Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-11 / 2. szám

dés ; ellenben a választási szabályoknak esetleg tudatlanságból vagy figyelmetlenségből megsértése, vagy meg nem tartása, közigazgatási útra utasítandó. 7. Befejezés. Egy észrevétellel fejezzük be rövid indokolásunkat. Tudjuk, hogy vannak, kik a szabad választást, lehető visszaéléseiért, ma is elvetendőnek tartják s szívesebben visszatérnének a kinevezési vagy hatóság által történő kirendelési rendszerre. Nem csudáljuk, a kijelöléssel való választásoknál szerzett tapasztalatok után. Elismerjük, hogy sok esetben üdvösebb volna, ha a püspök, vagy a consistorium adna lelkészt, némely — a szabad választás dicső jogával élni nem tudó, legalább helyesen élni nem tudó kiskorú gyülekezetnek (melyek azonban épen a szabad választás s általában az önkormányzat gyakorlata által emelkednének ki az örökös kiskorúságból!) De erősen meg vagyunk győződve, hogy a szabadságtól nincs visszalépés ; s megnyert vagy kivívott jogokat azoktól, a kik azzal már éltek egyszer, büntetlenül többé elvenni nem lehet. Sok esetben egy felvilágosult s jóindulatú kényuralom hasznosabb volna tan, mint az alkotmányos szabadság gyakorlata. De azért ki volna hajlandó, pl. hazánkban, a képviseleti felelős kormányzattól még a legszabadelvűbb zsarnoksághoz is visszatérni. A szabadság — visszaélései és kinövései ellen — magában hordja orvosságát; de az egyesnek, vagy kormányzó-testületnek kényuralma ellen nincs biztosíték, a hol alkotmányos szabadság nincs. Mi azért a szabad lelkészválasztás hívei vagyunk és maradunk s annak csak a lehető legkevesebb és elkerülhetetlen korlátozásában tudnánk megnyugodni. Szilády Áron, Szász Károly, zsinat előkészítő biz. tag. zsinatelokészilő biz. tag. A temesvári reformátusok önálló egyházközségének első istenitisztelete. Lélekemelőbb, meghatóbb s egyszerűségében magasztosabb ünnepélyt soha sem látott Temesvármegye székházának nagy terme, 'mint 1891. évi január i-én ; midőn falai között a magát annyi küzdelmek után önállóvá tett temesvári református egyház első istenitiszteletét megtartotta. A magát önállósított református egyházközségnek temploma nem lévén, a megye első tisztviselője volt szíves átengedni a megyeház nagy termét, hogy ott az első istenitiszteletet megtarthassuk. Megtelt hívőkkel a terem s a karzat is tömve volt részint hitsorsosokkal, részint más vallásfelekezetek értelmes, tisztelt tagjaival. Délelőtt 10 órakor jött be Futó Zoltán temesvári ref. lelkipásztor által kisérve nagytiszteletű Szabó János esperes, kőröstarcsai ref. lelkipásztor, a midőn felzendült a «Jővel szen lélek Úristen» dallama, oly buzgó áhítat és szent lelkesedéssel énekelve, mint a hogy talán soha énekelve nem volt ! Komoly férfiak, gyenge nők szabad folyást engedtek könyüiknek e magasztos pillanatban s a könnyek a meghatottságnak és örömnek könyüi voltak! Nem volt egyetlen lény a nagy teremben, ki át ne érezte volna e pillanatnak nagy és eseményszerű fontosságát, nem volt református szív, mely meg ne rendült volna a nagy öröm miatt, hogv valahára mint önálló egyházközség emelheti arczát, hangját, érzelmeit a reformátusok kicsiny serege hazánk édes anyanyelvén a Mindenhatóhoz ! Majd a temesvári derék színigazgató, Krecsányinak énekkara énekelt megható éneket s azután az emelvényre lépett nagytiszteletű Szabó János esperes ur s lélekhez ható ima után, egy egészében, mint egyes részeiben fenkölt szellemű, megható egyházi beszédet tartott a «hit, szeretet és reményről.)) Maga a szónok is megvolt hatva, midőn Temesvárt, Délmagyarország ezen fontos emporiumában első istenitiszteletre gyűltek össze a reformált egyháznak hívei. Ritka szónoki erővel, a vallásos meggyőződés, a szeretet és öröm hangján adta elő páratlanul szép beszédét, melyet a legnagyobb áhítattal hallgatott a közönség. Az egyházi szónoklat befejezése után Futó Zoltán temesvári reform, lelkipásztor lépett az Űr vacsorájának kiosztására felállított asztalhoz és szokott ékes szólásával tartott egy nagy fontosságú beszédet a temesvári reformátusok ezen örömünnepe alkalmából. Majd a közönség nagytiszteletü esperes ur által a szent vacsorához elkészítve, hozzájárult az Úr asztalához. Ez volt megható jelenet! Akik évtizedek óta nem járultak az Úr asztalához, most ott voltak, hogy erősödjenek a hitben. Ott láttuk az ősz Cserepes Ferencz volt városi főügyész,t a még őszebb Kalmár Lajos temesmegyei nyugalmazott főügyészt; dr. Bécsy Gedeon városi kórház igazgatót, Mágory Mihály gőzmalom tulajdonost," Kovács Sebestyén Aladár kir. főmérnököt; Győrbiró Soma pénzügyi titkárt, Bessenyei Ferencz főszolgabírót, Nagy Lajos megyei főkönyvvezetőt, dr. Csűrgay Soma, dr. Baksa Lajos előkelő ügyvédeket, Cseresznyés Jenő kir. mérnököt, Somossy Miklós kir. tiszttartót, Sípos Lajos kir. kincstári ispánt, Barathy Lajos, Mátyás Sándor tanárokat stb. Az istenitisztelet és úrvacsora osztás után az ttj egyházközség képviselete dr. Molnár Viktor fő- és Deschán Akhil alispán úrhoz ment, megköszönni szívességüket a teremnek átengedése miatt. Majd Y22

órakor Szabó János esperes ur tiszteletére «Rezső trónörökös)) revét viselő szálloda kisebb termében 60 terítékű társasebéd volt, melyen Nagy György kir. tanácsos jószág-igazgató fejezte ki az egyház község háláját az esperes ur irányában, ki a legnagyobbj áldozatkészséggel volt s-zives ez első ünnepünket emlékezetessé tenni. Volt azután elég köszöntő ! Távirat intéztetett főtiszteletű Révész Bálint püspök úrhoz, gróf Ráday Gedeon e. m. godnok úrhoz szivünk háláját fejezve ki, az érdekeink megvédése, óhajtásunk érvényesitése iránt tanúsított kegyességük miatt. Távirat intéztetett még nagytiszteletű esperes ur kedves családjához is, hogy kit kis családja körében példányként risztéi .mindenki, egy nagyobb család érdeke miatt az uj évet övéi körében nem töltheti. Szóval a legemelkedettebb hangulat volt azon kis körben, mely ma vetette el a magot, hogy abból hatalmas és a viharokkal is daczolni képes törzs lehessen idővel. A munka kezdetét vette, de csak most jő a dolog, a feladat nehézsége, templomunk építésének kérdése. Ezt is meg fogjuk oldani Isten kegyelmével s a hitsorsosok szíves áldozatkészsége mellett. Minket az önállóságra nem a szereplési viszketeg, hanem a vallásosság érzete ösztönzött s ha e mellett lelkünknek még más érzelem is szolgált rugóul, ugy az