Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-11 / 2. szám

állást, melynek díszei s az egyház épitői és méltó dicsekedése! lehetnének. (Fog-e például Debreczenbe, hol nemzedékek óta, vagy Pestre, hol ujabb keletü szokás a megválasztott püspököt választani a központi gyülekezet lelkészévé, pályázni a választott püspök? pedig, a mostani törvény szerint pályázat nélkül megnem választható). Tudunk eseteket, midőn a gyülekezet egy vagy más jeles embert örömest megválasztott volna, fel is kért a pályázásra, de önérzetes férfiú arra nem volt rábírható. Másik hátránya a palyázatnak, hogy a választó egyház esetleg egyet sem ismer a pályázók közül, az önbemutatas (próba szónoklás) pedig tiltva levén (amit azonban mi, a választó gyülekezet felhívására, megengedünk), a gyülekezetnek a maga egészében nincs is módja a pályázókat megismerni, egyeseknek is legfölebb a közellakókat s igy a választás véletlenre van bizva sokszor, mintegy sorsjátékul. Harmadik s általános hátránya a pályázatnak az oliiiélküti — egyen kívül a többire nézve sikertelen — csődülés, melyet némelyek ugy megszoknak, hogy évről-évre, esetről-esetre minden hová pályázhatnak, a hová minősítve vannak; s ez által végre ugy elkoptatják nevöket s oly kelletlenné lesznek saját gyülekezetükben (mely végre azt mondja: ime mindenáron menni akar, de senkinek sem kell!) hogy ott, a hol maradni kénytelenek, alig működhetnek többé sikeresen. Mi azért a pályázást nem akarjuk a választás egyetlen utjául tartani, lehetővé akarjuk tenni a választást pályázat nélkül is s a pályázatot ott tartani fenn, hol a gyülekezet a nélkül nem tud vagy nem akar választani. Ezért vissza kívánjuk — nem szabályul és parancsolólag, hanem megengedőleg — a választás amaz előbbi módját, a meghívást is. De — javaslatunkban — igyekszünk szorosan körülírni annak módozatait is, melyek szerint a gyülekezetek valódi akarata érvényesüljön s az elhamarkodás vagy félrevezettetés veszélyei lehetőleg kikerültessenek. Ott, a hol a gyülekezet a meghívás jogával élni nem akar, fenmarad a pályázat utján való választás. 5. Az egyházak osztályozása s a lelkészek minősítése. Fentartván a meghívás mellett a pályázat utján való választás rendszerét is ; de még a meghívás esetére is, fenn kellett tartanunk az egyházak osztályozását s azzal párhuzamosan a lelkész minősítést is, hogy a lelkészeknek, képzettségük — szolgálati idejök s érdemes voltuk — mértéke szerint az általánosnál magasabb — s fokozatosan a jövedelmezőbb állomásokra utat nyitó — minősitvényt adhassunk. Az egyházak osztályozásánál csak annyit vélünk mind az az öt egyház kerületre kötelező egyformaságul kimondandónak, hogy mindenütt négy osztályba soroz- | tassanak az egyházak, a lelkészi állomás javadalmának fokozatai szerint: de a fokozatok meghatározását, a helyi (drágasági, megélhetési) viszonyokhoz képest magukra az egyházkerületekre bízzuk s még azt is haj- j landók volnánk megengedni, hogy az egyházkerület- j ben is, egyházmegyénként vagy nagyobb területenként, j több (két-három) mérték szerinti osztályozás legyen. Az osztályozás mértékei lehetnek: IV. 400 frtig; III. 400—600; II. 600—800; I. 8oo-on felül. Vagy IV. óoo-ig; III. 900-ig; II. 1200-ig; I. 1200-011 felül. Vagy IV. 800-ig; III. 1200-ig; II. 1600-ig; I. i6oo--on felül. Ellenben a lelkészek (tanárok, segédlelkészek) minősítését, szintén négy fokon, de mind az öt egyházkerületben egyenlően kívánjuk, törvény által meghatároztatni; egyfelől, mer.t igazságtalannak tartjuk, hogy valaki a maga egyházkerületében egy, a többiben más magasabb vagy alacsonyabb tninősitvénynyel birjon, s esetleg egyik egyházkerület lelkésze, a maga alacsonyabb minősitvénye szerint ne legyen választható a másik egyházkerületben, a hol pedig birna a megfelelő tninősitvénynyel; másfelől mert ki akarjuk kerülni azt az anomaliát, hogy egyik kerület kénytelen legyen a másiknak a minősítését felülbírálni, hogy saját lelkésze: esetleg hátrányban ne maradjanak s valamely egyházba minősített legyen a másik kerületben szolgáló egyén, aki az itteni minősítési szabályok szerint nem volna minősítve. A minősítésre nézve még azt is szem előtt tartottuk, hogy a mostani — egyházkerületenkénti — minősítési szabályok, a fiatalabb, .bármily jeles képzettsegű és tehetségű egyénekre nézve túlszigoruak; a szolgálati évekre (bár az azok alatt szerezhető tapasztalatok s gyakorlat becsét elismerjük) túlságos súlyt helyeznek; a segédlelkészeket az I. oszt. lelkészi állomásokból feltétlenül kizárják stb. Mi e szabályzatokat egyformákká téve mind az öt egyházkerületben, igyekeztünk, az óvatosság és mérséklet mellett, minden irányban méltányosak is lenni — s kizárni oly «speciálitások» keletkezését vagy fenntartását, minők néhol még ma is fennállanak, pl. hogy a segédlelkészek szolgálati idő szerint vannak sorozva, csak az első választható s csak saját egyházmegyéjében s az is ha valamely üres állomásra pályázni elmulasztja vagy a választást el nem fogadja, elveszíti elsőségét s utolsó lesz a sorban ; vagy hogy (a kijelölésnél) mindég csak egyházmegyebeli rendes lelkész, vagy ha olyan nincs, egyházmegyebeii káplán jelöltetik ki s több efféle torzképei az úgynevezett «szabad» választásnak. Eg}'ébiránt a minősítési fokozatok megállapitásából nem kívánunk elvi kérdést csinálni, s ebbeli javaslatunkat módosíthatónak (enyhítőnek vagy szigoríthatónak) tartjuk. 6. Formaságok: mellékesek. A fentebbiekben indokolt elvi szempontokon kivül kiváló gondot igvekeztünk fordítani a választást megelőző, a választás közben lefolyó s azt követő eljárásokra s azok formaságaira is, mint a melyek a visszaéléseket megakadályozni s a választók akaratának és az egyház érdekének érvényt szerezni alkalmasak és hivatvák. Ilyenek különösen az osztályozásnak és minősítvényeknek nyilvántartása, a választók lajstro mának szabatos elkészítése, a választás szabadságának biztosítása, melyekre — s egyebekre — nézve a mostani törvényt nagy részben fen tartottuk s csak ahol szükségesnek látszott, módosítottuk vagy igyekeztünk szabatosabbá, vagy elvi szempontjainknak megfelelőbbé tenni. A hol e részben netalán részletesebb indokolás lesz szükséges, azt a szöveghez adott *)• alatti jegyzetekben igyekszünk pótolni. Végre — addig is, mig az életbe lépendő lelkészi s lelkész-özvegy és árvái nyűg- és gyámintézet felállítása feleslegessé nem teszi, az özvegyi és kegyévet fenn kelletvén tartani, gondunkat arra is kiterjesztettük. A mi a szabályellenes választásokat illeti, nézetünk az, hogy ezeknek elbírálásánál a fegyelmi esetektől megkülönböztetendők a nem fegyelmiek s bírósági eljárás alá csak a — bebizonyulás esetén büntetentő — fegyelmi esetek vonandók : pl. a vesztegetés, korteske-