Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-04-12 / 15. szám

is fölvehesse munkakörébe ! Csak akkor oldja meg egész föladatát! Kövessünk el hát annak terjesztése ügyében mindent, buzdítsunk, lel­kesüljünk és áldozzjunk! A mult év egy másik­nagy eseménye gyanánt kell fölemlítenem a nagy nevű Károli Gáspár biblia fordítónk em­lékünnepélyét Gönczön, a hol a magyar pro­testánsok nagy száma jelent meg a szobor le­leplezés alkalmából szept. 14-én. Szép, megható és fölemelő ünnepély volt az, a protestantizmus igazi ünnepe. Bizonyság­tétel volt arról, hogy a mi nékünk protestán­soknak' legbecsesebb kincsünk, a mely vallá­sunknak egyedüli alapja s forrása : a Szentírás, azt mindennél feljebb becsüljük, és annak a férfiúnak emlékét, ki azt a bibliát édes nemzeti nyelvünkre átültette, tisztelettel, hálával őriz­zük meg. Fájdalom, én nem vehettem részt az ünne­pélyen, fogadják azért itt e helyen azon tisztelt férfiak, kik az ünnepély emelésére szónoklataik és beszédeik által közreműködtek úgy az én, mint az egész protestáns hitfelekezet nagy köszönetét; fogadja a rendezést teljesített fő­tiszt. tiszáninneni egyházkerület, abauji egyház­megye, magának a politikai megyének tiszti kara, érdemes alispánja és az ott megjelent egész fénves közönség! De küldjük el köszö­netünket az angol biblia terjesztő társulatnak is, a mely szeretettel megemlékezvén a mi ünne­pélyünkről, két küldötte által képviseltette ma­gát és fejezte ki rokonszenvét, elismerését pro­testáns egyházunk irányában. Méltóságos Konvent! Egész örömmel kell megemlékeznem arról is, hogy a mult évi egye­temes Konventünk, Tisza Kálmán főgondnok ur ő nagyméltóságának indítványát a sorsjegy­kölcsön tárgyában egyhangúlag elfogadván: a szép eszme immár a megvalósulás stádiumába jutott, a midőn az országnak mindkét törvény­hozó testülete helybenhagyását és megerősíté­sét mondotta ki arra. Köszönet és hála az eszme megteremtőjének, Tisza Kálmán főgond­nok társamnak, az azt megvalósulásra juttatott Wekerle pénzügyminiszter O Excellentiájának, általában a magas kormánynak, és az ország mindkét törvényhozó testületének. És a mint az köztudomású, nemcsak ezen sorsjegy-kölcsönből remélhetjük immár egyhá­zunk anyagi erejének majdani növekedését, ha­nem nemes és szép Ígéretet bírunk az állam­kormány részérő] is, hogy az eddigi államse­gély a legközelebbi jövőben, egyházunk részére emeltetni fog: a mely által még inkább képe­sek leszünk egyházunk és hazánk iránt köteles­ségünket teljesíteni, szükségeinket fedezni; s ha végre felséges koronás Védurunknak azon közel s távolban nem kis figyelmet gerjesztett fejedelmi felejthetlen szavait hozom utólagosan még itt emlékezetbe, melyekkel a közel múlt­ban mindkét liitfelekezetű prot. egyházkerületek alkalom engedte üdvözlő küldöttségeinek mél­tóztatott sziveket hóditva válaszolni, részemről, ki immár 70 év óta vagyok ez időközben meg­annyi eseményeket átélt egyházam szolgálatá­ban s képes vagyok a multakat a jelennel össze­hasonlítani, teljes reménynyel nézek annak a többé el nem nyomható felvilágosodás biztos paizsa s az isteni gondviselés oltalma alatt mindinkábbi haladó felvirágzásának elébe. Főtiszteletű s Méltóságos Konvent ! A tárgysorozatot megtekintve, ott találjuk, hogy legközelebb a vallás- és közoktatásügyi minister ur egy rendeletet adott ki, melyben tudatja, hogy a lelkészi s tanitói állomásoknak egyesítését általánosságban meg nem engedi, s oly esetek­ben is, melyeknél a helyi viszonyok a lelkészi s tanitói állomások időleges egyesítését indo­kolttá teszik, az engedély megadását esetről esetre magának tartja fenn. Teljesen meg vagyok győződve, hogy a mélyen tisztelt minister urat a legtisztább intentiók vezették e rendelet ki­adásánál ; hogy t. i. az iskolák minél inkább oly egyének által vezettessenek, kik azon felül, hogy szakférfiak a tanításban, de egyszersmind minden idejöket is, e hivatásuk betöltésének szentelhessék. Igazsága van, tisztán az iskola­ügy szempontjából. Nem szabad azonban e kér­désnél egy körülményt figyelmen kívül hagyni. Hitfelekezetünknél az iskolák, a mint egyházi törvényünk ki is fejezi, mindenestől az egyház testéhez tartozóknak tekintetnek; és az oly cse­kély népességű egyházközségekben, melyekben a lelkészi hivataltól külön tanitói állomást nem voltak képesek a hívek föntartani, úgy bizto­sították egyházi s iskolai érdekeiket, hogy egyesitették a két hivatalt. Mert tapasztalat bizonyította, hogy a mely egyházi községekben a lelkészi állomást megszüntették, és a tanítóit tartották csak fenn, az egyházi élet csak tengő­dött és csakhamar nagyon alászállott; míg ellenben a hol a lelkészek tanítók is lettek, nem állítom, hogy mindég virágzók voltak az iskolák, de mégis úgy az egyház, mint az iskola fenmaradása biztosítva lett. Parancsoló szükség, korlátolt anyagi helyzet hozták tehát létre ezen lelkésztanitóságokat. Mik lesznek most ezen kisded egyházaink­ból melyek pedig több egyházkerületben jelen­tékeny számmal vannak! Én ugy hiszem, ha fölvilágosítjuk a minister urat rendkívüli hely­zeti viszonyainkról, melyek szükségszerúleg

Next

/
Thumbnails
Contents