Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-04-12 / 15. szám

előzetes megbeszélés alapján a közgyűlés egyhangúlag kimondta, hogy írod. Társaságunk elvben és bizonyos fenntartásokkal szives örömest szövetkezik az angol Tractat-society-vel a népis vallásos iratok kiadására ; e végből az elnök a fővárosi választmányi tagok s néhány felkért vidéki tag (Zsilinszky M., Fejes István és Csíky Lajos) felhatalmazást nyertek arra, hogy a tractatus-társasággal az együttműködés módozatjait megállapíthassák. A közgyűlés a szövetkezés feltételéül azt kötötte ki, hogy a kiadandó művek irodalmi előállítását, mondjuk szerkesztését és bírálatát, társaságunk végezhesse s a kiadványokon társaságunk firmája valamely formában biztosittassék. A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó után Kenessey Béla titkár számolt be egy szépen irott jelentésben a társaság mult évi működéséről. A jelentésből ismét megbizonyosodtunk a társaság életképességéről. Ezt bizonyítják derék kiadványai s a fővárosban nagy tetszéssel fogadott vallás-erkölcsi felolvasásai. A választmány javaslatára elhatároztatott, hogy e felolvasások a «Szemlé»-ben s innen külön le nyomatú füzetekben kiadassanak, a nagy közönség között terjesztessenek, s a netán befolyó jevedelemből a jövő évi felolvasások kötségei fedeztessenek. (Az idei felolvasások költségeit Szilassv Aladár egyházmegyei gondnok fedezte, miért neki, valamint az evang. egyháztanácsnak a terem díjtalan átengedéséért a közgyűlés köszönetet szavazott.) A Szőllősi Antal makói lelkész által kitűzött két 50—50 fitos pályakérdésre 1 —1 pályamű érkezett be, melyek közül a bírálók többségének (Szilágyi Sándor, Farkas József és Révész Kálmán) indokolt véleménye alapján a pályadíj egyiknek sem adható ki, mivel a Szemlében való közölhetés mértékét nem ütik meg. A választmány határozata szerint Szőllősi A. felkéretik, hogy egy ujabb pályázat hirdetésébe beleegyezzék, még pedig oly formán, hogy az egész 100 frtos pályadíj csak egyik kérdésnek, nevezetesen Szegedi Kis István 1543—1 5 53-ig terjedő működésének megfejtésére tűzessék ki, s a pályázat határideje 1892. december 31-ike legyen. A társaságnak 32 pártfogó, 223 alapító, 379 rendes, 420 pártoló, összesen 1054 tagja van, x30-al több, mint most egy éve. Mult évi bevétele 7351 frt 46 kr, kiadása 6780 frt 49 kr, pénztármaradéka 570 frt 97 kr, tőke vagyona 40,880 forint 15 kr, vagyonszaporulata 1248 frt 95 kr. A folyó évi vagyonszaporulat némileg nagyobb lesz, mert a feloszlott «Protestáns Egylet» vagyonából az idén már 1069 frt 87 krral gyarapodott a társaság tőkéje, mely vagyont a nevezett egylet feloszlató közgyűlése pártfogói alapítványul akként hagyta a társaságra, hogy az alapítvány után járó tagsági jogot örök időre a budapesti theol. akadémia mindenkori igazgatója gyakorolja, mit a közgyűlés szívesen vett tudomásul. — A pénzügyi bizottság által beterjesztett s a választmány által elíogadott számvizsgálat alapján a pénztárnoknak a felmentvény megadatott és a folyó évi költségvetés helyben hagyatott. Ezzel kapcsolatban a pénzügyi bizottság, melynek ritka tevékenységű elnöke, Hegedűs Sándor orsz. képviselő a társaság vagyoni felvirágoztatásán példás szorgalommal fáradozik, néhány uj taggal, névszerint gróf Tisza Lajos, Petri Elek és Szőts Farkas tagokkal kibővittetett. A választmánynak a módosított alapszabályok értelmében 10 vidéki taggal való kiegészítése elmaradt, mert a módosított alapszabály belügyminiszteri megerősítése nem érkezett le ; ellenben a Szabó Károly halála által megüresedett vál. tagsági hely egyhangúlag dr. Bartha Béla eperjesi jogtanárral töltetett be. E szerencsés választás elismerésül és buzdításul szolgaihat azon lelkes fiatal társunknak, ki társaságunk szellemi támogatása körül már is szép érdemet szerzett. A titkári jelentés, melyből ez adatokat közöljük, azután lelkes szavakban ecsetelte a társaság fejlesztése körüli teendőket. A nagy hatást keltett hévteljes buzditó szózatból ime néhány részlet: «Itt volna a legfőbb ideje, hogy mindenki tegyen meg Társaságunk érdekében annyit, a mennyit csak lehet. Most egy éve még némi jogosultsága lehetett a kételyeknek és a bizalmatlanságnak, de ma már az élet- és munkaképességben csak a rossz akarat kételkedhetik. S ha esetleg Társaságunk még mind eddig egyáltalában nem producált volna semmit sem, ha ennek megalakításáról még csak most volna először szó : még akkor is az egész magyarországi prot. egyháznak, mint egy embernek kellene az ügv mellett felkelnie, erőit egyesitenie s megépítéséhez kinek-kinek azt a segítséget vinnie, a mit csak lehet. «Jam proximus ardet Ucalegon !» Ha mi nem akarjuk ezt észrevenni, bizony észrevétetik velünk mások. A róm. katholicismus ugyancsak ébren és talpon van, a secták ugyancsak mozognak; közönségünk követeli, hogy minél többet foglalkozzunk vele : és mi mégis alig ismerjük fel az időknek követelményeit; pedig a ki az idővel nem számit, azt ez is kihagyja a maga nagy arithetikájából! Nem a Szemléért és a monographiákért kérjük és követeljük a nagyobb pártolást, nem ezek érdekében az ébredést, mert hiszen ezek legyenek majd bármily kitűnők, álljon az egyik a legjobb nyugot-európai revue-k színvonalán, a másik meg a történet-philosophiai előadás zenitjén, mégis csak kisebb s válogatottabb közönséghez szólhatnak, hanem kérjük és követeljük a támogatást a népies villalat miatt, a melynek érdekében a legkisebb egyháztagot is fel lehet szólítani néhány krajczárnyi adományra. És ha áll az ujabb positivisták ama felfogása, hogy az ember csak oly dolgokat szeret és akar pártfogolni, melyekhez közvetlen egyéni érdek is fűzi: hát akkor Társaságunkhoz még ennek a közvetlen egyéni érdeknek is hozzá kell az embereket fűzni. Mert a lelkészi karnak vájjon nem közvetlen egyéni érdeke-e, hogy hívei öntudatos és egyházat szerető protestánsokká legyenek s ne hajtassanak ide-oda mindenféle nézetnek szele által ? Ha ma a változott művelődési viszonyok és a rohamosan előrehaladó kor közepette maguk is meg akarnak állani, híveiket is meg akarják tartani, mint a mindennapi kenyérre, úgy van szükségök önmaguknak is, híveiknek is lázas tevékenységre s e tevékenységet tápláló és ennek erőt nyújtó szellemi eledelekre; de hogy Társaságunk ilyeneket adhasson neki, még anyagi erő kell. Hány nagy és vagyonos ecclesiánk még csak meg sem mozdult! Hány az egyházban szerepet vivő emberünk van még távol, a mozgalom szele még csak meg sem érintette! Ügy látszik, hogv az Úr itt is a kicsinyek által épiti a maga országát, mert tagjaink között sokkal több a kis egyházak papja, mint a nagyoké és általában jóval több az anyagiakkal küzdő lelkészeké, mint a vagyonos világiaké. Rendkívül szomorú jelenség lenne, ha protestáns egyházunk, mint annyi más institutioját, ezt a Társaságot is csak tengődni hagyná s évek során át mindég csak azt a jelentést kellene tennünk élete felől, hogy még mindég csak alakulóban van, előtte vannak czéljai, de eszközei hiányoznak, küzködik a létért. Egyházunkban holt kéz vagyon nincs, de van annál többet érő élő tőke 1 Amaz, mint minden holt, feloszol hátik, egyszer akkor