Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-04-12 / 15. szám

szak állott be, mely a scholastikát feloszlatta és az újkori philosophiát előkészítette. Ezen átmeneti korszak philosophiájának történetében az első stádium az, mikor a régi kor műveit felélesztették, kutatták, tanulmányozták és utánozták és e munka közben lassanként uj világot fedeztek fel. Ez a renaissance. A renaissance azonban a képződő uj világnézletnek és igy az újkori bölcsészetnek csak elöiskolája és szükségképeni feltéle volt. Arra, hogy az emberi tudat egészen megváltozzék, hogy a világnézlet minden mozzanatában átalakuljon s a középkort sarkaiból kiemelje, egy uj korszakot képző tény kellett. Ezen tény a reformatió. Midőn az érdemes szerző ezt kifejti, hangsúlyozza, hogy igy a reformatió alatt nemcsak az egyházi és hit-javitást kell érteni, hanem a minden tekintélytől független szellem szabad vizsgálódását, az elméleti és a gyakorlati szellemnek minden irányú, teljes átalakítását is. A fentiek szerint tehát a közép- és új-kor közötti átmeneti bölcsészet két részből áll, a renaissance- és reformatió-koriból, melyet külön kell tárgyalni s melyből az utóbbi nem sokára napvilágot lát, szintén Domanovszkitól. Miután a scholastika alaptétele, mely szerint az általános fogalmak valósággal bírnak, a XIV. század elején Okkam Vilmos által halomra döntetett, magától értetődik, hogy a renaissancekori philosophia Okkam fellépésével kezdődik. Okkam tagadja az általánosnak realismusát s azt mondja, hogy az általános nem dolog, hanem csak általunk képzett fogalom, melyet egy névvel jelzünk. Universalia sunt tantum nomina. Látjuk tehát, hogy ugyanazon nominalismus, mely a scholastika keletkezési idejében már fellépett volt, de melynek akkor hátrálnia kellett, most a haldokló scholastikával szemben győzedelmeskedve halad előre pályáján. Ennek kifejtése után az érdemes szerző jellemzi az állami és társadalmi állapotokat a renaissancekorban, különösen Olaszországban, valamint az egyházi állapotokat, a régi ldasszikai irodalom feléledését, Petrarcát és a humanistákat. Itt kissé megállapodom. Kiemelem, hogy az, a mit a tisztelt szerző műve első fejezetében, a hol viszszapillant a scholastikai bölcsészetre és a II. fejezetben, melyben a scholastika után más bölcsészet szükségképpeni bekövetkezését bizonyítja, mond, összefoglalva a renaissancekor fentjelzett leírásával, oly gazdag forrása az elfogulatlan és részrehajlatlan igazságoknak, hogy ha jelen nemzedékünk műveltjei álból csak részben merítenének, társadalmi és állami, vallási és egyházi közéletünk sokkal békésebb és áldásosabb lenne. Tétovázás nélkül mondhatni, hogy a türelmetlenség és megférhetlenség átka csakis azért sújt bennünket oly siralmas módon, mert nem rendelkezünk kellő bölcsészeti iskolázottsággal. Állami és társadalmi fejlődésünk legfőbb átka ma is az, hogy a pápai rendszer hívei vagy nem akarják, vagy elfogultságukban nem tudják belátni, hogy a népek kiskorúságának is meg van a maga határa. A mint egykor VII. Gergely a közerkölcsiséget az által sértette meg legmélyebben, hogy a német népet feloldotta azon eskü kötelezettsége alól, melyet az IV. Henrik császárnak tett, s így azon alapot, mely a fejedelmeket és népeket az állam egységébe összeköti, feldúlta, ugy ma is, ha a clericahsmus magyar államunknak törvényeit Róma által jóváhagyatni vagy elvettetni akarja, végzetteljes tulkapást követ el, melynek mentségére a jelenkori viszonyokban észszerű indokot feltalálni nem lehet. Ilyen jelenségek, a mint már érintettem, csak is a mellett tanúskodnak, hogy philosophiai iskoláztatásunk gyönge vagy egyoldalú. Elfelejtjük, hogy a gyakorlati szakképzettség az egyes ember megélhetésére ugyan elegendő lehet, de a társadalom és állam előmenetelén felette keveset lendit. Annak, a ki az állam és a társadalom javára munkálkodni akar, szüksége van eszmékre és ezeket csak az anyatudományból, a philosophiából merítheti. De elég! Átmegyek most magára a renaissancekor bölcsészetére. (Folyt. köv.

Bierbrunner Gusztáv. BELFÖLD. A protestáns irodalmi társaság közgyűlése. Hangulatos, lelkes, eszméitető volt ez ifjú társaságunk idei közgyűlése. Örömmel vettünk benne részt, szeretettel értesültünk évi működéséről, reménynyel nézünk biztató jövője elé, mert mostani közgyűlése ismét egy termékeny eszme magvát hinté el, mely ha meggyökerezik, társaságunk nem sokára erőteljes terepélyes fává növekszik. A közgyűlés előtt választmányi ülés tartatott. Ez is, a közgyűlés is elég látogatott volt, különösen a fővárosi és vidéki notabilitások közül voltak többen jelen. Vályi János, gróf Tisza, Fabiny, Zsilinszky, Hunfalvi Pál, Beöthy Zsigmond, Ghiczey S., Hegedűs Sándor, György Endre, Csíky Kálmán, Szilágyi Sándor, Bernáth Elemér, Bóné Géza, Szilassy Aladár, Perlaky Elek, Vámossy Mihály, Lükő Géza, Mocsáry Lajos, Fráter Sándor, Miklóssy Márton, Hegedűs Károly, Kiss nron, Kálosi József, dr. Kiss Áron, dr. Bartha Béla, dr. Serédi Lajos s több más buzgó világi tagja egyházunknak ; a lelkészek közül pedig Kun Bertalan, Pap Gábor, Szász Domokos, id. Kiss Áron, Szabó János, Szilády Áron, Szász Gerő, Fejes István, Bachát Dániel, Vályi Lajos, Gyurátz Ferencz, Pap Károly, Szeremley József, Nagy László, Soltész László, Tóth Samu, Mitrovics Gyula, dr. Kovács Ödön, Farkas József, Petri Elek, Csíky Lajos, Révész Kálmán, dr. Szabó Aladár, Stromp László, Zoványi Jenő, Takács József, Antal Géza, dr. Kecskeméthy István stb. A választmányi ülés Szász Károly püspök elnöklete alatt d. e. 10 órától kézdve i óra utánig tartott, melyen a különböző jelentések alapján behatólag megbeszéltettek a társaság szellemi és anyagi ügyei, tagsági viszonyai, eddigi sikerei, jövendő feladatai s ezek között főként a népies iratok megindításának nagy fontosságú ügye; továbbá jelentés tétetett a Szőllősi Antal-féle pályázatról, a vallás-erkölcsi felolvasásokról, a gönczi Károli-ünnepélyről stb. A közgyűlés d. u. 5 órakor Szász Károly püspök ur rövid, de magas szárnyalású és különösen a társaság jövendő feladatát kitünőleg ecsetelő elnöki beszédével vette kezdetét. A társaság teljes programmját a kellő eszközök hiánya miatt még nem vehette munkába. Hiányzik még a kellő anyagi és erkölcsi támogatás a szélesebb körű munkálkodás megkezdéséhez. Ennek megnyerése végett meg kell próbálkoznunk a népies irodalom művelésével. A számba vehető eszközök e célra a Károli-alap növelése és az irányban készséges támogatást nyújtó angol tractatus-i ár sas ággal való szövetkezés. — A lendületes elnöki megnyitó a titkári jelentéssel együtt az «Évkönyvben» fog megjelenni. Az elnöki előterjesztés kapcsán a választmányban való