Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-31 / 22. szám

Harmincnegyedik évfolyam. 22. sz. Budapest, 1891. május 31. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLÁI LÁP. Előfizetési ára: Hirdetések dija: Félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni Egész oldal 16 frt, féloldal 8 frt, negyed minden kir. postahivatalnál; helyben akiadóhivatalban, oldal 4 frt, nyolczad oldal 2 frt.— Bé-Egyes számok ára 20 kr. lyegdíj külön 30 kr. TAItTAT.ÓM: Vezércikk. Pünkösd után. Pannonius. — Tárca. Mátyás király az evang. nép szivében. (Két régi ének.) Ifj. Jeszenszky Károly. — Nesztek anti-anthropomorphisták. S. Szabó József. — Könyvismertetés. A Protestáns Szemle Il-ik füzete. Dr. Bakonyi Lajos. — Belföld. Püspöki látogatás a kecskeméti egyházmegyében. — A tiszántiíli egyházkerület tavaszi közgyűlése. D. L. — Régiségek. Adatok a barsi ref. egyházmegye történetéhez. Szentkúty Károly. — Külföld. Az Olaszországban levő evangeliumi egyházak statisztikája. V. — Irodalom. — Különfélék. — Adakozás. — Hirdetések. — Pályázatok. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓ-HIVATAL: IX, ker. Pipa-utca 23, szám, Pünkösd után. A pünkösd elmúlt, de az Isten Lelke nem szűnt meg élni és hatni. A Lélek, mely ihlette a régi prófétákat, reményt keltett az ókor szent alakjainak szívében, új erővel gyújtott az első pünkösd ünnepén s azóta is annyi népnek, dicsőnek s magasztosnak megismerésére és megvalósítására vezette az emberiséget: ma is ostromolja, ébreszti az emberi lelkeket, s ha meghódította s új életre keltette, ma is betölti azokat addig nem ismert lelkesedéssel, hévvel, munkakedvvel s bölcseséggel a munka elvégezésére. A Lélek örök munkásságáról szóló e nagy igazságot hirdette ékesen a «Prot. Egyh. és Isk. Lap» ünnepi számában megjelent vezércikk, mely bizonyára másra is, nemcsak reám gyakorolt nngy és jótevő hatást. Az én lelkemet oly élénken foglalkoztatta, hogy vágy ragadott meg: tovább fűzni az abban kifejtett gondolatokat, s azt a felelősséget hangsúlyozni, amely mindnyájunkat terhel, a kik a Lélek isteni munkásságának valóságáról meg vagyunk győződve. Mert sokan, nagyon is sokan vannak, a kik tagadják annak a lehetőségét, hogy az isteni, a tökéletes Lélek ,,képesíthetné" az embert, s v a 1 a m i k ép e n ,, m egtermékenyithetn é" M a n a p s á g már az atheismus nem divatos, A materialismus hitelét vesztette. Egyszerűen megtagadni az isteninek, a magasabbnak létezését: ez még Robespierre-nek is sok volt valamikor, úgyannyira, hogy a „grand étre'-ben, a nagy lényben, meg a lélek halhatatlanságában való hit csakhamar elfoglalta ott is a lelkeket, ahol kevéssel azelőtt még a francia forradalom fanatikusai az Istent is le akarták vetni trónjáról. Valóban azt lehet mondani, hogy kivált mióta jeles psychologusok (pl. Wundt) amellett, hogy az anyag fontosságára igen helyesen rámutattak, a durva materialismus fájának gyökerére vetették fejszéjüket, a materialismus és atheismus inkább csak tudákos, fiatal óriások álláspontja, mint komoly tudományos álláspont. Annál divatosabb ma az agnosticismus, mely a positivismusból nőtt ki s Kant túlzásaival lett öntözve. Az agnosticismus szerint az Isten megismerhetetlen. Vele érintkezésbe nem jöhetünk. Sem azt nem mondhatjuk tudományos bizonyossággal, hogy van, sem azt, hogy nincs. Az azonban kétségtelen, hogy mi hozzá nem férhetünk. O pedig hoz; ínk nem. Kant szerint mi időben s térben s ok és okozati összeköttetésben látunk mindent, ami előttünk megjelenik, de az Isten nem jelenhet meg, mert időbe, térbe s ok és okozat összefüggésbe be nem szorítható. Herbert Spencer szerint pedig : vallás minden mástól abban különbözik, hogy főtárgya túl van a tapasztalat határain." Nem is lenne nagy baj, legalább a magyarországi ev. prot. egyházra nem, ha csak Herbert Spencer állítana ilyeneket. Annál nagyobb baj, hogy itt is igen sokan vannak, akik az evangélium erőivel, a Lélek inspiráló hatalmával nem ismerkedtek meg, s épen azért felfogásaik szárazak, működésök eredménytelen. Kétségbe vonják az ilyenek, hogy az evangeliumi keresztyénség megküzdhetne a tudomány — igy szokás mondani — támadásaival, s a mai kor emberébe élő, munkás hitet bírna önteni. Nekünk, a kik tudjuk, hogy van ma is „testimonium spiritus sancti," kötelességünk megküzdeni azzal az irányzattal, amely bármely formában is, de kétségkívül az emberiség eszményi érdekeire végzetteljessé válható következménynyel, - kerülő uton akar bennünket megfosztani az élő