Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-04-05 / 14. szám

sium: tanár és tanítvány számára. Ha azonban a német és latin nyelv tanításáról lesz szó, akkor a bellenek vjgan lesznek ; a mit a «barbároknak» magyarázni kell, arra maguktól rájönnek s a latin nyelv tanára kénytelen lesz újra leszállítani a niveaut a latinok számára, s unalmassá lesz a görögöknek, vagy felemelni s érthetetlenné lesz a «barbároknak». Ámde ez csak az első évben van így. Már a Vl-ban fokozódik ezen discrepantia ; a VII-ben az egyik Horatiusra szorítkozik, mig a másik Homerosban kéjeleg; a VlII-ban az egyiket untatni fogják Hor. satiráival, melyeket gyerek még soha meg nem értett, mig a másik Herodotos és Homeros eszmevilágában fog járni. A VlII-ban a latin irodalomtörténetben a «barbár» csodálkozni fog a sok fordításon és azon, hogy miként lehet nálunk a görögöt nélkülözni, mikor a nagy római nem szégyelte éjjel-nappal forgatni. Igy fog a discrepantia növekedni a történelem és mathematika, később a physika terén is, s a mikor a logika be akarja tetőzni az egész gymnasiumi oktatást, nyilván két tetőt kell rá rakni. Mert a kik a görög nyelv fegyelmén keresztül nem mentek, azok számára másként kell a logikát előadni, mint azoknak, kik görögül tanultak. Röviden jeleztük csak ezen mélyre ható felbomlásnak tüneteit. Nem tudjuk még, hogy a jövő tanév a VI. osztályra mit hoz. Annyi azonban világos mindenki előtt, hogy a két ellentétes irány egy fedél alatt soká nem fog maradhatni, a dolog kenyértörésre kerül s az egyik félnek ki kell hurczolkodnia. Melyik leszen az ? a modern áramlat szerint nem kétséges. Hozzá fogunk lassan szokni tehetetlenségünkhöz (mert az embernek semmi se könynyebb, mint alsóbb miveltségi fokra lebocsátkozni, egész nemzetekkel történt és történik), megelégszünk azzal, ha más dolgozik majd helyettünk tudományosan, mi csak éldeljük az érett gyümölcsöket. b) Ezen dissolutió jegyeimi tekintetbén is be fog következni. A közösen végzett munka szellemi kapocscsal egymáshoz fűzi a bajtársakat; e póttanfolyam mellett pedig minden osztályban két párt fog keletkezni, mely az egész gymnasiumon végig fog húzódni. A tanulók közt az érintkezés ritkább, a közszellem gyengébb lesz. Maguk a tanárok is folytonos kétértelműségben fognak élni, féígörög, félbarbár állapotban s egyéni hajlandóságuk szerint hol az egyik, hol a másik irányt fogják előmozditani, a gymnasiumi szellem egységének rovására. Csak egynek lesz jó dolga, a kire az egész áramlat leginkább haragszik: a görög nyelv tanárának. Mert az ő kis köre saturálva lesz tudományával s azt nem inficiálja sem rajz, sem pótolvasmányok. Hogy azután hol fognak férfiakat találni, kik két ellenkező irányt egyforma szívességgel bírnak elvezetni az idealismus magaslatára, azaz hol lesznek lelkes igazgatók és odaadó tanárok ilyen dissolutió közepett ? ez a jövendő ölében rejlik. * * * Mélt. és Főt. Közoktatásügyi Bizottság! Szabad legyen fejtegetéseink logikumát röviden összefoglalni. Az £. T. Bizottság az ujabban szőnyegre került egységes középiskolát történelmileg kifejlett hazai viszonyaink között jelenleg más alapokra fektethetőnek nem véli, mint a nyelvire, hozzá vévén a latin nyelvet is, minek következtében az egységes középiskolát csakis a mostani algymnasium alakjában véli megvalósulhatónak. A IV-dik osztályon túl azonban az egységesítést, az emberi elmék különféle adományai és az élet különféle követelményei miatt lehetetlennek és erőszakolását czéltalannak hiszi. A IV-dik osztálytól kezdve ennélfogva a bifurcatiót tekinti az egyedüli lehetséges megoldásnak. Ezen bifurcátiónak egyik ága a polytechnikumra, a másik a tudomány egyetemre vezet. Minthogy már most a tudomány egyetem hivatása az, hogy olyan férfiakat képezzen, kik az emberi élet problémáira! foglalkozni s az elméket vezetni készülnek, ezek pedig az önállóságra csak ugy tehetnek szert, ha saját kutatásaikkal a múltnak miveltségét átértik, e kutatásokra azonban csak a görög nyelv ismerete s elmefegyelmező hatása képesít, azért az E. T. Bizottság a leghatározottabban a görög nyelv kötelező volta mellett nyilatkozik. Teszi ezt egyfelől azért, mert tanügyünk múltja a humanistikus képzésre utalja középiskoláinkat, másfelől azért, mert nemzeti tudományosságunk önállóságát csak a görög nyelv alapos ismeretével véli biztosítottnak. Épen ezen okoknál fogva a görög nyelv helyett ajánlott póttanfolyamot a gymnasiumi szellem egységének megóvása czéljából feltétlenül elitéli, minthogy általa a gymnasiumi tanulmányok szerves összefüggése s a gymnasiumi közszellem fegyelmileg felbontatik, azaz a gymnasium, eredeti jellegéből kivetkőzve, a realistikus képzés eszközévé változik. Epen azért a póttanfolyaműkat, a hol behozattak, megszüntetendőknek véli, nehogy saját költségünkön vegyük meg azon fegyvert, melylyel intézeteink 300 éves múltját megöljük. Gymnasiumaink ezen egységes humanistikus szellemét az E. T. B. sokkal nagyobb kincsnek tekinti, semhogy kétes pénzügyi tekintetek által megbontását helyeselhetné. Mert bizonyos az, hogy e póttanfolyamok pénzbe (évenként legalább 1500 — 1800 frtba) fognak kerülni a fentartó hatóságoknak, és ezen pénz daczára gymnasiumaink elvesztik humanistikus jellemüket, melyre fősúlyt fektetünk. Ellenben nem bizonyos az, hogy a póttanfolyamok mellőzése gymnasiumainkban a tanulók számát csökkentené, mert a múltnak példája az ellenkezőt bizonyítja. Ám ha a tanulók száma csökkenne, lehet-e az elegendő ok arra, hogy egész tanügyünket dissolutióra engedjük jutni ? Az E. T. B. ezen következtetést sehogy se képes elfogadni, s bizton hiszi, hogy ha a tanulók száma csökkenne, a fentartó hatóságok inkább áldozatokat hozni | lesznek hajlandók, semhogy belső ellenmondásban szenvedő intézeteket eltűrjenek. Hiszszük ezt annyival inkább, mert több intézetünk fentartására a hatóságok eddig igen keveset tesznek (van egy pl., mely évenként csak 63 frttal járul a gymnasium fentartásához), s a pótlótanfolyamra fordítandó összeg elégségesnek látszik arra, hogy a tanulók számának apadása által beállott pénzügyi hiányt bőségesen pótolja. Hunfalvy Pál, Böhm Károly, elnök. . biz. jegyző. TÁRCA, Az anthropomorphismus határa. Kell lenni. Ezt súgja minden megnemesedett érzés és felvilágosodott gondolat az emberben. Hiszen nem azt mondtam, nem is azt mondom én, hogy az anthropomorphismust végképen ki lehet kerülni vallásos költészetünkben, hanem annak vastag és már valóban izet- • len alkalmazása ellen tiltakoztam. Az emberi észnek gyarlósága és véges volta az, mely az Istent puszta