Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-06-14 / 24. szám

vételével)) állapítsa meg az utasítást; e módositvány azonban mellőzve lett és a törvény e §-a alapján 1884-ben a 10,288. számú rendelettel oktatásügyi kormányunk az érettségi vizsgálati utasítást tényleg ki is adta. Ez utasításnak 7—ik és 21-ik §-ai felsorolják az Írásbeli és a szóbeli érettségi vizsgálatok tárgyait a nélkül, hogy vallástant ezek között felemlítenék. Igaz, hogy az Írásbeli érettségi vizsgálat tárgyai között, magyar nyelvi dolgozatként esetleg a vallástanból merített tárgyú dolgozat is jöhetne elő, mert az utasítás csak azt mondja, hogy az «a középiskolai tananyag köréből vett valamely tárgyról)) készíttessék; de, tekintettel az ifjak különböző vallására, én ezt a magamrészéről nem tartanám helyesnek. A szóbeli vizsgálat tárgyai közé azonban a vallástant igy bele értelmezni nem lehet. Ebből a körülményből pedig kellemetlenségek és nehézségek származhatnak, s a mint — épen saját kormány-képviselői tapasztalatomból tudom — néhol csakugyan származnak is. Az 1883. XXX. tcz. 23. §-ának második és harmadik bekezdése jogot ád a miniszternek arra, hogy a felekezeti tanintézetek érettségi vizsgálataihoz kormányképviselőt küldessen ki s megállapítja azt, hogy a ((kormányképviselőt semmiféle rendelkezési jog nem illeti; ellenben tartozik felügyelni, hogy a jelen törvény intézkedései és a miniszter által megállapított vizsgálati utasítások megtartassanak.)) Szószerint ugyanezt a rendelkezést foglalja magában az az «Utasitás)), melyet a vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1884. évi 18,514. számú rendeletével a kormányképviselők számára adott volt ki. (i-ső §.). Kérdem már mostan ezeknek alapján: hogy vájjon van-e valaki, a ki lehetségesnek tudja tartani azt, hogy — szemben a törvény s az ennek alapján kiadott utasítások világos és egyenes rendelkezéseivel — akadjon kormányképviselő, aki egyházegyetemünk fentidézett határozatának érvényesülése ellen kifogást ne tegyen ? illetve, hogy van-e valaki, a ki az esetleg igy eljáró kormányképviselőnek e tekintetben való eljárását szabályszerűnek tudná tartani ? Én azt hiszem, hogy ez teljesen lehetetlen; és épen ebben látom a határozat kivihetetlenségének legfőbb okát. Fel lehetne talán hozni azt, hogy a vallástani érettségi vizsgálaton nyert osztályzat rendszerint nem befolyásolná vagy nem befolyásolná kedvezőtlenül az általános osztályzatot. Ezt én megengedem, de — nézetem szerint — ez a kérdés elvi kérdés, melynek eldöntésénél a gyakorlatban esetleg felmerülő körülmények meggyőződésünket nem befolyásolhatják. Ha nem is gondolok arra a körülményre, hogy az egyetemes gyűlés határozatának érvényesülése azt eredményezné, a mi legalább nekem igen különösnek tetszik, hogy egy és ugyanazon tanintézetnek különböző vallásfelekezetű ifjai, eltérő szabályok szerint tegyék az érettségi vizsgálatot és különböző érettségi bizonyítványokat nyerjenek, az az egy bizonyos, hogy e határozat több igen lényeges kérdést helyez előtérbe, melyek megoldása ismét csak annak belátására vezet, hogy ennek érvényesülése előtt igen nagy akadályok állanak. Az kérdést sem szenved, hogy a nyolczadik osztály végén teendő osztály-vizsgálat tárgyai között a vallástan helyet foglal, s következés képen az az ifjú, a ki az ebből tett vizsgálaton meg nem felel, érettségi vizsgálatra nem bocsátható. De mi történjék azzal az iíjúval, a ki magát a vallástanból érettségi vizsgálatnak alá vetni nem akarná és mi történjék azzal, a ki e vizsgálaton a kellő mértéket meg nem ütné ? Lehetne-e ezektől az érettségi bizonyítvány kiadását megtagadni? Nézetem szerint: nem! Az előbbi esetre vonatkozólag azt szokták mondani, hogy az ifjú, mikor a tanintézetbe belépett, hallgatag kötelezte magát arra, hogy a tanintézet szervezeti szabályzatainak magát alá veti, s ez kétségtelen is. Úgyde lehet-e ezt a szabályt a^tanintézet szervezeti szabályzatában benne foglaltnak tekinteni ? Ha el is fogadjuk e kérdésre azt a feleletet, hogy: igen, akkor is fenn forog a ki nem egyenlített összeütközés e szabály és az állam által ugyan e kérdésben általános érvénynyel felállított szabály között, s fel merül az a kérdés, hogy állithat-e fel bárki, ha mindjárt oly tekintélyes testület is, mint az egyházegyetem, egyoldaliikig oly szabályt, a mely az állam által ugyan e kérdésben felállítottak merőben ellenkezésben áll? Az utóbbi esetre vonatkozólag ismét azt hallottam felhozni, hogy az alig képzelhető, mivel a vallásvizsgálatokon az ifjak elbukni nem szoktak. Ezt az érvet én el nem fogadom. Mert, ha a vizsgálatot olyan komolyan veszszük, mint a hogy vennünk kell, ha azt nem tekintjük puszta formalitásnak, és különösen, ha az érettségi vizsgálatok valóságos czélját vesszük fontolóra, melyet az Ér. ut. 2-ik §-a oly helyesen körvonalozott: akkor igenis nem tarthatom lehetetlennek ez eset bekövetkezését. A mi pedig a határozat ama részét illeti, hogy a vallástani érettségi vizsgálaton nyert osztályzat ugyanolyan érvényű és következményű