Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-17 / 20. szám

ségének és nemes jellemének, az evang. ref. egyház és a város notabilitásai vettek részt. A délutánra maradt egy pár osztály megtekintésével az iskola-látogatás befejeztetvén, püspök ur az estét csendes magányban töltötte, részint hogy tapasztalatait magának feljegyezze, részint, hogy a következő napon a templomban mondandó beszédét átgondolja. A szathmári ev. ref. egyházmegye „Testvéri szózata" az ev. reform, egyházak presbyteriumaihoz. Tiszteletes Presbyterium ! Kedves atyámfiai ! Magyarországi reformált egyházunk ez időszerint zsinathoz készül, melyen a tiz évvel ezelőtt alkotott egyházi törvényeknek az élet és tapasztalás által kimutatott hiányait óhajtaná megszüntetni. E végből a konventi bizottságok összes érvényben levő törvényeinket újból átdolgozták. E bizottságoknak a folyó év telén tartandó zsinat elé terjesztendő munkálatai mint törvényjavaslatok már ismeretesek. Vannak e javaslatokban olyanok, melyek több igen czélszerű módosításokat és újításokat tartalmaznak ; vannak azonban oly újítások is, melyek egyházalkotmányunk alapelveivel ellentétben állanak, s melyek ha törvényerőre emelkednek, egyházi önkormányzatunkat eddigi jellegéből ki fogják forgatni. Most érvényben levő egyházalkotmányunk a presbyteri rendszer alapján a felsőbb hatóságoknak és tisztviselőknek megválasztását az egyházak presbyteriumainak tartotta fenn; önkormányzati intézményeit pedig demokratikus elvek szerint a jogegyenlőség alapján szervezte, egyenlő jogokkal ruházván fel az anyaegyházakat. Ezen presbyteri rendszerből kifejlődött szabadelvű egyházi, egyházi önkormányzatunk évszázadok viharait nemcsak dicsőséggel állotta ki, de a nemzeti érdekekkel összeforrt intézményeivel a haza legválságosabb korszakában a nemzeti szellem egyedüli fentartójává, s a politikai szabadság és függetlenség védbástyájává is lett. Egyháztörténetünk legfényesebb lapjai tanúskodnak arról, hogy aránylag kicsiny egyházunk ezen ereje demokratikus szervezetű önkormányzati intézményeiben rejlett, melyek okszerű keletkezésűk és fejlődésüknél fogva kiválóan alkalmasak arra, hogv a közügyek iránti érdeklődést egyházi életünkben a presbyteriumoktól fel a legfelsőbb hatóságokig a legélénkebben táplálják és fentartsák, és hogy egyházi szervezetünket az egység és erő feltételeivel az összetartás és egyetértés érzetével áthassák. Századok viszontagságainak próbatüzét ily dicsőn kiállott egyházalkotmányunkat legsarkalatosabb intézményeiben, önkormányzati jogának demokratikus jellegében támadja meg a konventi bizottság által készített törvényjavaslat azon része, «mely a kisebb egyházak egy szavazatával szemben a nagyobb egyházaknak 12 szavazatig terjedő választási jogot akar adni mindazon választási ügyekben, melyek a felsőbb egyházi hatóságok tagjainak, s ezen hatóságok tisztviselőinek válásztására vonatkoznak.)) Ezen intézkedés magában a tiszántúli egyházkerületben levő 42 nagyobb egyháznak szavazatait 137 szavazattal szaporítaná. Első gondolatra is tisztában áll, hogy ezen javaslat végeredményében a nagyobb egyházak kizárólagos uralmát vonná be egyházunk önkormányzati életébe. Mert mi sem természetesebb, minthogy a több jog birtokában rejlő hatalom érzete a nagyobb egyházakat a kisebb egyházakkal, a nagyobb egyházakból álló egyházmegyéket a kisebb egyházakból alkotott egyházmegyékkel állítaná szemközt. A törvényjavaslat tervezőit azon nyilván bevallott nézet vezette, hogy a felsőbb kormányzat terheit aránylag nagyobb mérvben viselő egyházak több joggal bírjanak a felsőbb hatóságok választásánál. Ámde ezen tetszetősnek látszó elv ellenkezésben áll hitünk fejedelmének az Űr Krisztusnak evangyéliumával, s különösen a nagy apostol szent Pálnak a galácziabeliekhez írott levele Vl-ik rész 2-ik versében foglalt emez apostoli intésével: wegymásnak terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.)) S meg is vagyunk győződve, hogy ezen káros újítási elvek csakis az elmélet szüleményei. Mert szívesen teszszük fel nagyobb gyülekezeteinkről, hogy a maguk részére oly túlhajtott jogokat, melyek egyházi kormányzatunk alapelveit forgatnák fel, nem kívánnak. A szóban levő törvényjavaslatnak emiitett intézkedése szomorú fordulatot vonna maga után egyházi közéletünk tevékenységében is. Az országszerte nagyobb részben kisebb egyházakból álló presbyteriumok és megyei hatóságok működésében a legfontosabb önkormányzati ügyek a felsőbb hatóságok és tisztviselők választása iránti közérdeklődést szüntetné meg az által, mert a nagyobb egyházaknak biztositaná a döntés jogát. Ezen közönyösség a köztevékenységet épen azon kisebb egyházaknál szállítaná alá, melyeknél az önkormányzati működés a más felekezetekkel s nemzetiségekkel szüntelenül folytatott küzdelemben a legerősebben kell hogy nyilvánuljon. A történelem azt is igazolja, hogy ha valamely egészséges kormányzati szervezetbe abba nem illő ellentétes elveket visznek be : ezen elvek romboló hatásukat következetesen fejlesztik tovább, s bizonyára a mi egyházkormányzatunknak presbyteri alapjait is teljesen fel fogja forgatni a nagyobb egyházaknak tervezett több joga; mert ezen jogegyenlőtlenség által támasztott hatalmi vágy utat tör magának egyházunk alsó szervezetében az egyházmegyékbe és gyülekezetekbe is, és önkormánvzatunk tiszta presbyteri rendszerét egyházi életünk egész vonalán megváltoztatja, ősi demokratikus jellegéből kivetkőzteti, és egyházi intézményeinket az anyagi érdekek szolgálatában álló részvénytársulatokkal egy színvonalra állítja. Az emiitett zsinati törvényjavaslatnak nem kevésbé hátrányos intézkedése továbbá az, hogy : «a konventi tagokat a presbyteriumok mellőzésével az egyházkerületek által kívánja választatni.)) Ezen újítás is merev ellenkezésben áll egyházalkotmányunkkal. Ugyanis most fennálló eddigi kormányzati rendszerünk szerint a felsőbb hatóságok, egyházmegyék, kerületek sőt a zsinat és konvent tagjait is, valamint tisztviselőit a gyülekezetek presbyteriumai választják. Egyedül a tiszántúli egyházkerület hozott be oly ideiglenes gyakorlatot, mely szerint a konventi tagokat a kerületi közgyűlésben választotta. Ezen alkotmányellenes gyakorlat ellen egyházmegyénk annak idejében felszólalt, s most sem mulaszthatja el, hogy reá ne mutasson azon veszélyekre, melyek ezen központosítási és hatalmi törekvésben nyilvánulnak. A konventi tagoknak e javaslat érteimében a kerületek által tervezett választását egybevetve a nagyobb egyházaknak adandó 12 szavazatig terjedő joggal: kétségtelen, hogy ezen intézkedés deczentralizált kormányzati rendszerünknek háttérbe szorításával a központosítást ültetné be egyházalkotmányunkba, mire nézve már