Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-06-14 / 24. szám

nem is akar, ellenben saját egyházából a vallásos kedélyűeket a szekták karjaiba kergeti, a hitben gyengéket meg a klérus vesztegetései s csábításai zsákmányául engedi, és igy terjeszkedés helyett apasztja hívei számát, mert szoros logikai következmény, elvitathatlan vallás-psychologiai törvény, hogy ha az ember lelki szükségeit abban az egyházban, melyben született, ki nem elégítheti, megy oda, hol azt megkapja; más oldalról pedig életerős hit hiányában megy oda, hol legalább anyagi előnyt szerezhet. Látom azt, hogy ugyan ezen okok miatt az egyház, mint egész, tekintélyében s erejében megrendittetvén, az ellenségek bátrabbakká, a támadások részesebbekké válnak ; egyes merészebb hangok már haldoklásunkat emlegetik. Idáig ugyan nem jutottunk még, de ha tovább is oly alantjáró felfogást táplálunk a hitről, vallásról, gyülekezetről és lelkészi hivatásról, milyet most itt-ott találhatunk, könynyen megtörténhetik minden rosz velünk. Tisztítsuk el az ily felfogások szemetjét elménkből és szivünkből, mert bizony ezek csak füstöt gerjesztenek, de tüzet nem élesztenek; szemeinket oly hályoggal vonják be, hogy miattuk igazi életérdekeinket s a teendőket, melyek által munkálnunk kell azokat, nem láthatjuk. Több evangeliumi hit tehát és igaz, benső, közvetlen vallás-szeretet, ezek lesznek azok a tüzek, melyek által a közelgő felhőket elriaszthatjuk. Higyjünk többet s politizáljunk kevesebbet ; lelkipásztorkodjunk többet és adminisztráljunk kevesbbet. Ne igyekezzünk egyházunkat rendőri állammá s papjainkat közigazgatási közegekké lealj asitani, hanem buzgó társadalmi tevékenységünkkel mutassuk meg erőnket, mely nem §§-okban, hanem az éltető lélekben van. Csak igy építhetjük ki az egyház meggyengült belső életét; csak így ellensúlyozhatjuk teljes biztossággal a klérus erőfeszítéseit; s csak igy nyerendjük vissza a híveink lelkére való közvetlen hatást, s ez által a társadalmi s állami életre való befolyásunkat is. Az egyház igazi ereje a hitben van, melynek kutforrásából fakadnak az életadó erők a lelkeknek megtartására és a földi viszonyok megszentelésére. Igy lesznek a mi elveink ismét vezérgondolatai a modern nemzeti haladásnak, a klerikális reakció pedig eloszlik mint veszély nélküli felhő egünkről. Az evangelium örök tüze és mennyei világossága a legbiztosabb fény mind a klerikalismus, mind a hitközöny füstfelhőinek eloszlatására. Prometheus ur és a vele együtt érzők részére azért teljes szivünkből kívánjuk, hogy az ős-Prometheus mintájára fogadjanak keblükbe igaz meriyv nvei tüzet, akkor majd több keresztyén . érzés, több keresztyén munka származandik tőlük," o s • f - J Futásfalvi. vizsgalat Érettségi vizsgálatok a vallástanból. ; - J Valószínűleg ismeretes lesz mindenkíelőrt a magyarhoni ágostai hitvallású evangelikUs'ök 1884-ik évi egyetemes egyházi közgyűlésének 9—ik pont alatt hozott határozata, mely kimondotta azt, hogy «az érettségi vizsgánál a tantárgyak közé a vallástanból való is sorozandó s az ebből nyerendő tanulási fokozat a többi tantárgyakból nyerendő fokozattal egy érvényűnek s hasonló következményűiiek tekintendő.)) ^ Nem kívánok ez alkalommal e határozatul érdemileg foglalkozni. Nem kívánom fej tér getésem tárgyává tenni azokat a szempontokat, melyek az egyházegyetem közgyűlését e hátir rozat meghozatalában vezették; azonban nem hallgathatom el sajnálatomat a felett, hogyha gyűlés meg tudott elégedni azzal, hogy e határozatot jegyzőkönyvébe felvegye a nélkül* höiá}7 szükségét látta volna annak, hogy oktatásügy; kormányunknál lépéseket tegyen e határozatinak az érettségi vizsgálati utasítással való összhang zásba hozatala tekintetében. Én legalább nem tudom, hogy ily lépések, melyek megtételére''a fentidézett határozatban utasítás sem' foglaltatik, tén yleg tétettek volna; azt azonban tudom, hogy a most jelzett ccösszhangzásba hozatal ));

meg nem történt mind e mai napig. V V.'T.yL Azt gondolta-e az egyházegyetem,' "hogy ily fontos kérdésben elégséges-e pusztán, a. mága határozata a nélkül, hogy ehhez a"kormánv határozata hozzájárulása s ennek követk eStéj^én az érettségi vizsgálati utasításnak módösitáSi volna szükséges? Vagy pedig egy oly hátM?zatot kivánt-e hozni csak, a melynek érVénVísülésére nem nagy súlyt fektetvén : ez érvényesülés módjaival sem látta szükségesnek foglakozni? Az előbbit inkább hinnem kell, nlfrijftfe utóbbit, de — nézetem szerint — ha ez V;óft az eset : a határozat meghozóinak álláspontja tekintetben nem volt helyes. f ^ A középiskolákról szóló 1883. . t'C^. 22-ik §-a az érettségi vizsgálati utasításnak niű|áílapitását a vallás- és közoktatásügyi miniszterre bízta. Jól tudjuk, hogy a törvény e r-Cíirdelkezésének országyülési tárgyalásánál módbsifrvány nyújtatott be a tekintetben, hogy «a felekezeti intézetekre nézve az illető főhatóság vele közlendő miniszteri utasítások figyelenvble