Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-06-14 / 24. szám

legyen, mint a többi tantárgyakból nyert osztályzat, azt épen kivihetlennek tartom mindaddig a mig az Ér. ut. ez elvet szintén magáévá nem teszi. Ezt azonban csak ugy képzelném lehetségesnek, ha a vallástanból teendő érettségi vizsgálat minden vallásfelekezeten lévő ifjúra nézve kötelezően lenne elő szabva ; nem tudván belátni azt, hogy az általános osztályzat megállapításánál, az által, hogy a vallástanból nyert osztályzat figyelembe vétetik, miért részesüljenek bizonyos vallás-felekezeten levő ifjak előnyben, vagy hátrányban a más vallásfelekezeten lévőkkel szemben ? Az általános osztályzat megállapítására nézve ugyanis az Ér. ut. 26-ik §-a azt rendeli, hogy jeles osztályzatot csak az az ifjú nyerhet, a kinek végeredményül szolgáló minden érdemjegye jeles, legfeljebb egy jó; jó osztályzatot pedig csupán az, kinek — legfeljebb egy elégségese lévén — minden tanjegye legalább: jó. A 27. és 28. §-ok szerint pedig a ki egy tárgyból nyert elégtelen osztályzatot: a következő tanév elején javító (szóbeli) vizsgálatra bocsáttatik ; a ki pedig két, vagy több tantárgyból : az egy év múlva jelentkezhetek ismétlő (írásbeli és szóbeli) vizsgálatra. Vegyük már mostan azt az ifjút, a kinek minden tárgyból jelese van, csupán egyből nyert jó osztályzatot, s ugyanő a vallástanból tett érettségi vizsgálat alkalmával szintén csak jót érdemelt; és vegyük azt az ifjút, a kinek minden tárgyból jója van, csupán egyből nyert elégségest, s ezen kívül a vallástanból tett érettségi vizsgálaton szintén elégségest érdemelt : természetes, hogy az első ' esetben — ha a határozat e részében foglalt rendelkezésnek álláspontjára helyezkedünk — az illető nem nyerhetne jeles, a masodikban pedig i nem nyerhetne jó osztályzatot, és igy harározottan hátrányban volna azzal az ifjúval szemben, a ki a vallástanból külön érettségi vizsgálatot tenni nem volna köteles, a többi tárgyakból pedig ugyanazon osztályozást nyerte volna. E méltánytalanság még szembe tünő akkor, ha az érettségi vizsgálaton való elbukások esetére fordítjuk figyelmünket. Az az ifjú a ki egy tárgyból elbukván, a vallástanból is elégtelen osztályzatot nyert egy év múlva ismétlő vizsgálatra volna bocsátandó, s igy hasonlichatlanul hátrányos helyzetben volna azzal, a ki ugyancsak egy tárgyból kapván elégtelent, csupán javitó vizsgálatra bocsátandó és a vallástanból érettségi vizsgálatot tenni köteles nem lévén, ki sincsen téve annak az eshetőségnek, hogy ebből is elégtelent nyerjen. Végül csak azt akarom megjegyezni, hogy álláspontom helyes voltát bizonyítja nézetem szerint az is, hogy az Ér. ut. 26. §-ának jegy-I zete szerint (1. a harmadik kikezdést), a legutóbbi osztály bizonyítványból kell bevennie az érettségi bizonyítványba a vallástanból való osztályzatot, s hogy az ugyanehhez mellékelt C, minta szerinti gymnasiumi érettségi bizonyítvány a vallástant nem sorolja fel ama tárgyak között, melyekből az illető ifjú «az alulirt bizottság előtt érettségi vizsgálatot tett», hanem az abból nyert osztályzatot a második rovatba irandónak veszi, abba t. i. melyben az mutattatik ki, hogy illető a gymnasium többi tantárgyaiból mily előmenetelt tanúsított? Egy volt kormányképviselő. Magunkról magunknak. A tiszántúli egyházkerület legközelebbi közgyűlésén igyekezetem főleg oda irányult, hogy a jeleket látván és megfigyelvén, az ottani helyzetet és viszonyokat a nekem adatott csekély tehetség szerint tanulmányozzam s magamnak lehetőleg hű képet alkossak; most is a múltra visszagondolva elmondhatom, hogy sok szép és felemelő mozzanat véste be magát emlékezetembe, de másrészről vonultak el lelkem előtt olyan események is, melyek fájdalmasan s bizonyos levertséggel érintették kedélyemet. Szép és felemelő volt reám nézve azon tény, hogy egyházunk főbb és átalános érdekeinek s jogainak megvédése s tovább fejlesztése körül egytől-egyig egyenlő akarattal s mennyei tűztől indíttatva csoportosultak s legjobb erejüket és minden tudásokat:.,állítják csatarendbe akkor, midőn a nekünk annyira drága, mert hitelődeink szenvedésein és vérén vásároltatott, s országos törvények által biztosított autonomiánk védbástyáján, akár csak egy szemernyi rés ütését veszi is észre az egyik, vagy másik őrtálló; valóban a jövő iránti teljes bizalmat ébreszti fel és szilárdítja meg látni és hallani a kisebb jelentésű dolgok napirendről való levételét, azt a bámulatos együttartást és tömörülést, melyek egyenként és együttesen minden kétség kizárásával oda czéloznak, hogy a protestántizmus fenntartására s terjesztésére szolgáló fontosabb intézkedések foganatbavételét istápolják és az elérni ohajtottakat sikerhez juttatni siessenek. Ez a kép fényes és ragyogó előtere. Ámde közegyházunk nagyobb szabású érdekeit előmozdító ügyek és határozatok létrehozásánál tömörült ezen egyetérzés és testvéries kézfogás — az én észleletem szerint — a kisebb és partikuláris dolgoknál lazulni, sőt éppen kettéválni látszik. Legalább én vagy rövidlátásom, vagy járatlanságom miatt, bármennyire vágytam és akartam is, sok esetben nem birtam felfedezni a testvéries egybeolvadás, a kölcsönös engedékenység és méltányosság pompás szinvegyülékét, melylyel lelkembe az általam előállított kép imént rajzolt részlete benyomódott. Ugy tetszik nekem, mintha bizonyos dolgokban némi ellentétek, hogy ne mondjam, bizonyos torzsalkodások is befúrták volna magukat a tanácskozás és intézés emberei közé. Bár tartózkodva és szégyen érzettel még is kimondom, hogy történtek olyanok, melyek azt engedték sejtenem, mintha itt és ott párt állana párttal szemközt, mintha a mi Páléi vagyunk, ti pedig Apolló-