Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-24 / 21. szám

dozattal teljesen létrehozza és megerősítse. Azért-e, hogy a kicsi, szegény, de lelkes és buzgó gyülekezeteket életre halálra a nagy tohonya hústornyoknak, az u. n. «fényes» gyülekezeteknek kezébe adja, s ez által örökös viszály magvait hintse el, s keresztyéntelen szeretet nélküli elvekkel a Krisztust meggyalázza? Nem, hanem hogy egyetértésünk és szeretetünk által a Krisztus mind jobban dicsőíttessék. Azért-e, hogy a valódi keresztyén gyülekezeti életet, a lelkipásztori gondozást, a gyülekeze. tek benső egységét s igazi testvéri szeretetét minden eshetőségek ellen végkép megakadályozza? Nem, hanem hogy ezt előmozdítsa. Hát akkor minek ezek a propoziciók? A tiszántúli óriás beteg, szívelhájasodásban szenved, s a kövér emberek réme, a guta kerülgeti, csinált tehát pilulákat s azokat a zsinat által akarja beadatni az egyetemes egyháznak. Nem vették észre az előkészítő atyák, hogy e pilulákban arzenikum van? Tudták a tiszántúli atyák, hogy ők most orvosság helyett mérget akarnak beadni a betegnek ? Valóban, ez az óriás még ma sem tudott volna megbarátkozni az egység eszméjével ? Még most is ellene törnek annak minden áron ? Ne kutassuk, nem tudhatjuk. De azt tudhatjuk, hogy ez a két propozició az egység felbontását eredményezi, ha nem azt vallja is czéljául. Az egyik a nagy gyülekezetek kezébe adja a választásoknál a döntő hatalmat, a másik lehetővé teszi, hogy az ezen nagy gyülekezetek által választott egyházkerületi hatóság a maga, mint egy független állam érdekeit egy jól szervezett delegátus testülettel képviseltesse a konventen, mely e szerint nem a magvarországi ev. ref. egyház legfőbb hatósága "többé, hanem egy uj delegatio, mely az öt egyházkerület közös ügyét, a domesztikai segélyezést az öt egyházkerületi közgyűlés megbízásából intézi. Atyámfiai férfiak, nem látjátok-e be első tekintetre, hogy milyen óriási különbség van a gyülekezetek által választott, s a kerületi gyűlések által küldött konventi képviselők között ? Az első erős központi és erős gyülekezeti életet teremt, a második erős egyházkerületi központot, laza egységet, gyenge gyülekezeteket. Mit akarunk tehát, ezt, vagy azt? Erős és hatalmas és egy magyarországi ev. ref. egyházat akarunk, melynek ereje és hatalma erős, egészséges, virágzó gyülekezeteken nyugodjék. Azért hát videant consules! A püspökök és egyházkerületek legyenek az egyház felügyelői, ápolói, de csak akkora területen, a mekkorára elláthatnak, és akkora önállósággal, a mekkorát a kormányzati bölcseség megkíván; de ne tépjük darabokra a magyar Siont. Egy dolog van csak, a mi látszólag a mellett szól, hogy a konventi tagokat a kerületi közgyűlések válaszszák, és ez az, hogy a gyülekezetek nem ismervén a szereplő egyéneket s különben sem levén meg közöttük a kellő érintkezés, szavazataik nagyon elágazók, s néha épen a legalkalmasabb embert mellőzik. Ez igaz, de ennek nem az az orvossága, hogy most már vegyük ki kezökből a választás jogát, hanem az, hogy ismertessük meg velők a szereplő egyéneket s hozzuk létre köztük a szükséges érintkezést. És ha ez oly nagy területeken, mint az egyházkerületek, még a kisebbek is, lehetetlen, kisebb választási kerületeket kell létesítenünk. Válaszszon egy, két vagy három egyházmegye egy konventi képviselőt természetesen a presbyteriumok szavazatának többségével. Ekkora kerület már jobban megismerheti a magának való embert, s ekkora területen a gyülekezetek közt a folytonos érinto j m kezés is fen volna tartható, részint kisebb nagyobb értekezletek által, részint a papok, tanítók, presbyterek kölcsönös látogatása által, részint és főképen a konventi képviselő urak látogatásai, programm és beszámoló beszédei által. Hogy ez mennyire emelné az egyházi ügyek iránt az érdeklődést, az egyházhoz való ragaszkodást, a gyülekezeti élet élénkségét, az egyetemes egyház egységét, szükségtelen magyarázni. Pedig mindezt nem csak fen kell tartanunk, hanem minden lehető eszközzel fokoznunk is, mert ebben van a mi életünk. Különös súlyt kell pedig fektetnünk a gyülekezeti élet fejlesztésére mert erős gyülekezetek nélkül hiába minden alkotmány, minden bölcseség. A keresztyén gyülekezet önmagában bevégzett egész, élő szervezet, övé minden jog, mint az államban az egyéné, s ennél fogva ha kicsi, ha nagy, mindegyiket egyenlő jogok illetik. A államban is a kövér embernek is, meg a sovány embernek is, csak egy szavazata van. Megesik ott is gyakran, hogy a sovány ember nagyobb hangon szavaz, mint a kövér, sőt fürgébb és elevenebb lévén, igen sokszor leszavazza, letorkolja a kevés sovány a több, de lomhább kövéret Szép volna most már, ha az állam olyan törvényt hozna, hogy a 60 kilón felüli emberek minden további 10 kiló súly után még egy szavazattal bírnak. Épen ilyen az a propozició is, mely szerint a nagy egyházak a nagyságukhoz képest 12-ig terjedhető szavazattal bírjanak.