Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-04-12 / 15. szám

is fölvehesse munkakörébe ! Csak akkor oldja meg egész föladatát! Kövessünk el hát annak terjesztése ügyében mindent, buzdítsunk, lelkesüljünk és áldozzjunk! A mult év egy másiknagy eseménye gyanánt kell fölemlítenem a nagy nevű Károli Gáspár biblia fordítónk emlékünnepélyét Gönczön, a hol a magyar protestánsok nagy száma jelent meg a szobor leleplezés alkalmából szept. 14-én. Szép, megható és fölemelő ünnepély volt az, a protestantizmus igazi ünnepe. Bizonyságtétel volt arról, hogy a mi nékünk protestánsoknak' legbecsesebb kincsünk, a mely vallásunknak egyedüli alapja s forrása : a Szentírás, azt mindennél feljebb becsüljük, és annak a férfiúnak emlékét, ki azt a bibliát édes nemzeti nyelvünkre átültette, tisztelettel, hálával őrizzük meg. Fájdalom, én nem vehettem részt az ünnepélyen, fogadják azért itt e helyen azon tisztelt férfiak, kik az ünnepély emelésére szónoklataik és beszédeik által közreműködtek úgy az én, mint az egész protestáns hitfelekezet nagy köszönetét; fogadja a rendezést teljesített főtiszt. tiszáninneni egyházkerület, abauji egyházmegye, magának a politikai megyének tiszti kara, érdemes alispánja és az ott megjelent egész fénves közönség! De küldjük el köszönetünket az angol biblia terjesztő társulatnak is, a mely szeretettel megemlékezvén a mi ünnepélyünkről, két küldötte által képviseltette magát és fejezte ki rokonszenvét, elismerését protestáns egyházunk irányában. Méltóságos Konvent! Egész örömmel kell megemlékeznem arról is, hogy a mult évi egyetemes Konventünk, Tisza Kálmán főgondnok ur ő nagyméltóságának indítványát a sorsjegykölcsön tárgyában egyhangúlag elfogadván: a szép eszme immár a megvalósulás stádiumába jutott, a midőn az országnak mindkét törvényhozó testülete helybenhagyását és megerősítését mondotta ki arra. Köszönet és hála az eszme megteremtőjének, Tisza Kálmán főgondnok társamnak, az azt megvalósulásra juttatott Wekerle pénzügyminiszter O Excellentiájának, általában a magas kormánynak, és az ország mindkét törvényhozó testületének. És a mint az köztudomású, nemcsak ezen sorsjegy-kölcsönből remélhetjük immár egyházunk anyagi erejének majdani növekedését, hanem nemes és szép Ígéretet bírunk az államkormány részérő] is, hogy az eddigi államsegély a legközelebbi jövőben, egyházunk részére emeltetni fog: a mely által még inkább képesek leszünk egyházunk és hazánk iránt kötelességünket teljesíteni, szükségeinket fedezni; s ha végre felséges koronás Védurunknak azon közel s távolban nem kis figyelmet gerjesztett fejedelmi felejthetlen szavait hozom utólagosan még itt emlékezetbe, melyekkel a közel múltban mindkét liitfelekezetű prot. egyházkerületek alkalom engedte üdvözlő küldöttségeinek méltóztatott sziveket hóditva válaszolni, részemről, ki immár 70 év óta vagyok ez időközben megannyi eseményeket átélt egyházam szolgálatában s képes vagyok a multakat a jelennel összehasonlítani, teljes reménynyel nézek annak a többé el nem nyomható felvilágosodás biztos paizsa s az isteni gondviselés oltalma alatt mindinkábbi haladó felvirágzásának elébe. Főtiszteletű s Méltóságos Konvent ! A tárgysorozatot megtekintve, ott találjuk, hogy legközelebb a vallás- és közoktatásügyi minister ur egy rendeletet adott ki, melyben tudatja, hogy a lelkészi s tanitói állomásoknak egyesítését általánosságban meg nem engedi, s oly esetekben is, melyeknél a helyi viszonyok a lelkészi s tanitói állomások időleges egyesítését indokolttá teszik, az engedély megadását esetről esetre magának tartja fenn. Teljesen meg vagyok győződve, hogy a mélyen tisztelt minister urat a legtisztább intentiók vezették e rendelet kiadásánál ; hogy t. i. az iskolák minél inkább oly egyének által vezettessenek, kik azon felül, hogy szakférfiak a tanításban, de egyszersmind minden idejöket is, e hivatásuk betöltésének szentelhessék. Igazsága van, tisztán az iskolaügy szempontjából. Nem szabad azonban e kérdésnél egy körülményt figyelmen kívül hagyni. Hitfelekezetünknél az iskolák, a mint egyházi törvényünk ki is fejezi, mindenestől az egyház testéhez tartozóknak tekintetnek; és az oly csekély népességű egyházközségekben, melyekben a lelkészi hivataltól külön tanitói állomást nem voltak képesek a hívek föntartani, úgy biztosították egyházi s iskolai érdekeiket, hogy egyesitették a két hivatalt. Mert tapasztalat bizonyította, hogy a mely egyházi községekben a lelkészi állomást megszüntették, és a tanítóit tartották csak fenn, az egyházi élet csak tengődött és csakhamar nagyon alászállott; míg ellenben a hol a lelkészek tanítók is lettek, nem állítom, hogy mindég virágzók voltak az iskolák, de mégis úgy az egyház, mint az iskola fenmaradása biztosítva lett. Parancsoló szükség, korlátolt anyagi helyzet hozták tehát létre ezen lelkésztanitóságokat. Mik lesznek most ezen kisded egyházainkból melyek pedig több egyházkerületben jelentékeny számmal vannak! Én ugy hiszem, ha fölvilágosítjuk a minister urat rendkívüli helyzeti viszonyainkról, melyek szükségszerúleg