Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-06-07 / 23. szám

való függés mindenkivel közösek. Még volt a múltban, meg van a jelenben s meg lesz á késő jövendőben is. F.gy gazdag élettapasztalat, az isteni ihletettségnek szokatlan nagy ménéke zendűl meg a zsoltárokban, olyan bűbájos nyelven, mely csak a keleti népeknek sajátja. És ha nézzük e változatos tartalmú zsoltárokat, alig tudunk képzelni olyan alkalmat, melyre ne találnánk megfelelő darabot. Van ott öröm, remény, fájdalom szenvedés, megnyugvás kifejezve. Megnyilatkozik ott a természet az ő fenségében : beszél az ég, a föld, a tenger, a szél, a vihar, hirdetve mindig az Istennek erejét és hatalmát. Balzsamot talál ott vérző sebére az elhagyatott, az üldözött, legyen az koldus vagy király. Dicsértetik ott a templom, e szerelmes haljék ; dicsértetik a bűnbánás, a magános imádkozás. Megjelenik ott a "mindentudó, mindenütt jelenvaló, bölcs, igaz Isten, ki megfizet kinek-kinek az ő cselekedetei szerint. Megszólal ott a családi, a polgári,, a honfiúi erény, most rabszolgaságban nyögve, majd szabadságban örvendezve. A lehető legélénkebb színekkel van ott rajzolva az erény és igazság, a^ lehető legsötétebb vonásokkal a bűn és a hamisság utja. Igaz, hogy e sokféleségnek gyülekezeti énekben nincs minden alkalommal helye; talán az általános mellett megszólal bő mértékben az egyéni is; de ez semmit sem ront azok valódi értékén és belbecsén. Mert tudni kell, hogy a hymnusz is lyrai költemény, melynek válfajai a dal, az óda, az elégia, mel}'- fajok föltalálhatók a szent énekekben, sőt nem ritkán találunk tanitókölteményt, sőt elbeszélőt is. És teljesen elég, ha hangulatot, buzgóságot, megnyugvást Istenhez emelkedést képes kelteni a lelkekben. Nem is lehet azt vitatni, kivánni, hogy a zsoltárok mindenike illjék a gyülekezetnek minden tagjára. Mert, hogy annyira szerették, annyira ragaszkodtak hozzá hitbuzgó őseink, oka nem más, mint az, hogy a templomon kivül — tehát odahaza is — kikereshettek mindenkor az ő egyéni hajlamukhoz, állapotukhoz megfelelőbb, illőbb zsoltárt s elénekelhették otthon a családdal. S a czél ezen túl se az legyen, hogy mind gyülekezeti énekké alakittassék át, hanem az, hogy föl -legyenek véve abba a gyűjteménybe olyanok is, melyek az egyesek vallásos szükségleteinek örömeinek, reményeinek, fájdalmainak inkább megfelelnék. Ekkor, de csak ekkor lesz a zsoltárok könyve jövőben is népünk olvasókönyve. Ilyen szempont szemelőtt tartása mellett megmaradhat mind -a 150 zsoltár, s nem hiba az, ha itt-ott látszólagos egyéni érzelmek szólalnak meg az énekekben. Igaz, hogy az a halhatatlan költemény, melyet minden nemzet kor és nem különbség nélkül megért és egyszerre magáénak is ismer, tehát általános; de azért nem szabad elítélnünk azon költészeti remekeket sem, melyek már inkább egyéni természetűek ! E kis kitérésre okot nem annyira e füzet, mint inkább az egyes egyházi lapokban megjelent furcsa vélekedések szolgáltattak, melyek lépten-nyomon elárulják azt, hogy az ilyeneknek szerzői a zsoltár-köl tészettel alapjában nem igen foglalkoztak, s igy itéletöket komolyan venni is alig lehet, mert az többnyire felületes, roszakaratú s az ügyet inkább' hátra, mint előre mozdítja. Barczika. Szuhay Benedek, ev. ref. lelkész. BELFÖLD. Püspöki látogatás a kecskeméti egyházmegyében. Kecskeméten a pályaudvaron a városi és egyházi elöljáróság nagy közönség jelenlétében fogadta püspök urat. Előbb az ősz polgármester, Lestár Péter a város, majd.az egyház főgondnoka, Győrffy Balázs az egyház nevében üdvözölték hévvel és melegen, hasonló választ nyerve püspök úrtól. Az indóháztól mintegy 30 fogat kíséretében, a főkapitány Vámos Béla vezetése alatt harangzugás és ezrekre menő közönség sorfala között vonult be a díszes menet a ref. paplak elé, melynek lombokkal és virágfűzérekkel díszített kapuja előtt, az egyház lelkipásztora, az evang. lelkész és a káplánok társaságában fogadta szép beszédben, melyet igy végzett: «Oh kedves vendég nálam szálj! Térj be hozzám te szolgádhoz !» Püspök ur remek válaszának elhangzása után, Katona Mariska kisasszony egy remek nyiló rózsából készült lantot nyújtott át, melylyel őt, a lant ihletett mesterét, a «nőegylet» lepte meg, hogy ez által is kifejezést adjon a költő iránt érzett tiszteletének és hódolatának. Meghatott szívvel fogadta püspök ur a rózsás kézből- nyújtott rózsa alkotmányt, s melegen köszönte meg a bájos küldöttnek s küldőknek kedves figyelmét. Ezután bevonult a lelkészlakba, hogy átöltözvén a tiszteletére egybesereglett küldöttségek elfogadására menjen át a főiskola nagytermébe. Mielőtt a főiskolához átment volna, már ott a lelkészlakon jött tiszteletére a róm. kath. egyház küldöttsége Bogyó Pál apát-plébartus ur által vezetve, ki egyházi nevében üdvözölte őt, kit e város felekezeti különbség nélkül szeretettel fogad kebelébe. Püspök ur megköszönte a szíves üdvözletet s azon óhaját fejezte ki, hogy az az igazi testvéri viszony, mely Kecskeméten a különböző felekezetek között évszázadokon keresztül fennállott, megmaradjon mindörökre! Ezután átmenve a főiskolához, annak nagy termében fogadta a különböző testületek küldöttségeit. A r. kath. egyházon kivül még 15 küldöttség tisztelgett püspök urnái, nevezetesen a városi hatóság Lestár Péter polgármester, a helyben állomásozó katonaság tisztikara Benkő ezredes, az ág. ev. egyház Laukó Károly lelkész, a kegyes rendi főgymnasium Perger József igazgatótanár, az állami főreáliskola Hanusz István igazgató, a polgári leányiskola Pásthy Károly igazgató, a kir. törvényszék Gaál Ferencz törvényszéki elnök, a gazdasági iskola Máté Sándor igazgató, az ügyvédi kamara Zombori László elnök, a községi népiskolai tanítói kar Pásthy Károly igazgató, az izraelita hitközség dr. Bárány rabbi, az iparegyesület Végh József alelnök, a jogakadémia Csilléry Benő' igazgató, a főgymnasium Csabai Imre igazgató és végre az ev. ref. egyház presbyteriuma Mészáros János lelkész vezetése alatt. Másfél óráig tartott a tisztelgések sora s ezen másfél óra alatt annyi szép és eszmékben gazdag beszédet hallottunk, hogy bizony mindegyik megérdemlené a szószerint való közlést, mert meg vagyok' róla győződve, hogy mint a jelen voltaknak, ugy másoknak is nagy lelki gyönyörűségére és épületére szolgálnának, de azoknak közlése egy rövid tudósítás keretét messze túl haladná. A tisztelgések délután egy órakor véget érvén, ismét a lelkészlakra vonult püspök ur és kísérete, hogy az ott összegyűlt vidám és . kedves . társaság körében