Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-04-05 / 14. szám

ket véli középponti helyzetűkben meghagyandóknak, mit két okkal vél támogathatni : egyfelől a felölelt tudományok logikai viszonyával, másfelől a gyermeki lélek fejlődésével. 1. Ha ugyanis az egységes középiskolát történelmi multunkból fakadó speciális viszonyainkhoz mérten akarjuk megvalósítani, s nem kívánunk egy utopistikus, vadonatúj plántát társas viszonyaink talajába elültetni (a hol igen hamar el találna hervadni), akkor tantárgyai közül mai nap a latin nyelvet kihagyni, lehetetlenség. Mert ezen iskola nemcsak technikusokat, hanem a humanistikus pályán működő egyéneket is hivatva lesz nevelni; azokra nézve pedig mai nap a latin nyelv ismerete szükségesnek van elismerve. Ámde ezen nyelv befogadásával oly tényező lép fel, mely logikai hatalmánál fogva a gyermeki lélekben valamennyi más felett uralomra fog felvergődni. Mert a) a latin nyelv szigorít alaktana, épen változhatatlanságánál fogva, mindig azon mérték lesz, melyhez a tanuló és tanitó az élő nyelvek formáit viszonyítani fogja ; b) idegenszerűségének varázsával a tanulót magához vonja, amennyiben minden mondat, melynek fértelmét kitalálja, egy-egy lánczszem, melylyel érdeklődését magához köti; c) a tanuló találékonyságának fokozásával még a szigorú mathematikától is elragadja a pálmát. Igy tehát ezen nyelv behozatalával az egységes középiskola ugyanazzá lesz, a mi jelenleg az algymnasium. Hanem 2. A gyermeki lélek fejlődési menete folytán sem lesz ezen iskolában a természettudomány és mathematika elsőrendű alappá. A gyermek szeret a természetben játszani, az élő lények és élettelen termények tarkasága felkölti érdeklődését és gyüjtövágyát; de azért a természet a gyermekre nézve mindig idegen objectum. Gyűjteni, változtatni, megsemmisiteni ez a gyermeki léleknek viszonya a természettel. Ellenben alkatrészeinek összeillőségét, a lények életmódját és élettevékenységüket megérteni már azért nem képes, mivel a saját maga életét még nem ismeri, emez pedig amannak ismerési feltétele. A számvetés inkább mechanikus műveletek végzése, mint értelmes és megokolt belátás, a gyakorlati élet szükségletein túl sem az arithmetika, sem a geometria a gyermeket nem érdekli; s a mértani rajzban inkább a czéltudatos mozdulatok végrehajtása gyönyörködteti, mint maga a térbeli törvény, melyet a szerkesztett ábra szemléletileg feltüntet. Ezen lélektani törvény a tanterv megállapított menetét és berendezését mindenkor illusoriussá fogja tenni, s a lélek, természetének csodálatos dialektikájával, meg fog alkudni azon követelésekkel, miket irányában a tanterv támaszt. Ellenben a mire természete vezeti, annak fiatal ereje osztatlan hevével fog szolgálni. Ez pedig egyfelől a nyelv, melyet épen fiatal éveinkben legkönnyebben tanulunk, másfelől a szív vágyai, melyek, még csak álmukból ébredezve, meseszerű világba viszik szárnyaikon a fiatal leikecskét, hol önalkotta viszonyok között ártatlan óhajai teljesítését keresi és meg is találja. Ebben rejlik a szépirodalom hatása a gyermeki lélekre s egy aesopusi mese többet tanít neki az életről, mint a legbölcsebb természetrajz vagy erkölcstani fejtegetés. Minthogy pedig a nyelv azon kulcs, mely előtte ezen paradicsom kapuit megnyitja, azért a jól organizált lélek önkényt a nyelveket fogja kiváló szeretettel tanulni, s minden szigorú fegyelem ellenére is időt szakit magának arra, hogy az idegenszeiű másnak valóságából az Linberi szív ideális vágyainak hónába el-elröppenhessen. Ezen megfontolások alapján az E. T. B. azon meggyőződésre jutott,hogy az egységes középiskola, a menynyiben megvalósítható, természettudományi és mathem. alapokon nem fog megalakulhatni; hogy annálfogva középoktatásunk ezentúl is a nyelvtudomány alapjára fog támaszkodni s a mennyiben magyar viszonyainkhoz képest a latin nyelvet is felöleli, az egységes középiskola a mostani algymnasinmtól lényegében alig lesz megkülönböztethető. Vájjon milyen lesz majd' akkor, a a mikor ezen «tehertől» is megszabadul, ez a «jövő zenéje®, mely hazai viszonyaink között actualis érdekkel nem bir. II. A görög nyelv szerepe a humanistikus képzésben, Végigvezetni az egységességet egészen az egyetemig, az E. T. B. véleménye szerint teljes lehetetlenség. Az élet követelményei s az emberi elmék természeti adományainak különfélesége, a pályaválasztás pillanatától kezdve bifurcatiót, esetleg egy alosztással követelnek. S itt előáll a kérdés : szükséges-e ezen biftircatió mellett is a görög nyelv ? A pályaválasztás idejét bátran a bevégzett 14-ik év után lehet tenni. Azon fegyver, melyet ebből a bifurcatió ellen kovácsolnak, tompa és czélirányta lan; a legtöbb gyermeknél már a 14-dik év előtt mutatkozik a kiváló hajlandóság valamelyik tudomány vagv pálya iránt, s csakis az ilyen kiváló természeteknél lehet, szó eltévesztett pályafutásról. Másoknál, kiknél a hivatás nem jelentkezik kirívó alakban, s így az emberi természet sokoldalúsága miatt egy "egyén több pálván is beválhatik, sem egyéni sem társadalmi veszteség esete nem forog fen. Különben jelenleg is a pályaválasztás ritkán függ az egyén tetszésétől; többnyire a szülők állása, vagyoni állapota, localis viszonyok, a kornak fluctuatiója stb. döntenek, s igy lesz ez azontúl is, a meddig az emberi társadalom a jelen individualistikus alapokon fog nyugodni gazdasági, politikai, és culturalis tényezőivel. Tény azonban, hogy az élet mindenféle irányban követel munkásokat éspedig emberségileg képzett fejeket, s tény továbbá, hogy az egyesek is különböző tehetségekkel vannak felruházva. S ha a különödés (differenzirozás) minden fejlődésnek alapja és formája, akkor csodálatos bölcseségre vall azon igyekezet, mely minden individuumot ugyanazon mód szerint, minden hivatásra előkészíteni vállalkozik. Mert a meddig a természet és az emberi szellem két különböző alkotásnak szülő okai lesznek, addig egész más előkészület fog kelleni annak, ki a természet felett akar uralkodni, más annak, ki embertársait vezetni, a szív és lélek magas problémáival foglalkozni s azokat megfejteni készül. Igy keletkezett a polytechnikum és a tudományos egyetem, melyekben az emberiség vezéremberei nyerik kiképeztetésüket. Nem fejtegetjük itt, vájjon a természettel való foglalkozás milyen előkészültséget kíván, mert ezen kérdés épen protestáns tanügyünk fejlődményeire nézve, mely csak gymnasiumokat teremtett, közönyös ; annál inkább kötelességünk tisztán látni azon kérdésben : vájjon a tudományegyetemre miféle előkészültség követelendő ? Ha a műegyetem azon férfiakat neveli, kiktől a természet hatalma feletti uralmat várjuk, ellenben a tudományegyetem azokat, kik az emberi szellemeket vezetni vannak hivatva, akkor nyilván a két irányban az előkészültségnek különbözőnek kell lennie. Amannál az előrelátás egész a biztosságig kénytelen felemelkedni, mert a természet törvényei változatlanok és aránylag egyszerűek, s igy a központi, uralkodó tudomány min-