Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-29 / 13. szám

megvalósítani képesek lennének és a miknek kimaradása fölött ez öltőbtli magyar ev. reformált egyént megvigasztalni s megnyugtatni semmikép nem lehetne. Ilyeneknek tartja egyháztanácsunk átalában a XXVII. XXXI. XXXVI. XXXIX. LI. LXXIII. LXXX. XCI. XCII. XCVI. XCVII. C. CIV. CXIII. CXXV. CXXVIII. CXXX. CXXXVII. CXLI. CXLIV. CXLV és CXLVIII. zsoltár dallamait. Különösebben pedig — hogy az általunk teljesen ismert helyzetről — egyházunk tagjainak és sajat magunknak érzelmeiről, mint a ránk nézve irányadókról szóljunk, nem kis fájdalmat okozna az nekünk és gyülekezetünk tagjainak, ha Istenben való bizalom, megnyugvás, keresztyéni béketűrésre serkentő, igaz hit és élő reményre lelkesítő igen kedvelt énekeinket nem énekelhetnők többé. Ha Adventben, különösen ennek biblia magyarázásra rendelt napjain, nem énekelhetné többé gyülekezetünk a Il-dik zsoltár 6-dik versét ((Szolgáljatok e hatalmas Urnak» stb. nem énekelhetne a X-dik zsoltár 9-dik versét «Uram tekintsd meg a nyomorultat» stb. a XXII-dik zsoltár 5-dik versét «Hogy te engemet anyám méhéből kihozáb stb ; a XL-dik zsoltár i-ső versét « Várván vártam a felséges Urat» az LVI-dik zsoltár 5 —ik versét «Ür Isten felségedet dicsérem)) stb; a LXXIII-dik zsoltár 13-dik versét «A menyekben te vagy nékem)) a CXLIV-dik zsolt. 2-dik versét oOh ! micsoda az ember életében)) stb. Hasonló fájdalmat okozna, ha a dicséretekből igen sok, általunk kedvelt dallamok és szép, tartalmas énekeink kihagyatnának. A dallamok kevesbitésére indokul szolgáló általános nézetet nem találhatja egyháztanácsunk olyannak, mely a czélzott nagyszámú dallam kihagyását igazolhatná. Eddig is betanították, ezután is be fogják tanitani a használt dallamokat a buzgó és vallást szerető egyházi elöljáróságok, és pedig jól be fogják tanítani, habár nehéz is e munka : s ilyen gyülekezetekben az éneklés szép mivoltát mindenkor megtartandja. A hol pedig a való, igaz buzgalom hiányzik, ott a kevesebb dallamot sem tanitandják be helyesen és nem fognak énekelni szépen. És ha csakugyan oly kevésre szabatnék a meghagyandó dallamok száma, oly egyházakban, hol naponkint kétszer tartatik meg mindig az istentisztelet, a rövid időn újra és újra énekelt dallamok nagyon hamar m e g s z o k ottá válnának, hogy ez a megszokás unatkozást, közönyt, érdekeletlenséget és elhidegülést támasztana. Hogy egyetlen zsoltár ki ne hagyassék s énekeskönyvünkben mind a CL meg legyen, ezen óhajtását — a mi vallásos népünk vérébe átment — s igen nagy kíméletet érdemlő köztudat mellett, hogy Dávid király másfélszáz zsoltárt irt, azzal tartja védelmezhetőnek, hogy még szent bibliánkban mind a CL zsoltár szövege olvasható — a mi pedig szerintünk öröklő — addig az énekeskönyvben és dallamositva is meg kell ezeknek maradniok. Ezek kihagyása iránti óhaj a nép köréből soha nem emeltetett, az énekeskönyv árát vallásos népünk még eddig soha nem sokallta meg. Egyháztanácsunk is óhajtja a korszellem és műveltebb érzés által kívánt javítást; de ily nagyon is gyökeresnek mondható javítás megvalósítását sem czélosnak sem szükségesnek, sem megnyugtatónak nem tekintheti, s az idők jelei — a már több helyen — különböző okokból felmerült közöny, egyháziatlan érzelem nyilvánulása s a jövő eshetőségének felgondolásából származó aggodalom miatt megkisérelhetőnek nem tartja. A javítás pedig legyen valóságos javítás. És ezt egyháztanácsunk nagy bátorsággal és bizalommal kérve kéri s kérése okául az eddig javításnak nevezett cselekvényből csak a XCVII. zsoltár elrontott szövegére hivatkozik, melynek első sora «Az úr Isten regnál» sok vallásos kedély megbotránkoztatására, a vallástalanok élczelkedési hajlamának tel költésére akként lett megváltoztatva : «Az Űr széke megáll» (! ?) A programm, a zsoltárok javításánál a biblai szövegre való figyelem mellett, a verselésben a nyelv ódon zamatának lehető fnegtartását követeli. Adja Isten, hogy ez valósulhasson s az mi eddig a Molnár Albert nyomdokába lépni akaróknak nem sikerült, valahára sikerülhessen. A programm e követelése azon kérésre jogositj.i egyháztanácsunkat, hogy zsoltárt vagy dicséretet ódon színezeteért kizárni ne méltóztassanak. A mi ev. reformált gyülekezetünk volna-e az, mely az erős confessionalis tudat által kitűnő énekeket — csak azért, mert verselése gyengébb — elvetni s a gyűjteményből kizárni akarni? A római katholikusok Bogisicsa, századok óta elfeledett ódon énekeket bányász fel, hogy általok a hithűséget erősítse. Hat magyarországi ágostai hitvallású testvéreink megválnának-e valami áron öreg és ódon Tranösciusuktól ? A fönnebbiek után dicséreteinkre vonatkozólag csak azon észrevételt teszi még egyháztanácsunk, hogy az egyetemes énekügyi bizottság különösen katechismusi énekeink nagyszámú kihagyásában megelőzte a zsinati intézkedést. Míg szószékeinkből a Káté magyaráztatni fog, mindig hitbeli megerősítésére fog szolgálni népünknek, ha a magyarázat meghallása után ének által is felújíthatja lelkében a meghallott igazságokat. Továbbá észrevételezi, hogy a 8-dik dicséret a 7-dik lapon a kihagyandók között van, a 10-dik lapon pedig mint virágvasárnapi ének meghagyatik. Egyháztanácsunk nem bírálatot gyakorolni, de véleményét akarta a helyzet ismerete alapján nyílt határozottsággal kimondani, hogy a vidék érzelmeinek megismertetése után a végleges kiválasztás megtörténhessék. Ezért tisztelettel kéri a Nt. egyházmegyei közgyűlést, hogy az egyetemes énekügyi bizottság óhajtásához képest — ennek tájékoztatására —• e véleményt magáévá téve vagy azt pótolva s kiegészítve az egyházkerületi bizottsághoz pártolólag felterjeszteni méltóztassék. KÜLFÖLD. Németországi egyházi szemle. r. Jezsuita-mozgalom. A németországi katholikusok egyetemes gyűlései évről-évre sürgetik a jezsuitáknak, mint a trón és oltár legfőbb támaszainak a birodalomba való visszahívását, úgy hogy ez a legújabb római agitátió a prot. köröket is éberségre és sikeres akcióra inditotta. Áz egyes államoknak és fejedelemségeknek a birodalmi gyűléshez intézett protestáló kérvényei éles vonásokkal emelik ki, hogy «a jezuiták visszahívása a prot. egyház folytonos nyugtalanitásával, a kath. népesség ethikai megrontásával s a német birodalmi egység aláásásával volna azonos». Az okok — mondják a kérvények Wessenberg nyomán — a melyek miatt a jezsuita-rend a ker. egyház s az államok jólétével épugy mint a kettő közötti békés egyetértéssel össze nem egyeztethető, oly sokfélék, hogy legnagyobb mértékben érthetetlen az, ha az államok fejei most újból a jezsuitákban vélik tekintélyök támaszát föltalálhatni. Alapelveik oly természetűek, hogy kérielhetlenül meg-