Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-05 / 27. szám

melynek az élet bármely körülményei közt is kárát nem vallhatod ! Létezett egy időszak életemben, hol éreztem, hogy erőmegfeszités-, erős ellentállás- és küzdelemre volt szükségem, ezt kivánta saját magam, de főleg kedveseimnek a jóléte. Ekkor Bem tábornok jelmondatát választottam: Aide toi et Dieu t'aidera ! Folytonosan e szavakkal biztattam magamat: Segits magadon és Isten is megsegít. Ezt egy szomorú, igen szomorú életszak követte, midőn reményvesztetten beláttam, hogy haszontalan minden küzdelem és ellentállás ; beláttam, hogy sem az emberek segedelmére, sem magam erejére nem támaszkodhatom, és évek hosszú soráig ez volt jelmondatom : Nyugodt megadással és Istenben vetett hittel vedd nehéz végzetedet! Ne légy bátortalan, ne légy panaszos és kishitű, vesd minden nehéz gondjaidat a Mindenhatóra, és ha tégedet nemes törekvéseidért az emberek bántalmaznak, félreismernek, keress Istennél vigasztalást, várd tőle a szabadítást! Minduntalan e szavakat ismételtem magamnak: Kinek hite rendíthetlen, az bátor ! Légy bátor és hitteljes ! Abból látszik, hogy most jobbra fordult sorsom és szivem megnyugvásra talált, mert jelszavam ismét változott. Igenis; jelszavam változott, most egy más erénynek igyekszem birtokába jutni, oly erénynek, mely boldogít és mely sok más erényekkel áll kapcsolatban. Törekszem a szó teljes értelmében háladatos lenni ! Légy hálás az emberek iránt, légy hálás Istened iránt, kitől minden jó és örvendetes eredetét veszi, ez jelenben buzdító jelszavam, mely minden érzelmeimet, minden gondolataimat, minden cselekedeteimet irányozza! Törekszem minden kis szívességet, minden kis örömet és szolgálatot, melyben engemet környezetem részesít, hálával venni; törekszem hálaérzetemnek élénk, meleg kifejezést adni. De mindenek felett törekszem a Mindenható kegyelmét, a Mindenhatónak számos jótéteményeit forró hálaérzelemmel és vidám szívvel élvezni. Minden, minden jó, mi bennünket ér, a mi mennyei Atyánktól veszi eredetét! O kormányozza sorsunkat, ő vezérli és ösztönzi az emberek szivét a cselekedetekre, ekképen az emberek jótéteményeiért is Istennek tartozunk legnagyobb hálával. Tanulj lemondani. E szavakat szeretném minden szívbe mélyen beoltani ; e szavakat szeretném minden úton hangoztatni. «Orömben és bánatban tanulj lemodani» Nem akarlak az égnek legbecsesebb ajándékától, az aranyos reménytől megfosztani, tartsd meg azt, tartsd meg hitedet, csak ne kívánd soha elérni, mit egyszer elveszítettél. Tarka álmok után vadászhatsz, csak tanulj lemondani. Intézheted a magaslatok felé lépteidet és ha ezzel mondhatatlan vágyaid betelnek, röptédét a csillagok leié veheted. De ha csalódás csalódást ér, ha e felett keserű könnyeket hullatva, aláesel egedből és beismered, hogy téged téves csillagoknak fénye félrevezetett : tanulj lein ondani. Csak egyszer gyakorold ezen erényt és már csodálatosan emelkedni fog szived. Hiszen a fél emberi élet lemondásból áll! Ha egyszer lemondani megtanultál, akkor képes vagy minden gyötrelmet elviselni. Ezért ekképen szeretném az egész emberiséget felköszöntem: Lemondásért imádkozzatok ! E szavakat szeretném minden bölcső felett halkan rebegni, hogy már a kis gyermek sejtse jövendőjét : Ha éltedet az élők közt akarod tölteni, oh gyermek, tanulj lemondani. Ne kétkedj, Ne zúgolódjál Istennek végzetei ellen. Ha meggondoljuk, mily számtalan mennyiségű virág virul és nem gyümülcsözik, mennyi csira fakad, mely elszárad, mennyi szent törekvés merül fel és marad eredmény nélkül, mennyi munkás igyekezet és kitartó szorgalom szenved vereséget megdöbbenve kézdezzük magunkban, mik lehetnek e mellett Istennek czéljai ? Megdöbbenve kérdezzük: miért enged az Isten e rosszak- és gonoszoknak oly nagy tért és hatalmat, miért ád osztályrészül a jók- és nemes érzelmiteknek pusztulást, romlást és eredménytelen küzdelmet ? Miért hívja a Teremtő életre a növényeket, állatokat és embereket, hogy ezeket rövid lét után ismét elenyésztesse ? Ne kérdezd, ne kétkedj, ne zúgolodjál a Mindenhatónak szent végzetei ellen ! Az ő csodálatos utait gyarló szemekkel be nem láthatjuk, az ő szent végzéseit emberi gyarlóság meg nem ítélheti! Az emberi ész és belátás korlátolt, az emberi fogalom a végtelennek értelmét fel nem foghatja, tekintete a szűk látkörön megakad. De a korlátolt emberi okoskodáson túl emelkedik a hitnek biztató reménye. Igenis, az Isten hatalmában, jóvoltában és könyörületes szeretetében vetett hit és remény, mely bennünket felemel minden kételyek fölé és Istennek országába vezérel. Öngyilkosság. Minden hírlap öngyilkosságok hírét hozza! Ez valóban szomorú dolog! s ezt a mindinkább terjedő vallástalanságnak lehet tulajdonítani. Én az öngyilkosságot, mely századunkat jellemzi, nagy véteknek tartom. Ez azon egyetlen egy vétek, melyet megbánni nem lehet, mert a halál ott a bűntettel egyesül. Megfoghatatlan, mikép lehet az öngyilkosságot menteni; miként lehet ezt még bátorság jelének magyarázni. Nézetem szerint az a bátor ember, ki tűrni tud, ki saját érzelmei felett uralkodni képes. Az a valódi bölcs, ki jellemét annyira megedzette, megerősítette, hogy minden viharoknak ellent képes állani. Kislelkűek és gyávák azok, kik a sorssal küzdeni nem igyekeznek, és balgák, kik a fájdalmat és bánatot végtelennek tartják és előle minden áron menekülni igyekeznek. A hit világit. A föld és mennyei lét közt egy nagy, végtelen tenger létezik, melynek térképét a tapasztalatlan utas, minden jelenségek és szent tanításoknak daczára le nem írhatja, be nem láthatja. Valóban, bennünket a jobbléttől egy mélységes tenger választ el, melynek utait nagy veszélyek, hatal-