Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-11 / 2. szám

dűl áll. Alig egy hónapja, hogy a dabasi templomot saját költségén egy 250 forintba kerülő díszes szószék takaróval diszité föl s alig két éve, hogy oroszlán részt vett ki magának boldogult atyja által kezdeményezett és 4500 frtba kerülő ref, torony építéséből. Tisztelet az érdemnek az önérdek hajhászat e sivár korában ! (E nemes tett önmagában hordja legnagyobb dicséretét. Mi mégis tisztelettel adózunk az ily kiváló egyházi buzgóságnak, mely a dabasi Halász-család ősi érdem-koszorúját ily szép levéllel gazdagitá a nagy elődökhoz méltó utód példás áldozatkészsége által ! Sztrk.) * Egyházi aranykönyv. Irsai Irsay György és Irsay József földbirtokosok elhunyt nagybátyjuk Irsay Károly emlékére a pándi református egyháznál ezer fitos alapítványt tettek. Az alapítvány «Irsay Károly alapítvány)) cimen a pándi lelkész által a kecskeméti egyházmegye ellenőrzése mellett kezelendő és kamatjai a pándi református templom javítására s a szükségesnek mutatkozó javítások eszközlésére fordítandók. Az alapítvány tökepénze semmiféle célra el nem költhető, kamatjaiból a fenmaradó rész szintén tőkésítendő, de szintén csak templom-javítási célra fordítandó, mikor nagyobb mérvű javításra van ' szükség. Ez alápitvány az Irsay család egyházias érzületétől és szent vallásunkhoz való meleg ragaszkodásáról tanúskodik. Isten áldása kisérje a buzgó család lépteit ! — A pozsonyi lutheránus gyülekezetnél egy névtelen következő adományokat tett: a- szegény gyermekek táplálására 100, a papi özvegyárva intézetnek 100, a tanári nyugdijalapra 100, a szegény polgári özvegyek alapjára 100/ kórház alapra 100, házi szegények alapjára 500, a theol. akadémia tanári nyugdíj-intézeté re, ha Pozsonyban marad 500, a létesítendő diakonissza-intézetre 1000 s igy összesen 2500 frtot. — Bartha János, Szentes város nem rég elhunyt derék polgára s a reform, egyház főgondnoka, 50 ezer frtot érő birtokát végrendeletileg a város által fölállítandó gazdasági iskola alapjára, 15 ezer frtot érő házát egy nőipariskolára hagyta, s egyházi célokra mintegy 3 ezer frtot hagyományozott. — Mező-Túron Veres Mihály nyugalomba vonult korrektor karácsonyi ajándékul ezer frtot adományozott a mezőtúri gimnáziumnak nyolc osztályúvá leendő kiegészítésére ; ugyancsak Mező-Túron egv névtelen száz frtot tett a templom perselyébe. — Özv Sz. Varga Janosné, b. e. férje Szigethi Varga János tanár emlékére, a nagy-kőrösi ev. ref. tanitóképezdei ifj. segélyező pénztár javára 200 azaz kétszáz frt alapítványt tett oszt. ért., hogy annak kamatai mindig jan. 10-kén, b. e. férje halála évforduló napján egy szegénysorsú s jó magaviseletű s szorgalmas tanitóképezdei növendéknek adassanak, ruhafélére. Az Isten áldása legyen a derék alapir.ón ! * A budai ev. ref. egyház helyi bizottsága az újév alkalmából Szász Károly püspök ur vezetése alatt tisztelgett Tisza Kálmánné, szül. Degenfeld Schomberg Ilona grófnő védasszonynál. Ez alkalommal püspök ur kővetkező üdvözlő beszédet mondotta : «Ha a szent hajdankor bölcs költője méltán mondhatta az igaz szeretetről, hogy «erős, mint a halál, sok vizek nem olthatnak el a szeretetet, a folyó vizek sem borithatnák el azt» — bizonyára elmondhatja ezt magáról az az érzés is, melynek csak a hódoló tisztelet tiltja, hogy szeretetnek merje magát nevezni — az az érzés, melylyel a budai református hívek helyi bizottsága viseltetik excellenciád iránt, a ki ügyünknek legfőbb pártfogója, védasszonya. Vájjon elolthatná ezt az érzést a Duna árja is, mely fővárosunkat s benne a reformált egyházunkat, a mint ketté választja ugy össze is köti; vájjon megakadályozhat-e minket abban, hogy nagyméltóságodat azért, mert a jobbpartról a balpartra költözött — tovább is magunkénak mondhassuk? sőt inkább, csak megerősíthet minket abban, mióta nem a terület — hanem csak lelkének nemessége, szivének kegyessége, köti hozzánk s minket a múltból a hála, jövőre a remény excellenciádhoz. Nagyméltóságod, a mellett, hogy a jótékonyság angyala, minden igaz és szent ügynek fáradhatlan bajnoka, sőt előharczosa is. Minap is ssembeszállt a szűkkeblű felekezetiséggel a felekezethez nem kötött emberszeretet nevében a kizárólagosság ellen, nem a saját felekezeti egyháza, hanem Krisztus egyetemes egyháza érdekében, melyben mindenkinek — nem mások közvetítése által, mert «egy a közbenjáró isten és ember között, az ur Jézus Krisztus)) — hanem a saját hite szerint s hite által kell üdvözölnie. Nagyméltóságod fennkölt lelke felül van emelkedve a szűkkeblű felekezetiségen, de mert az igaz vallásosság lakja a szivét, akarja s munkálja is, hogy minden hivő lélek saját hite szerint imádhassa istenét saját egyházában. Nekünk is, a budai hivelenek, hogy saját templomunk legyen, excellenciád munkálkodott azon kezdettől fogva a leghathatósaban és minél közelebb jutunk legforróbb óhajtásunk, reményünk valósulásához, annál inkább érezzük, hogy abban a templomban, melynek alapjait excellenciád páratlan buzgósága és fáradhatlan tevékenysége rakta le, — excellenciádat illeti meg, hogy elöször borulhasson le a mindenható előtt, először emelhesse hálaimáját munkája valósulásáért az egek urához, a ki minden szent igyekezetet megsegít és előmozdít kegyelmével. Mi egyenkint elmulhatunk, mint az árnyék, de excelenciádnak meg kell érnie azt az örömet, hogy munkáját betetőzve, befejezve láthassa. Ezt reméljük is Isten igazságosságától, ezt kérjük is az ő kegyelmétől. Sőt többet kérünk, azt, hogy excellenciád ne csak megérje műve befejezését, hanem annyira megérdemelt boldogsága ölén sokáig is örvendhessen annak. Magunkat pedig és ügyünket továbbra is excellenciád eddigi kegyeibe ajánljuk.)) Tisza Kálmánné válaszában a szívélyes és megható megemlékezésért meleg köszöntet mondott, biztosította a küldöttséget, hogy a budai ev. ref. templomépítés ügyét ugy mint eddig, ezután is szivén viseli s a küldöttségnek ugy egészben, mint egyenkint is a maga részéről is boldog uj évet kívánt. A tisztelgés bevégezte után a védasszony a küldötség tagjaival szívélyes társalgásba bocsátkozott. A tisztelgést megelőzőleg Szász Károly püspököt Bóné Géza kamarás üdvözölte a bizottság nevében. * Az országos protestáns árva egylet t. hó 4-cu délután kegyelettel adózott legnagyobb alapitója, botdogult Wagner János egyetemi tanár emlékének. Megható halaünnepet rendezett az ág. hitv. ev. egyház dísztermében, melyre nagy számú közönség gyűlt egybe, melynek soraiban ott voltak a Wagner-család összes tagjai, Dr. Prónay Dezső, br. Kochmeister Frigyes, Ballagi Mór, Hunfalvy Pál, dr. Kovácsi Sándor, Szilassy Aladár, Busbach Péter, továbbá a választmány női és férfi tagjai stb. Az ünnepélyt az árvák Jövel szentlélek úristen kezdetű egyházi éneke nyitotta meg s azután Horváth Sándor mondott megható imát, magasztalta a boldogult nagylelkűségét s az árvák nevében áldást kért Istentől emlékére. Ezután Szász Karoly püspök mondotta el emlékbeszédét, melynek kíséretében hullott le Wagner János olajfestésü arczképéről a lepel. A képet Steitka Gyula festette. Szász Károly emlékbeszéde Wagner Jánost, az embert és orvost állította a hallgatóság. elé s dicsőitette annak az embernek érdemeit,