Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1891-01-11 / 2. szám
kinek életében az a példány lebegett szeme előtt, a ki a papok között főpap s az orvosok között főorvos — a Jézus Krisztus. Wagner egész életében, minden cselekedeteiben Krisztust követte s halálában is hű követője maradt, mert egész vagvonát az árváknak hagyta. Nemes szándékát titokban tartotta, életében sem jutalmat, sem elismerést nem várt érette s holta után, mikor az tudomásra jutott, nem szorult a mi elismérésünkre. Nézzetek jóságos arczára — mondja az emlékbeszéd vége, miközben a képről lehull a lepel — a dicsőség hiu kivívásának egyetlen vonása sincs rajta, a munka, a gond és kor által redózött arezon csak az önzetlen emberszeretetet s a teljesített kötelesség öntudatának nyugalmát olvashatjátok. O még egy könyet sem kért emlékének. Neje, gyermekei nem voltak, a kik siratnák. Sirassuk-e mi, a kik büszkén tekintünk az emberi nem ily nemes példányára ? Sirassák-e az árvák, a kik a jó uton maradhatásukat köszönhetik halálának, mely oly áldott és gyümölcsöző volt, mint élete. Nem, ne könyeket hozzunk áldozatul neki, hanem lelkesedést a kötelesség s az abban való fáradhatatlan hűség és kitartó munka iránt, lelkesedést a legnagyobb eszmények iránt, melyek a legnemesebb sziveket dobogtatják, lelkesedést a vallásos buzgóság iránt, mely az élő hitben s annak gyümölcseiben, a szeretetben és jóltevésben nyilatkozik, lelkesedést a Krisztus követésére, a ki megszánja a szenvedőket, meggyógyította a betegeket s felvette a gyermekek gondját, a kit ő is követett életében, még halálában is ; mert ma sem tudok jobbat mondani róla, mint a mi sírján kőbe vésve áll : Míg élt : gyógyított; sokat éltét vissza is adta. Halva : kis árváknak hagyta örökje javát, A földön járó Krisztust ki követheti jobban 3 Krisztusnál mennyben várja örök jutalom. A nagy hatással előadott emlékbeszéd után az árvák karéneke rekesztette be a kegyeletes ünnepélyt. * Énekeskönyvünk megújításának előmunkálata gyors tempóban halad. Csak nem rég ismertettük részletesen a Fejes István által kibocsátott ((Előmunkálatok)) I-ső füzetét, s íme már a II— ik füzet is elhagyta a sajtót. 41 javított zsoltár és 10 dicséret van benne egyazon szerzőtől. Ezt is Fejes István, az egyetemes énekügyi bizottság buzgó elnöke, adta ki s kívánatra készséggel megküldi az érdeklődőknek. Lapunk ezt is ismertetni fogja, mert énekügyünk javítását oly nagy fontosságúnak tartjuk, hogy minden jelentősebb mozzanatára gondos figyelmet fordítunk. Elméleti fejtegetéseket, reflexiókat és bírálatokat, de egyszersmind javítási kísérleteket és mutatványokat jövőre is készséggel közlünk. Örömmel szemléljük az e téren mutatkozó lendületet és nemes versenyt, miben, azt hiszszük, Lapunknak is van már egv kis része. ' A pozsonyi luth. egyház diakonissza-ügye, mint pozsonyi laptársunk írja, egy lépéssel ismét előbre haladt. A lelkészek, felügyelő és a választmány aláirásával ellátott lelkes felhívásban fordul a közönséghez, első sorban a pozsonyi hitsorsosokhoz. Elmondva, hogy a hat évvel ezelőtt indítványozott «Ev. ápoloház» immár biztosítva van, most a betegek és nyomorultak ápolását kell biztosítani az egyházban, mi végből a kórházzal kapcsolatban diakonissza-intézet létesítendő, mely hivatva van egykor anyaintézetté fejlődni egész Magyarország .számára. Adakozni lehet tetszésszerinti, de legalább 50 frtnyi alapítvány vagy legalább hat évre szóló adomány lefizetésével. — Ismételten ajánljuk e nagy fontosságú belmissziói munkát olvasóink s különösen ág. hitv. evang. testvéreink munkás szeretetébe. * Háromszék vármegye kisdedóvó képezde felállítását határozta el. Az eszme Eötvös K. Lajostól, a vármegye lelkes tanfelügyelőjétől származik, ki meggyőző érveléssel készített «Emlékirat»-ban fejtette ki a dajkaképző tanfolyammal kapcsolatos kisdedóvó-képezde felállításának indokait, alapját és módozatját, az intézet székhelyéül Sepsi-Szentgyörgy városát ajánlva. Potsa főispán és a megye bizottsági tagok egy szívvel lélekkel magukévá tették a fontos ügyet, mely általános érdekén kívül a székely kivándorlás megakadályozásának is egyik hathatós eszközéül kínálkozik. Hazánkban a kisdedek megóvása első rendű nemzeti érdek, a faj és nemzet-megtartásnak igen-igen fontos kérdése, s talán sehol sem érinti oly bensőleg a nemzet létérdekét, mint a Székelyföldön, hol a kisdedek és a leányok jövője a leggotidozatlanabb s legóvatlanabb, szem -ben az aggasztóan szűkös megélhetési viszonyokkal, melyek miatt a székely leányok százával szoktak kivándorolni Romániába és Bukovinába. Háromszék vármegye eddig is ritkaf ügyszeretettel karolta fel a kisdedóvás ügyét, számos kisdedóvót állított fel s nyári óvodák felállítása tárgy á.ban kötelező szabályrendeletet alkotott. Most műve koronájául kisdedóvó-képezdét állit fel, miáltal a székely leányokat otthon és országszerte jó ' kereset forráshoz juttatja. Kezdeményezése a legszerencsésebb időre esik, most, mikor a kisdedóvási törvény küszöbén állunk. Alkotásával megelőzi az ország összes vármegyéit, sőt megelőzi az egyházakat is, melyek között még egyiknek sincsen óvó-képezdéje, mert tudvalevőleg hazánkban ! csak a két budapesti óvókepezde (a Frőbel-egyesületé és az országos kisdedóvó egyesületé) nevel kisdedóvókat, s dajkaképző-intézet ezek mellett sincs. Annál nagyobb elismerés illeti meg Háromszék vármegye derék , vezérembereit, hogy a fontos ügyet ily példás ügyszeretettel és áldozatkészséggel felkarolták. A dec. 30-án tartott reudkivűli megyegyülés elvi helyeslese mellett a főispán elnöklete alatt és a tanfelügyelő szakelőadásága mellett működő előkészítő bizottság kezébe tette e fontos ügyet. — A kisded óvás és az óvóképezdék ügyé vei a protestáns egyházaknak is számot kell vetniök, számot különösen a «magyar vallásw híveinek. Eötvös barátunk, ki Háromszékvármegyének nevelésügyi lelke és ritka buzgóságu kálvinista ember, igen lekötelezné egyházunkat 1 s közelebbről Lapunk olvasóit, ha bokros teendői között is, szakítana egy kis időt azon kérdés megszellőztetésére : , Nem volna-e szükséges egy ref. óvóképezdét felállítanunk, s ha igen, hol és hogyan lehetne azt létesíteni ? ! * Az Eötvös-alap és a magyarországi tanítók háza érdekében Péterffy Sándortól, a néptanítók e nemes lelkű és nagy tevékenységű barátjától egy lelkes felhívást kaptunk, melyben a néptanítók e fontos hivatású két emberbaráti intézete érdekében gyűjtésre és adakozásra hívja fel a közönséget. Az «Eötvös-alap» jól ismert, tizenöt éves jótékony-intézmény, mely fennállása óta 170 kath., 85 ref., 69 luth., 8 gör. kel., 7 unitárius és 54 izraelita néptanító család gondjait enyhítette 31,145 frtríak ösztöndij és segély alakjában való kiosztása által és e mellett 40 ezer frt értékű vagyont gyűjtött. A ((Magyarországi tanítók háza» eszméjét a mult évben tartott IV-ik egyetemes tanitógyülés fogadta el, s az a célja, hogy fővárosi gytiléshelyiil szolgáljon a népoktatásügyi intézeteknek és egyesületeknek, más részt meg hogy lakást nyutson a vidéki tanítók fővárosban tanuló fiainak, kik itt kellő felügyelet alatt, olcsó pénzért vagy teljesen ingyen tisztességes ellátásban részesüljenek. ' Mindkét cél annyira jótékony és a tanitók létérdekét oly mélyen érdekli, hogy ajánlgatá-