Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-06-07 / 23. szám

kipihenje a nap eddigi fáradalmait, mely nem. csak testi, de szellemi erejét is nagy mértékben próbára tette. A délután a gymnasiumi és jogakadémiai tanári kar meglátogatásával, valamint a főiskola természetrajzi; gyűjteménye, tanszertára és egyéb felszerelyényei megtekintésével telt el 5 óráig, mikor a jogakadémiai tanács tartotta ülését, melyen püspök ur is, mint az egyik fentartó testületnek, az egyházkerületnek elnöke részt vett. Ezen gyűlésen a jogakadémiai tanárok fizétésének emelése és ezzel kapcsolatban a városi főkapitánnyá kinevezett Vámos Béla helyének betöltése képezte az elintézés tárgyát, ,melynek első része elintézhető nem volt, a második rész pedig úgy- intéztetett el, hogy ideiglenesen a minisztériumtól kikérendő engedély alapján a megüresedett tanári szék teendői a többi tanárok által láttassanak el. Estve Gaál Ferencz törvényszéki elnök ur barátságos hajlékában gyűlt össze Kecskemét városa mivelt férfi közönségének színe java, melynek körében püspök ur is pár órára vidám társalgás közben elfeledkezhetett a testet lelket emésztő fáradalmakról. Javában folyt a vacsora, midőn egyszerre vörös világosság borította el a ház előtti nagy tért; a főiskolai tanulók fáklyásai voltak, kik óriási sokaság kíséretében püspök ur tiszteletére fáklyás zenét rendeztek. Midőn a fáklyások nagy félkört alkotva a téren megállottak, a főiskolai ifjúság énekkara Mihó László ének- és zene-tanár vezetése alatt egy pompásan betanult és nemes ízléssel előadott karéneket énekelt el, mely után Katona Ernő VIII. oszt. tanuló szépen kidolgozott és nemes szónoki hévvel elmondott beszéddel üdvözölte főtiszteletű püspök urat, mint buzgó lelkipásztort, kiváló tanférfiút és kitűnő költőt. Az üdvözlő beszédre püspök ur a kinyitott ablakához állva messze elhallatszó hangon, riadó éljenzés által meg-meg szakított buzdító beszédet intézett az ifjúsághoz, a tudományok mivelésére, a vallás és haza szeretetére lelkesítvén azt. E beszédet szűnni nem akaró éljenzés követte, s az ifjúsági zenekar egy pár népdal eljátszása után rá zendítette az örök szép Rákóczi indulót s ennek hangjai mellett példás rendben szétoszlott az ezerekre menő sokaság. Tíz óra után az ünneplő társaság is nyugalomra tért, hogy püspök ur is az éj nyugalmában uj erőt nyerve folytassa másnapi hivatalos teendőjét. A községi iskolákban működő ref. vallástanitók munkálkodásának megvizsgálása volt ez. Két napig tarlőtt e vizsgálat, mely idő alatt a városban levő minden népiskolát, továbbá a polgári leányiskolát és a főreáliskolát. látogatta meg püspök ur s mindenütt több kevesebb időt töltve a növendékekhez kérdéseket intézett vallási tanulmányaik köréből s ugy ezen kérdéseire adott feleletekből, mint általában a tanítás eredményéből arról -győződött meg, hogy a vallás tanítás ügye nem áll úgy, mint állnia kellene. Hogy e szomorú ténynek .mi az oka, nem tudjuk; de legyen akár a vallás tanítók meg nem felelő száma, akár az alkalmazottak szakképzettségének hiánya, a kecskeméti egyháznak mindenesetre kötelessége rajta segíteni. Az előbbi esetben a tanerők szaporítása, utóbbiban pedig a meg nem felelők kinuistrálása által, mert a vallástanítás kérdése felette fontos, mond hatnám életbe vágó kérdés az egyházra nézve, s ha az egyház kiadta kezéből a népiskolákat, mely nekünk az egyháztagok zömét neveli, gondoskodjék arról, hogy azokban a községi népiskolákban a mi felekezetünkbeli gyermekek olyan vallásos oktatásban részesüljenek, hogy mikor konfirmálhatván az egyháznak önálló tagjaivá lesznek, tudják, érezzék protestáns voltukat és szívvel, .lélekkel legyenek tagjai annak az egyháznak,, melyhez tényleg tartoznak, ismerjék annak hitczikkeit, énekeit egyaránt, melyek az együvétartozás érzetét bennök fentartsák és megerősítsék. Ennek az öntudatos tanításnak csak kevés iskolában és vallás tanítónál lehetett örvendetes eredményét megtalálni, épen azért' főtiszt, püspök úr figyelmeztette is a presbyteriumot eme nagy és veszedelmes hiányra, s. komolyan felhívta, hogy 'ezen segíteni már a legközelebbi iskolai évben igyekezzék, nehogy egy egés-í nemzedék, ugy szólván vallásos nevelés nélkül növekedjék fői, miután a kis káté néhány kérdé-sének értelmetlen betanulása valíástanitásnak nem nevezhető. Az iskolák meglátogatását befejezvén május 2-án délután-6 őr,akor a ((Jogakadémiai olvasókör*) díszgyülésén vett részt püspök ur, melyen dr. Szászy Béla jogtanár «A házassági elválás történetéo-ről tartott sok' tudományos készültséggel megirt, szépen kidolgozott, de már tárgyánál fogva is nem épen ezen díszgyülésre való felolvasást, melynek sikamlós voltát csak a latinul használt, idézetek takarták el némileg, s a felolvasó kellemes előadása tette a megjelent hölgyekre nézve is élvezhetővé. .A felolvasás után Jankovics Döme joghallgató szavalta el Petőfi «Helység kalapácsá»-ból a kocsmai jelenetet, mely vastag, drasztikus humorával szintén nem helyesen volt ez alkalomra választva, s csak az ügyes szép komikai vénával biró előadás tudta némileg élvezhetővé tenni. Ezen szavalat után püspök ur az ifjúság lelkes éljenzése által kisérve eltávozott a dísz gyűlésről, hogy még egy pár látogatást tegyen. Május 3~án szép tavaszi napon zsúfolásig megtelt, virágokkal és zöld galyakkal díszített templomban tartotta püspök ur remek alkalmi beszédét. Kíséretében voltak a helybeli lelkészen és káplánokon kivül az ág. ev. lelkész, a.kecskeméti ev. ref,'.egyházmegye esperese, Kovács János izsáki és Takács József czeglédi lelkészek mind egyházi ornátusban. A gyülekezet éneke után Mészáros János helybeli lelkész mondott buzgó imádságot, mely után a főiskolai énekkar szép éneke hangzott fel. Ennek bevégződésével püspök ur az Úrasztahihoz lépett s a következő . beszédet mondotta : «Ha valaki egészségesen hagyta el fiát vagy testvérét, midőn messze, messze útra kelt s egyszer a távolban azt hallja, hogy az súlyos beteg, de nem siethet hozzá, nem mehet segítségére, csak imádkozhatik érte, vagy legfölebb jó tanácsokat adhat neki. a távolból s mikor végre haza érkezik, a vélt beteget ismét egészségesen vagy legalább a veszélyen túl lábbadozva találja a teljes gyógyulás biztos reményével: mily örömmel tölti el szivét e viszontlátás, mint borúi a meggyógyultnak keblére, s mint ad hálát Istennek a, gyógyulásért. Ez történt velem is irányotokban atyámfiai, kecskeméti népes és díszes reformált gyülekezet ! Engedjétek, hogy e hasonlatot mint egy példázatot megmagyarázhassam. 37 évvel ez,előtt — bár rövid ideig — ezen egyház szolgálatában állottam, mint a gymnasium tanára. S azon félévről, melyet e minőségben itt töltöttem, a legkedvesebb emléket vittem el magammal, melyeket ma is őrzök szivemben. Elvittem a nyájas méltóságú s Jánosi - szelidségű Polgár , Mihály s kedves családja, el lelkésztársa a korán elhunyt Mihó László, Karika és Tatai főiskolai tanárok, el akkori tanártársaim és annyi kedves barátim, áz akkor oly élénk és kedves társadalom emlékét, elvittem a virágzó hatalmas egyház képét emlékezetembe zárva kitörülhetlenül s mindig feltaláltam azt és ráismertem, valahányszor a későbbi időben is feledhetetlen barátom Fördős Lajosnak,, e gyű-