Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1891-04-12 / 15. szám
Harmincnegyedik évfolyam. 15. sz. Budapest, 1891. április 12, PROTESTÁNS Előfizetési ára: Hirdetések dija: Félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj Egyes számok ára 20 kr. külön 30 kr. TAMTAT.OM : Vezércikk. Konventi megnyitó bes'.éd. Báró Vay Miklós. — Rövid válasz Felsőtiszaparti urnák. Joó István. — Könyvismertetés. Domanovszki Endre: A renaissancekori bölcsészet története. Bierbrunner Gusztáv. — Belföld. A protestáns irodalmi társaság közgyűlése, r. t. — A reformátusok egyetemes konventje. V. F. — A budapesti iparosképző protestáns egylet köréből. — Külföld. A kereszt ügye a félhold uralma alatt Konstantinápolyban. Dr. Szlávik Mátyás. — Irodalom. — Különfélék. — Hirdetések. — Pályázatok. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓ-HIVATAL: IX, ker, Pipa-utca 23, szám, Konventi megnyitó beszéd. — Tartotta Budapesten 1891. április 7-én br. Vay Miklós elnöklő főgondnok. — , Fő tiszteletű s Méltóságos Konvent! Jó Istenem kegyelméből néhány nap múlva ismét egy év telik el, mióta szeretett hitfelekezetem legfőbb egyházi hatóságát, a Főtiszt, s Méltóságos egyetemes Konventet személyesen üdvözölhettem és tisztelhettem. Egy év sok idő annak, ki immár 89-ik életévének utolsó napjait számítja; és vájjon lesz-e? lehet-e alkalmam többé, hogy igy együttesen üdvözölhessem a mélyen tisztelt Konvent tagjait? Az a jövő titka, melyet vizsgálni nem lehet, és nem is akarok; nyugodtan várom a jövőt, a bölcs gondviselés intézkedését felőlem, melyen megnyugodni megtanultam. Egy ohajtásom van, hogy a mily őszinte szeretettel és szent kegyelettel csüggtem szeretett egyházam ügyein, egy csekély helyet nekem is biztosítsanak hitfelekezetem igaz tagjai jó emlékezetekben és szivökben. Főtisztelettí és Méltóságos Konvent ! A lefolyt egy év egyházunk életére vonatkozólag is fontos és nevezetes eseményeket jelez ; melyek mutatják, hogy mily más időket élünk most, összehasonlítva ezt azon korszakkal, melyben én az egyházi téren működésemet megkezdettem és több évtizeden keresztül folytattam is. Mily más szellem, a vallási türelemnek, igaz keresztyéni gondolkozásnak s eljárásnak milyen más alakjai tükröződnek vissza a fel-felmerülő eseményekben és tényekben ! Átéltem, hisz ott voltam és némileg csekély erőmhöz képest-tényezőképen is szerepeltem hitfelekezetem részéről, azon vallásügyi kérdések megvitatásánál és eldöntésénél, melyek az 1843 /4 évi országgvülést hazánk történetében mindörökké nevezetessé teszik. Mily sok hasonlóság és egyezőség van a tárgyakat illetőleg az 1843 /4 és 1890-dik évi országgyűlések között; és mily nagy külömbség a modor, felfogás és szellemet illetőleg, melyek a két országgyűlés tárgyalásait jellemezhetik. Ismeretes, hogy legközelebb, az elkeresztelések tárgyában kiadott ministeri rendelet alkalmából merültek fel a vallásügyi vitás kérdések ; és a tárgyalásoknak egész folyamata legalább reám, mint öreg emberre, azon hatást gyakorolta, hogy nagy a fölvilágosodás hatalma s ereje ; a szabad gondolkozás és lelkiismereti szabadság mind inkább erősebb tért foglal el és követel hazai culturánkban és társadalmi életünkben is. De arról is meggyőztek e tárgyalások, hogy a protestantismusnak erős kötelessége s elengedhetlen föladata fenlobogtatni zászlóját ; megmutatni, hogy épen nem hivatása a puszta megatio terén szereplés, a mint azt némelyek kisebbitőleg hangoztatják, hanem élethatalmat és erőt képvisel az a józan fölvilágosodás, igazi keresztyénség és lelkiismereti szabadság szent jogainak biztosítása érdekében. Használjunk fel azért minden alkalmat és eszközt egyházunk magasztos czéljainak elérésére! A jelzett szent érdekek ápolására van már hivatva a protestáns irodalmi társaság, mely igaz, hogy szép növekedést és emelkedést mutat ; de még erősebb fölkarolásra van szüksége a protestáns nagy közönség részéről; hogy ne csak magasabb színvonalon álló, úgynevezet tudományos értékű művekkel gyarapítsa irodalmunkat, hanem oly anyagi kedvező helyzetet kell reá nézve megteremteni, hogy a népies irodalmi termékek ápolását és terjesztését
