát és kántortanítót állitaniok. Es ha templomjukat felépitik, melyre már meglehetősen elő vannak készülve, vájjon fogják e azt szeretni olyan buzgósággal, mint lelkesednek érette most, míg készen nincs. «Félek — úgymond —- mert mostani imaházatokat sem látogatjátok kellő buzgósággal, félek, hogy majd a fényes templomban is üres padok előtt hangzik az ige, mert hiszen a gyermeknek megtetszik sokszor egy játékszer, életét adná érte, sir, hogy megkaphassa és ha anyja megveszi, pár napig gyönyörködik benne, pár nap múlva megunja, félre teszi, el is veszíti." Ezután inti őket az isteni tisztelet gyakorlására, az egyház szeretetére, buzgó és áldozatkész támogatására, mert az csak úgy alhat fenn, csak úgy oldhatja meg nemes feladatát, ha a hívekben a buzgóság nem lankad, az áldozatkészség meg nem fogyatkozik; csak úgy fog növekedni testben, úgy fog növekedni mostani csekély jövedelme, hogy a jövő nagyobb szükségletek is fedezhetők legyenek, ha lélekben is növekedni fog, ha az iránta való szeretet is mind erősebbé és intenzivebbé leend. «És nekem — így végzé beszédét — mind ehhez reménységem van. Nem is volnék jó atya, ha csüggeteg volnék a ti fejlődéstek iránt, mert a félelem, a csüggedés ti rátok is elragadna, a ti eddigi buzgóságtokat is megbénítaná s ujabb erőfeszítéstől idegenkednétek. De én biztatni, bátoritani akarlak titeket és biztatásomat Pál apostol ama szavaiból merítem, melyekkel ő a szintén gyenge római gyülekezethez szól: «A jó cselekedetekben buzgók legyetek, a reménységben örvendezzetek, a háborúságban tűrők és a könyörgésben szorgalmatosak legyetek !» Remek beszédét egy az alkalomhoz illő mély vallásos szívből merített, megható imával végzé, melylyel Istenhez emelte a kis gyülekezet lelkét és megerősítette annak vallásos bizodalmát. Oh ez a buzgó ima bizonyára meghallgatásra talált odafenn! Isteni tisztelet után püspök ur a megyeházához nvcnt kíséretével hol, Hajdú Sándor alispán ur szivesen látott vendége volt. A megyeház kis termében fogadta 1 órától 2-ig a különböző küldöttségeket, melyek eljöttek, hogy tisztességet tegyenek neki. Tizenegy küldöttség tisztelgett egymásután s ő a vezető szónokok beszédeire szebbnél-szebb rögtönzésekben válaszolt. Először a heves-nagy-kúnsági egyházmegye nevében Doroghy Lajos esperes és Horthy István főgondnok, azután a helyben állomásozó katonai tisztikar nevében Pramberger lovag őrnagy, a szolnoki kir. törvényszé élén Orlcy Béla elnökkel, a pénzügy igazgatóság, élén Plossek Ferencz igazgatóval, a főgymnasitt.n tanári kara llozsnyai Károly igazgatóval, a város tisztikara Kludik Gyúlt polgármesterrel, a községi iskolaszék és tanitói kar élén Elek Dávid elnökkel, Kudelka Gellért római kath. lelkész, gvardián a róm. kath. egyház nevében, az izr. hitközség, élén Erdensohn Márton elnökkel, az ipar testület Krcutzer Balázs vezetése alatt és végül a vármegye tisztikara, kikhez a beteges főispán Ujfalussy Sándor ő méltósága is csatlakozott, Hajdú Sándor alispán vezetése alatt tisztelgett. A tisztelgések bevégződése után püspök ur néhány peiczre meglátogatta főispán ur ő méltóságát s azután alispán ur vendég szerető hajlékába tért vissza ebéire, hol a házi gazda és családja kedvessége s a meghívott vendégek szellemes társasága körében vidám beszélgetés köv.ben pihente ki a délelőtt fáradalmait. A harmincz terítékű ebédnél 3 egyházmegye gondnoka volt jelen u. m. Ujtalussy Sándor főispán a szathmári, Horthy István a heves-nagy-kúnsági és Antos János a kecskeméti egyházmegye gondnokai. Délután 4 óra volt már, midőn a társaság eloszolván főt. püspök ur a lelkész által teljesített vallástanítás eredményét látni akarván a lelkészlakra ment. A gymnasiumi ref. vallású tanulók az imaházban gyülekeztek össze ez alkalomra. Püspök ur mindegyikhez intézett egy-egy kérdést a vallás köréből s meggyőződött róla úgy itt, mint az ezután meglátogatott elemi iskolában, hogy a vallás tanítás a lehető legjobb kezekben van, hogy a lelkész nemcsak kötelességszerűleg, hanem szívvel lélekkel tanítja a vallásból mind azt, ami a gyermekeket nem csak vallásossá, htnem buzgó protestánsokká is teszi, a mi igazán lélek és élet. A vallástanítás megvizsgálása után presbyteri gyűlést tartott, melyen örömét fejezte ki a kis gyülekezet egyházias buzgósága felett, s egyszersmind a folyamatban levő templomépitési előmunkálatok jelenlegi állásáról kért felvilágosítást. Hajdú Sándor főgondnok ur jelenté, hogy már a megvett kincstári telek árából a;z első törlesztési részletet lefizették s a szerződés aláírása épen a napokban fog megtörténni s minden igyekezettel azon lesznek, hogy templomjuk a már elfogadott terv szerint ezen a kincstári telken minél hamarabb felépüljön. Püspök ur örömmel vette tudomásul e jelentést, mely a szolnoki gyülekezeti élet buzgó és helyes irányba törekvő vezetéséről tesz fényes tanúbizonyságot. Presbyteri gyűlés után megtekinté a templomhelyül megvett kincstári telket, mely a Tisza partján a város egyik legszebb helyén van, s melynél alkalmasabb helyet alig találhattak volna. A nagyméltóságú minisztérium nagy hálára kötelezte egyházunkat, hogy e telket templom helynek és pedig nagyon csekély árért átengedte.