Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1891-01-11 / 2. szám
a hallgatókat a vidéki karoktól, távolról sem bizonyul oly hathatós panaceának az ügyvédek számának csökkentésében, mint ahogy remélték, sem kvalifikácziójukat nem emelte a várt módon, ellenben a budapesti egyetemen túltömöttségét, tanárainál roppant fizikai elfoglaltságot idézett elő: «azért ezt szerencsés intézménynek épen nem lehet nevezni s bátran eltörölhető volna, a mint azt már sokan be is bizonyiták, az állam- és az ügyvédi vizsgálatok szigorítása mellett)). Annál kevésbé lehet azt érteni, hogy most még a bíráktól is megakarják majd követelni, mint a gyakorlati bírói vizsgálat elő feltételét. Ez csak a budapesti egyetem újabb fokozott tulnépesítésére, a tanárok még nagyobb egyoldalú, tulajdonképen nem is tudományos megterhelésére s a vidéki jogakadémiák ujabb érvágására vezet. Egyszóval a jogi szakoktatás számos mizériáit még csak növelni fogja. ((Egyébiránt, ha irányadó embereink a kényszerdoktorátust oly elengedhetlen feltételnek tekintik a gyakrlati kvalifikáczió tekintetében, ma napság már nincs semmi elfogadható ok arra, hogy e joggal akár minden, akár néhány vidéki jogakadémiát föl ne ruházzanak)), mert a mostani kenyérkereseti, botcsinálta doktorátus nem a régi tudósvizsga többé s tulajdonkép nem áll magasabb nivón, mint egy becsületes kellő szigorúságú államvizsgálat. A neve a régi, a jellege már nem az, épugy, mint a római respublica csak névleg volt az a principátus idejében. A jogi szakoktatás itt felsorolt bajai nem épen mai keletűek; de nem is egyedüliek. Mig ugyanis régebben a III. év végén, vagy a negyedik év elején a III. év tárgyaiból vizsgálatot kellett tenni, hogy ez időszak a kvadrienniumba beszámittassék, épugy, mint az első s második tanfolyam bevégzése után — az 1883. évi vizsgálati szabályzat «a harmadik év befejezése után teendő államvizsgálat kötelező voltát nemcsak hogy eltörölte, de egyenesen lehetetlenné is tette)), mert ma államvizsgálatot csak az egész négy évi tanfolyam befejezése után lehet tenni. Boldogult Apáthy e kötelező vizsgálat eltörlését a tanszabadság egy nagy vívmányának tartá s nem vette észre, hogy ellenkezik ugyan a szabadsággal, valamit valakire rákényszeríteni — a positívkényszer, de még sokkal rosszabb fajta az a negativ kényszer, mely attól is eltiltja, a mit akarna tenni az illető. E rendet folytán az a gyakorlat jött szokásba, hogy aki az államtudományi pályára készült, az a jogtudományt s aki jogtudományi pályára készült, az államtudományt tette e szerencsétlen meddőségre kárhoztatott esztendőre, nem is tanult egészen éven át sem, mit az ifjúság nyolczvan százaléka s a legtöbb ekkor szolgálta önkéntesi esztendejét. Hát akkor még csak az az iránya szenvedett az előirt tanulmányoknak, melyet az illető nem nézett kenvérstudiumnak ; most azonban, a jelen tanévtől kezdve máskép van. A közokt. miniszter az önkéntesi szolgálatot teljesítőkre 4 év helyett 3 1 j2 évre szapta a jogi kurzust s megállapította, hogy a III. évben okvetlenül a jogtudományokat, e fontos kenyérstudiumokat (büntetőjog, perrendtartás, váltó- és kereskedelmi jog, osztrák jog) kell hallgatni, de mert a vizsgálatot az év végén még fakultative sem engedte meg, most épen a bírói, ügyvédi, közjegyzői legfőbb tanulmányok éve megy jogászi ifjúságiink egy jelentékeny részére veszendőbe ; tulajdonkép most tehát 1 l j2 évvel rövidebb a jogi kurzust, mint az 1883-iki rendelet előtt volt: egy év elesik a tanulmányokra nézve e vizsgátlan esztendővel, félévet elejtett a miniszter a katonai szolgálatért. Sőt igazában az utolsó hetedik félév se sokat számit, mert erre az államtudományok volnának összeszorítva, de ilyenkor már a legtöbb jogász, az. első szigorlat «levágására» készül, vagyis most meg a jogtudományi dolgokat tanulja az államtudományok rovására. Ugy, hogy a szülők nagyobb része biztos lehet, hogy harmadéves jogász íiok tulajdonkép semmit nem dolgozik életpályája feladataiból, pedig egészen máskép állna a dolog, ha ez év befejezése után is vizsgálatot kellene vagy legalább lehetne, szabadna tennie. Számos kisebb és nagyobb baja van meg jogi szakoktatásunk rendszerének, melyet egyenkint elősorolni itt nincs sem idő, sem tér; csak még azt kivánom megemlitni, hogy a szorosabb értelemben vett jogi, a közigazgatási és politikai tanulmányoknak ama ketté osztása, melyet a közigazgatási tanfolyamok felállítása s a gyakorlati közigazgatási vizsgálat létesítése által már az 1883 : I. tczikk tervezett, még mindig nincsen megvalósítva, a helyes munkamegosztás, a mélyebb és alaposabb szakszerű képzés, a jogi s közigazgatási tanulmányok nagy hátrányára. Eperjes. Dr. Birtha. Béla, akadémiai jogtanár. T A R C A. Zsoltárjavitási kísérletek. A XXIII-ik zsoltár. — Eddigi dallamára. — Az Úr én nékem őriző pásztorom, Én semmiben hát meg nem fogyatkozom; Gyönyörű szép kies mezőn legeltet, Pihentet szép vizek folyása mellett. Nyugalmat ád lelkemnek, szent nevében, S vezérel engem igaz ösvényében. Ha száz halálnak törne rám hatalma, Vagy a pokolnak minden birodalma : Én akkor is mosolyogva állanék meg, Mert akkor is, ott is tudnám, ki véd meg! Vessződnek ott is látnám biztatását, Pásztor botodnak fölém hajolását. Rád ismerek mindenben én Uramra : Erőddel engem juttatsz diadalra; Asztalhoz ültetsz ellenségim ellen, És telt pohár áll mindig jobb kezedben. Azt is tudom, még messze a halálig, S házad szerelme táplál még sokáig! Szabolcsba Mihály, Az LVII-ik zsoltár. — Saját dallamára. — Könyörülj rajtam, Uram, könyörülj, Mert csak te benned bizom egyedül. Több segedelmem nekem nincsen sehol; Szárnyaid árnyát, védő födélül, Terjeszd ki fölém és nem ingadozom ! Oh légy velem én szent segedelmem, Tör rám a gonosz, elnyelni engem. Az oroszlánok vermébe jutottam,
