Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1891-04-05 / 14. szám
prot. templomokban évenként hatszor megterittetik az urasztala; a ki hát egészségében mindannyiszor él az urvacsorával, valahányszor abban módja és alkalmatossága van, ez a hat alkalom épen elég a léleknek megnyugtatására és megtisztításra. Ha ezen időközökben betegségbe esik, nyugodtan hajthatja fejét az örökös álomra abban a tudatban, hogy a míg tehetett, mindent megtett. De vem is célszerű. Mert szomorú tapasztalatból állítom, hogy mindazok, a kikhez elvittem, abban a reményben kívánták, hogy ezen egyért minden vétkeik kiegyenlítetnek. Ennek a balhitnek aztán az a szomorú következménye van, hogy a templomi urvacsorázást épen azokon a helyeken hanyagolják el leginkább, a melyeken a-házakhoz szokták hordani. Bizony, nem egyéb az, mint a kálvinista jezsuitaság sikamlós lejtője (azaz az utolsó kenetnek kálvinista uniformisba öltöztetése), mely határozottan káros befolyással van a templomi urva.esorázásra nézve; és a bűnnek nem igaz töredelmességgel való megbánására. *) Lehet mondani ; kijátszani akarása az Isten büntetésének. De meg nincs is kellő tisztessége. Ugy szép az, hogy ott az urasztalánál, abból az egy kenyérből, mint Jézus egész testének kiábrázolásából részesüljön a hivők egész serege; micsoda jogon csipked ebből a testből bárki is naponként egy-egy részecskét? Ide számítom azt is, hogy sütés felé már a fehér kenyeres lelkész kenyere is megszárad ; betegnek élvezhetetlen, a barna kenyeresé meg gúnytárgyául is szolgálhat stb., de mindez csak mellék támogatás ama fő ok mellett, hogy Krisztus nem kívánta, nem rendelte, tehát mi se akarjunk több lenni ő nála. A templomon kivül csupán egy esetben tudnám megengedni : t. i. azoknak elvinni, kik legalább egy év óta nem jöhettek az urházába, de ezt is csupán az urvacsoraosztás napján és a közős kenyérből. Prometheus. Az egyházi adó törvény-javaslathoz. Az egyházi lapokban közölt ((Törvényjavaslat az egyházi adóról® Tisza Lajos, Kerkapoly Károly, Mocsáry Lajos, mint bizottság által készítve, bár gondosan kidolgozott s indokolt munka, s alig hiányzik belőle valami, azonban a 18. §-ban «az ekképen beszedett fizetések az illető belhivatalnokoknak, a helyi szabályok által kitűzött időben, haladék nélkül kézbesítendők stb.», után be kellett volna tenni, hogy az egyházi belhivatalnokoknak az egyházi fizetési év végével ki nem szolgáltatott hivatali fizetések honnan és miként pő'.landók, mert a belhivatalnoknak, ki maga, családja fenntartása — szóval minden szükségleteit csak a díjlevélben meghatározott díjakból fedezheti — ha ez több, vagy kevesebb hátralék fennmaradása miatt hacsak részben és meghatározatlan ideig is csorbulást szenved, kellemetlen zavarba kell jönnie, s az ő saját költségvetése szerint fedezetlenül maradt hiányt, adósságból pótolnia, mely továbbtovább ismételtetvén alig kiheverhető sülyedést von maga után ; később pedig ugy a fizetési mint behajtási készség hianyában, elidősülés, törlésre áhitozásók által — épen talán a bclhivatahiokok békesség szeretete kizsákmányolásával — a hátralékokat mindkét félre nézve megbirhatlanui tömegessé, a belhivatalnok állását kellemetlenné teszi, vagy meg is ingatja, elköltözés esetében pei tárgyává lesz, elhalásával pedig a hátramaradt gyá*] Mei'é.-z áiiilás, bajos volna bebizonyítani. Szerk. moltalan özvegy és árvák megválását keseríti meg, sőt megélhetésüket teszi kérdésessé. Probatum est. Szükségesnek látnám tehát, hogy az egyházi törvényhozás positiv törvény alkotásával intézkedjék az ilyen — egyházaink s a belhivatalnokok közti jó viszony erkölcsi s anyagi érdekének megóvására vonatkozó kérdés követelő s halaszthatatlan megóvásáról; nem lévén felesleges; kiterjeszkedni azon fontos feladat megfejtésére is, hogv célszerű- és lehető-e a hátralékok behajtásánál az állami adó-behajtás rendszerét, kamatok felszámításával alkalmazni; s miután a belhivalalnok, uj lelkész leköltöztetése előtti végleges kielégittetését a törvény az egyház kötelezettségének kimondja, de ez rendesen az egyház pénztára terhére lesz, me'y ritkán, vagy soha sem pótol tutik vissza: a hanyag presbitérium felelőssége e | tekintetben hogy áll, s miként foganatosítandó P vagy marad csak a türelmes papiroson 1 Nem hagyandó figyelmen kivül a belhivatalnokok fizetési határidejének szabatosabb meghatározása más tekintetből se. A készpénz-fizetések beszolgáltatásának ugyanis, miként természetesen az ezt megelőző beszedésnek, legjobb évnegyedenként előre történnie ; részint mert a belhivatalnok csekély fizetése felhasználását az év minden szaka követelvén, annak végére alig várhat; részint mert az egyszer helyesen megalkotott rendszer, rövid i átmeneti nehézség legyőzése után, az előzetes beszedés 1 és kiszolgáltatást épenugy lehetővé, mindenekfelett pedig célossá teszi, mint az utólagost. . A termény-fizetések határideje, menyiben aratás, tengeritörés, vagy szüretelés ideje, átalában a nyár és ősz áldásának elvétele után, ezek a legszegényebb .egyháztagok által is könnyebben kielégíthetők, az ősz bizonyos napjára volna törvényben meghatározandó, mely után történhetnék magának a fizetési évnek folyamán, í a netaiáni végrehajtás; mert a ki őszszel nem akar j fizetni terménynyel bizony nem lesz az készebb tavaszszal, vagy meglehet következő őszszel sem. Ez által | ismét ugy az adófizető, mint a belhivatalnok érdekének kötelező megóvása, a hátralék kérdés előbbi s könnyebb megoldása, sőt jórészben elhárítása válnék lehetővé. Minthogy a kanonika vizitáció felülvizsgálja a a számadásokat, ennek működése pedig az egyházi év vége előtt, legtöbbnyire januárban történik, s a gondnok számadások beadása a polgári év első napján, egyháztanácsi megvizsgálása ismét január elején esik meg, s e szokás által megerősbült törvény célszerűnek is bizonyult, önként érthető, hogy ha a törvényjavaslatot készítő bizottság előtt jónak látszik az egyház költségvetésébe a belhivatalnoki fizetést felvenni, s az ennek beszedése és kiszolgáltatásáról elszámolás, a gondnok kötelessege leend, akkor a beszedés és kiszolgáltatás határidejének csakugyan az egyházi fizetési év azon szakaba kell esnie, mely a polgári év vége előtt van. Ha azonban ily meghatározott törvényes intézkedés mellett is maradnának hátralékok a kanonika vizitáció idejére : ezen hátralékokról a kimutatás három példányban elkészítve, illető belhivatalnok és gondok által aláíratván, s megpecséltetvén, kanonika vizitáció által láttamoztatván, mint azon időben létező hátralék elismertessék ;- egy példány illető belhivatalnoknál maradjon, másik példány- egyház ládájába tétessék, harmadik példányt az egyház levéltára számára a vizitáló bizottságvigye magával. Ezen eljárás célja, .hogy ké őbb kérdés ne támadhasson afelől, vájjon a belhivatalnok bejelentette-e hátralékait a kanonika vizitációnak, hogy ez által megvédessenek a belhivatalnokok, vagy örököseik azon