Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-17 / 20. szám

a fényes gyülekezet lelkes éljenzése közt eltávozott, hogy nyugalomra térjen. Az ég is mintha sajnálta és megakadályozni akarta volna távozását, elborult s zápor könyeket hullatott, de egyszersmind hulló cseppjeivel altató zenét szolgáltatott a nap fáradalmai után pihenésre tért kedves vendég számára. 27-én reggel fényes pompájában kelt föl a királyi nap, hogy áldott sugaraival felszárítsa az éjjeli eső által megáztatott földet, püspök ur is vidám, derült kedélylyel kelt föl az éj nyugalma után, hogy hivatalos teendőjét, az iskolák meglátogatását teljesítse. Húsz népiskolának és a polgári iskoláknak megvizsgálása képezte egyházunkban egyik fő teendőjét, s hogy ezt a kiszabott két nap alatt elvégezhesse, nem volt egyetlen elvesztegetni való perez sem, azért a reggeli után azonnal a központi iskolába ment, hogy n óráig — mikorra a városi és egyéb hatóságok tisztelgésének ideje kitűzve volt — néhány osztályt megvizsgálhasson. Öt osztályt vizsgált meg a kitűzött idő alatt s mindegyikben rendet, értelmes tanítást, a legszebb figyelmet találta, mely felett, valamint a tantermek törvénynek megfelelő volta és a kellő taneszközökkel ellátása felett megelégedését ki is fejezte. Délelőtt ír órakor tiz küldöttség tisztelgését fogadta a lelkész lakon u: m. a városi hatóságét, melyet Gubody Ferencz polgármester vezetett, ezután a római kath. egyháztanácsét, mely nagy számmal volt képviselve élén Makáry István apát-plébánossal, az ág. ev. testvér egyházét, melynek nevében Török József főesperes üdvözölte, az izraelita hitközségét dr. Feldmann József vezetése alatt, ezeken kívül tisztelgett a polgári iskola tanári kara élén Elefánti József igazgatóval, a helybeli járásbíróság élén Báthory István járásbiróval, a helybeli adóhivatal Laczkovics László pénztárnok, a vallás alapítványi uradalom tisztsége Martinovich Gyula h. főtiszt, az ev. ref. egyháztanács a lelkész és végre az ev. ref. tanitói kar Tóth Ambrus igazgatótanító vezetése alatt. Ha én mindazon remek beszédeket, melyeket főtiszteletű püspök ur az egyes küldöttségek szónokainak üdvözlő szavaira válaszolva mondott, csak főbb vonásaikban is közölni akarnám e becses lapok hasábbjaiti, nagyon hosszúra nyúlnék tudósításom, azért csupán annyira szorítkozom, hogy kijelentem, miszerint e válaszok különbség nélkül a rögtönzött szónoki beszédek remekei voltak, melyeknél nem tudtuk, hogy vájjon az elragadó ékes szólást csodáljuk-e inkább vagy a mély tudományossággal, párosult zsenialitást, egy választ azonban még sem hagyhatok említés nélkül, mely rövidségében is klasszikus szépséggel tündököl s néhány mondatban egy nagy, örök igazságot hirdet s méltó, hogy rajtunk kivül mások is szivökbe véssék. Ez az izraelitáknak adott válasza. Az izraelita rabbi rövid üdvözlő beszédében elmondá, hogy ők sem akartak hiányozni ott, hol városunk kicsinyjei és nagyjai egyaránt leteszik tiszteletük és hódolatok adóját a legmagyarabb egyház püspöke s az ihletett költő és nagy philantróp lábaihoz, eljöttek tehát, hogy őt szívből üdvözöljék. Ő — úgymond — hallotta egyszer püspök urat prédikálni az emberszeretetről oly szépen, mint még embert soha. Minden szavát mélyen bevéste szívébe s maga is annak a szeretetnek terjesztését tartja legfőbb lelkészi hivatásának annyival inkább, mert hiszen az ő vallásuknak — az első positív vallásnak — is ez a lényege. Ezt parancsolta Mózes, ezt hirdette a tudós Hillél is, s ez a szeretet kell, hogy áthassa az emberek szívét, akkor meg fog szűnni a felekezeti gyűlölség. Üdvözli azért az ev. ref. egyház főpapját, ki ennek a szeretetnek ihletett ajkú apostola, s működésére az Isten áldását kéri. Ezen üdvözletre főtiszteletű püspök úr következőleg válaszolt : «Nem emlékezem már azon predikáczióra, melyet említeni méltóztatott, mert hiszen én sokszor prédikáltam és prédikálok a szeretetről, hogy ebben is teljesítem idvezitőnk parancsolatát, ki első hirdette az embereknek a tiszta önzetlen szeretet és ebben tanított meg bennünket az Isten helyes ismeretére, mert a vallásnak lényege az Isten ismerte, az Isten lényege pedig a szeretet, ezt kell tehát elsajátítanunk, ha a vallás lényegét bírni akarjuk, hogy mint Isten szeret minket, mi is úgy tudjuk szeretni ember társainkat. Nekünk mint lelkipásztoroknak nemes hivatásunk parancsolja, hogy szóval és tettel, egész életünkkel hirdessük azt a szeretetet, mely az élet boldogságának alapja s az apostol szavai szerint is a tökéletességnek kötele. Minél szélesebb körben terjed az, minél több és több szívet hódit meg, minél több kebelben gyulád fel annak fényes sugara, annál nagyobb tért hódit meg az életben a felvilágosodást annál szűkebb körre lesz szorítva az önzés, az előítélet, a felekezeti elfogultság. Mi ev. ref. lelkipásztorok, midőn a felvilágosodás szolgálatában állunk, ugyanakkor a szeretet ügyét is szolgáljuk, hogy ebben egyesüljenek mindenek. Ezt szolgálom én is erőm és Istentől adott tehetségem mértéke szerint. Ezt szolgáltam akkor is, midőn a pár évvel ezelőtt oly nagy zajt okozott antisemitismus ellen, az időben tett püspöki körutamban, kikeltem, bibliai és erkölcsi érvekkel bizonyítva annak jogtalan és igazságtalan voltát, s kimutatva, hogy az ezen irányzattal karöltve járó szeretetlenség és gyűlölködés mennyire ellenkezik a keresztyénség és isteni megváltónk, a Jézus szellemével !» Bizony méltó beszéd ez, hogy mindenek által bevétessék! Még egy lélekemelő eseménye volt a czeglédi püspöklátogatás első napjának, az nevezetesen, hogy a testvér ág. ev. egyház bányakerületének püspöke, Főtiszteletű Sárkány Sámuel ur is átjött székhelyéről, a nem messze fekvő Pilisről, hogy a testvér föpásztort üdvözölje s ez által a mi örömünnepünknek még nagyobb jelentőséget adjon. A czeglédi ev. ref. paplak két prot. föpásztort üdvözölt hát egyszerre falai között, s az egyszerű papi asztalnál, hol ez alkalommtl 26 terítékű ebéd volt, melyre a helyi hatóságok fejei voltak hivatalosak, két főpásztor elnökölt, szóval és tettel kifejezve a testvéri szeretetet, mely e magyar hiza mindjn protestáns lakosának szivében kell, hogy éljen! Vajha a főpásztoroknak e testvéri együttléte kedvező előjele volna a testvér felekezetnek együtt érzésének s egyesült működésének is. 24-én délután valamint 25-én egész nap az iskolák látogatásával telt el. A buzgó főpásztor meglátogatta úgy a központon mint a külvárosokban levő iskoláinkat mind s még amellett tudott időt sz.ik:

tni arra, hogy legalább egy fél órára a polgári iskolát is meglátogassa. Élénk figyelmét ki nem kerülte a legkisebb hiba sem, melyet azonnal megjegyzett, s a tanítás módja legapróbb részletekig való ismeretének és a kis gyermekekkel való gyengéd s bámulatra ragadó tapintatos bánásmódjának számtalan jelét adta. Annál nagyobb örömünkre szolgált, hogy egy ily hivatott paedagogus iskoláinknak úgy anyagi, mint szellemi állapotával a tüzetes vizsgálat után is meg volt elégedve. Szombaton délben ismét a lelkészlakon volt 25 terítékű ebéd, melyen Makáry István apát-plébánus uron kivül, ki megjelenésével és Főtiszteletű püspök úrra mondott szép pohár köszöntőjével itt is világos jelét adta a felekezeti szűkkeblőségen felülemelkedő rnívelt-