Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-04-05 / 14. szám

a gyakorlati élethez szükséges ismereteket akkép gazdagítsa, hogy az élet bármely viszonyában lelki erőt és hasznos munkásságot kifejteni képesek legyenek és a háziasság mellett vallásosság és honszeretet által áthatva, azt a kört boldogíthassák, melyben egykor élni fognak. Ezen nőnevelő intézetnél a nevelésoktatás helyes vezetése s ellenőrzése czéljából bizottság lesz kinevezve, erre a gazdasági ügyeknek vezetése és ellenőrzése is bizatik. Az intézet élén egy igazgatónő fog állani; a rendes tantárgyak előadására két okleveles tanítónő s egy franczianémet nevelőnő, a zongora és a kézi munka oktatásához szintén tanitónő fog alkalmaztatni. Ekként előkészíttetvén ezen intézetnek f. é. szeptember elején való megnyitása, a szülőkhöz legközelebb felhívás bocsáttatik közzé, melyben azok minden irányban tájékozva s fel híva lesznek arra, hogy a mennyiben hajlandók leányaikat az aszódi kerületi intézetbe beadni, ebbeli szándékukat f. é. május hó végéig Falvay Antal iskola igazgató urnái (Budapest, Deáktér, 4 — 5. sz. a.) jelentsék be. Ezekben közölvén a felállítandó nőnevelő intézet megvalósítására tett eddigi intézkedéseket és hangsúlyozva azt, hogy ezen ügy valóban méltó arra, hogy azt mindnyájan lelkesen és áldozatkészséggel felkaroljuk, berekesztem közlésemet a nagy Apostolnak Galatab. VI. r. 10. versében foglalt emez intésével: «Azért mig időnk vagyon, mindenekkel jól tegyünk, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédivel,» és bízunk abban, hogy egy régen érzett nagy szükségen lesz segítve, hogyha a protestáns nők hivatásának az életben való megvalósítására ezen újonnan felállítandó nőnevelő intézetben czélszerüen kiképeztetni fognak. Budapest. Bachát Dániel, ISKOLAÜGY. A magyarhoni Á. H. E. Egyetemes Tanügyi Bizottságnak a görög nyelv kérdésének megoldására vonatkozó javaslata. Az Egyetemes Tanügyi Bizottság az 1890-diki Egyetemes Gyűlés elé azon javaslatot terjesztette, hogv a görög nyelv evang. gymnasiumainkban ezentúl is a rendes, kötelező tantárgyak között szerepeljen. Ezen javaslat indokolását az E. T. B. akkor nem csatolta véleményéhez ; most azonban, mikor a kérdés a közoktatásügyi bizottságban döntés elé kerül, szükségesnek találja azon indokokat is felsorolni, melyek a görög nyelv megtartása mellett rá nézve mérvadók voltak, s e czélnak szolgál a következő emlékirat, melyben a tanügyi bizottság : i-ször az egységes középiskolával szemben elfoglalt álláspontját kifejti; 2-szor a görög nyelvnek, mint tantárgynak, hasznát részletesen kimutatja ; 3-szor a görög nyelv pótlására vonatkozó ministeri rendeletet paedagogiai okokból tüzetesen méltányolja. I. Az egységes középiskola szükségességének határai, s annak jelenleg lehetséges alakulása. Tisztán tudományos középiskoláink, melyek felsőbb tanulmányokra előkészítenek, egyik a realistikus, másik a humanistikus irányban haladnak ; mely két irány köré sorakoznak egvéb, közvetlenül a gyakorlati életpályákra képesítő középintézeteink (milyenek polgári, kereskedelmi, ipar, s egyéb iskoláink). Ez utóbbiak különválását a tisztán tudományos törzstől az élet szükségletei által indokoltnak találjuk; nem indokolt azonban a tisztán tudományos előkészítés kétfelé szakadása, s épen azért az élet által meg is czáfoltatott. Mert ha a két irány, a reáliskola és a gymnasium, csakugyan felsőbb tudományos irányokra vezetnek át, akkor mind a kettőben a tanulónak oly elemi ismereteket kell nyújtani, melyek valóban tudományos gondolkodásának tova-' fejlesztésére alkalmasak, és ha az életpályák különös tüzetes előkészülést igényelnek, ezen szakszerű előkészülés csak nzon korban veheti kezdetét, mikor a tudományos elemek s a humanisztikus eszmék a tanuló lelkében teljes biztossággal gyökeret vertek. Ez pedig a tanuló 14-dik életéve előtt nem lehetséges és nem szükséges. Ily körülmények között az egységes középiskola bizonyos korig a tudományos képzésre nézve csakugyan lehetségesnek látszik s mélyebbre tekintő paedagogusok előtt magától értetődő dolog, hogy az iskola, melynek hivatása az egész embert, nem egyes arravalóságait mások rovására kifejleszteni, már az első években egyoldalii irányba nem vezetheti növendékeit. A reáliskola ezen okból felölelte a nyelveket (ujabb időben, bár csak facultative, a latin nyelvet is); a gymnasium pedig, kivált magyar formájában, annyit vett lel a realistikus irányból, hogy többnek felvétele czélját egyenesen veszélyeztetné, mert az eddigi is kétessé teszi e czélnak elérését. A magyar evangelikus gymnasium alsó 4 osztályában ugyanis esik: a földrajzra 12 óra, a természettudományokra 2, a mathematikára 14, a mértani rajzra 8, azaz a realismusra 36 óra, mihez az élő nyelveket számítva (a magyar 16, a német 8 órával) kiderül, hogy az algymnasiumban a reális irányra esik 60 óra. Ezzel szemben áll a latin 25, a történelem 6 órával, mihez hozzávéve a vallás 8 óráját, a humanismusra esik 39 óra. A magyar algymnasiumban tehát a realismus 60, a humanismus 39 órával van képviselve; oly arány, mely a gymnasium humanisztikus irányát kezdettől fogva elnyomni képes. A modern realismus azonban ezen térfoglalásával sem elégszik meg; az egységes középiskola legelszántabb képviselői nem atantárgyak egyensúlyozásából indulnak ki, hanem egész oktatásunkat más alapokra fektetni kívánják, S minthogy az eddigi tanítás, szerintök, nyelvészeti alapokon nyugszik, azért a nyelveket ezen középponti állásukból kivetni, s helyökbe a positiv tanokat, a mathemutikát és a természettudományokat tenni kívánják. Az E, T. B. ezen nézet hirdetőitől eltérő elvimeggyőződésnek él. Magát az egységes középiskolát csak bizonyos korig véli lehetségesnek, a végig menő egységesítést paedagogiai és sociális lehetetlenségnek tekinti. De ezen korlátolt egységességben is a nyelve--