Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-11 / 2. szám

BELFOLD. A lelkészválasztási törvényjavaslat indokolása. Bevzetés. I. A szabad választás s annak korlátai. A törvényjavaslat tervezői s előterjesztői elvileg a szabadválasztás hívei. A korlátlan szabad-választást csak két szempontból nem fogadhatjuk el s csak két irányban kívánjuk korlátoztatni. Először a dolog természetében fekvő elvi szempontból, a mennyiben lelkészül nem választható akárki, csak arra képesített egyén s itt megengedjük, hogv a képesités ne csak általános legyen s ne csak abban álljon, hogy az illető, theologiai tanfolyam szabályszerű befejezése után a lelkészképesitő vizsgálatokat letette légyen, hanem lehet fokozatos is, mely bizonyos lelkészi állások elnyerésére magasabb képesítést (nagyobb tudományos képzettséget, több szolgálati időt, szerzett érdemeket stb.) állapit meg az egyszerű s általános képesitésnél. Másodszor, megengedjük annak a szükségnek a lehetőségét, hogy különben képesitett egyén, valamely helyen a választásból kizárassék, természetesen a kellő alkotmányos módon- és garantiák mellett minden visszaélés ellen. 2. A kijelölés és annak hátrányai. Ez utóbbira nézve, a mi első tekintetre talán meg nem engedhetőnek látszik, megjegyezzük, hogy az, jelenleg érvényben levő választási törvényeikben is benne van, egyenesen is, oly egyéneknek a jelölésből kizárását illetőleg, kiknek megválasztása a gyülekezet békéjére nézve veszélyes lehetne (194. §.) — de még inkább elburkoltan, nem a «kizárás,» hanem a «kijelölés» neve alatt és pedig a legnagyobb mértékben, a legszélesebb alkalmazásban és minden — a visszaélés ellen óvó — gnrantia nélkül. Mert midőn törvényeink azt rendelik, hogy a kijelölő bizottság a pályázók közül három, legfölebb öt egyént jelöljön ki, mi az egyéb, mint három, vagy legfölebb öt pályázón kívül mind a többinek, bár képesítetteknek, kizárása és pedig minden előleges (akár a választó egyháztól, akár az egyházmegyétől nyerendő) utasításnak, minden utólagos felelősségnek a kizárásával. E törvénynyel s átalában a kijelölési rendszerrel, a képesiteitek és a választók joga, maga a szabad választás elve, sót forgalma, de még a képesítő törvény is meg van sértve. Mert hiába nyert valaki képesítést s ezzel jogot a pályázásra és a megválasztásra, hiába adta ki neki az egyházkerületi elnökség, a törvény és törvényes rendszabály alapján a minösitvényt, hiába kívánja őt — a képesítettet és minősítettet — a gyülekezet megválasztani: ha a kijelölő bizottság többségének (pedig ez a többség, négy három ellen, az érdekelt választó egyházon kivül áll s még az azt képviselő három tagnak sem szabad küldőitől utasítást fogadni el!) nem tetszik, kihagyják a jelölésből s megfosztják választhatóságától. Mióta e törvény szerint választanak egyházaink, számtalan a panasz a kijelölő bizottságok eljárása ellen. S természetes. A bizottság tagjai, sőt még az esperesek s tanácsbirák is, emberek s rokon- és ellenszenveik, sőt érdekeik is vannak. És ha négyen egy — vagy megoszolva két, vagy akár négy egyént óhajtanak megválasztatni — mi természetesebb, mint hogy kihagyják a jelölésből azt az egyet, a kit a gyülekezet egyhangúlag megválasztana, vagy azt a kettőt, a kik közt a gyü^ lekezet talán megosztanék ? — s igy, ha a magok jelöltjének nem biztosithatják is a megválasztást (mert a gyülekezet gyakran csak azért sem választja meg, a kit rá akarnak tolni) legalább lehetővé s valószínűvé teszik azt egyik vagy másik részére és tág kaput nyitnak az illetéktelen beavatkozásoknak és korteskedéseknek. A kijelölő bizottság ilyetén önkényes eljárása ellen, ha különben a formák megtartattak, nincs orvoslás; mert a kijelölő bizottság, a mint előleges utasítás nélkül jár el, ugy utólag (a formaságok megtartásán kivül) semmi felelősséggel sem tartozik. Azért bátran állithatjuk, hogy a kijelölési rendszert — annyi igaztalanság és panasz szülőjét — egyházunk közvéleménye ma már elitélte s azt mi is eltörlendőnek véljük; mert mikép lehetne kétezer egyháznak és annyi lelkésznek választási és választhatósági jogát, az utóbbiaknak törvény alapján birt képesittetését s egyházi felsősége által elismert minősitvényét és igy magát a törvény hatályát, egy csak esetről-esetre és minden felelősség nélkül működő s felelősségre nem is vonható bizottság önkényének alárendelni? 3. A kizárás tnegengedhelősége s jogorvoslata. Elismerjük azonban, hogy lehetnek s bizonyára vannak is esetek, midőn épen egv vagv más, különben képesitett s minősített egyénnek, épen abba az egyházba megválasztása több, mint nem kívánatos, talán káros, vagy épen veszélyes is lehetne; ott működése sikert nem igérne, viszályt ébreszthetne, vagy az illető egyén múltja, esetleg azon egyházban történt viselkedése, vagy egyéb helyi körülmények és viszonyok miatt — s ily esetekben, kellő alkotmányos garantiák mellett — megengedhetőnek véljük a választásból való kizárás alkalmazását. Kire bizassék e kivételes jog gyakorlása? Nem akarnók azt a püspökre, vagy az egyházkerületi elnökségre bizni — mert az nem ismerheti mindiga helyi viszonyokat, sőt az egyéneket sem eléggé; az esperesre vagy az egyházmegyei elnökségre sem, mert az elfogult vagy épen érdekelt lehet. Hanem egy épen oly módon összeállított cdelkészválasztási bizottságra)), — a mily módon most a kijelölő bizottság van összeállítva, melyben tehát mind a választó gyülekezet közvetlen, mind az egyház magasabb érdekei képviselve vannak. A személyes érdek, ellenszenv, vagy épen üldözés ellenében pedig abban keressük az egyéni jog védelmét s az alkotmányos biztosítékot, hogy a kizárás indokai a bizottságban és annak határozatában nyíltan és férfiasan — mint nyilvános és hivatalos tényhez illik — adassanak elő s írásba tétetvén, azok ellen a kizárt egyénnek íelebbezés (jogorvoslat) engedtessék. E jogorvosltát gyakorlását az egyházkerületi elnökség kezébe teszszük le. 4. A pályázat hátrányai. A meghívás. De nemcsak a kijelölésnek, már magának a pályázatnak is vannak hátrányai. Egyik az, hogy a legjelesebb — s annálfogva önérzetes férfiak nem pályáznak, nem akarván magokat s tekintélyes nevöket választás esélyeinek, esetleg a meghurezoltatás veszélyének kitenni ; holott szabadválasztás (egyenes meghivás) utján elfogadnák azt az