Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-29 / 13. szám

rontják a keresztyén hit- és erkölcstant, illetve aláássák az állam s az egyház közötti viszonyt. Mindenféle hitetlenség, pogányos vagy pharizeusi érzület a jezsuita-rend elveiben van foglalva. A probabilismus, a reservatio mentális s az eszközöket szentesítő czél istentelen tana, valamint az eskü érvénytelensége az esetben, ha magasabb célok azt elfogadhatóvá teszik, a ker. morál alapjainak megdöntésével azonos. Az egyházjogról szóló jezsuita-ultramontán tanok mellett semmiféle polgári íelsőség vagy államkormány önállósága meg nem állhat. Mert ez a rend szervezetét, szellemét és tanait tekintve oly universáldespotismus létesítésére törekszik, hogv csak a vaksággal sújtott nem látja be azt, hogy e rend a legfontosabb és legveszedelmesebb titkos társulat az uralomnak az államban s az egyházban való usurpalasára. Ha sikerül neki újból Németországba is bejutnia, ugy a világosság és sötétség közötti hosszas és heves küzdelemnek nézünk elébe, oly küzdelemnek, mely az egyház békéjére ép úgy, mint az állam nyugalmára nézve egyaránt felette veszélyes lehet. A jezsuiták visszafogadása volna a német birodalmi egység örökös sorvadasanak kezdete. Részletesebben olvashatunk e fontos kérdésről Beysclilag «Sollen die Jesuiten ins deutsche Reich einziehen dürfen ?» c. barmeni értekezésében, a hol a Deutsch. Ev. Blatter közlései szerint még következőleg nyilatkozott: ((Hivatkoznak a jezsuiták barátai a mi türelmünkre s szabadságszeretetünkre, azt mondván, hogy hiszen mi annyi sok minden iránt türelmesek vagyunk, mi a szabadság barátai vagyunk : miért nem tartjuk fenn ezeket a jezsuitákkal szemben is? Ha ezek egy kicsit továbbb gondolkoznának, beláthatnák, hogy a tü< eleinnek és szabadságnak is van erkölcsi határa. Türelem a szelídség, a kimélet a gyönge iránt, az az érzület, mely a tévelygői csak a szeretet és az igazság fegyverével akarja jó útra terelni. De ha én a franciát, ki revanche-gondolatokkal telve akarja erősségeinket megszemlélni, azokba bevezetem, azt nem türelemnek, hanem árulásnak nevezem. Es a szabadság ! Szabadság mindenki számára! Igen, mindenki számára, a kik a szabadságról becsületesen gondolkoznak ! De gyalázat azokra, a kik folytonosan a szabadságra hivatkoznak mindaddig, mig kisebbségben vannak, és a kik, mihelyt hatalmuk van hozzá, a szabadságot mindenütt elfojtják. «Türelem és szabadság mindenki számára, csak a türelem és szabadság ellenségei számára nem !» Aranyszavak, méltók a komoly megfigyelésre nálunk Magyarországon is! 2. Zsinati ügyek, A porosz zsinatok egyik fontos tárgyát a népiskolai törvényjavaslit megbeszélése képezte, mely javaslat hivatva leend végleg elintézni az egyház s az állam, különösen az állam s a római egyház közötti vitás viszonyt. A törvény abból a szempontból indul ki, hogy a polgári gyülekezetnek, továbbá a családnak s az egyháznak mint vallásos felekezetnek jogosult érdekei lehetőleg megóvassanak. A poiosz népiskola az állam ie, s a romanisnuis erőlködéseivel szemben kötelessége a nemzet szellemi egységének megvédése. A Windhorst-ikXz javaslatok mellőzésével, a melyek a népiskola teljes klerikalizálását célozzák, eléggé meg óvja a törvény a népiskola nemzeti és felekezeti jellegét már a tanítóképzésben is. A porosz tartományzsinatok továbbá egyetemes egyházi, cociális és egyházpolitikai kérdésekkel foglalkoztak. Az énekügy, a theol. candidátusok egyházi és népnevelési képzése, a vallástanítás érdekeinek az alsó és felsőbb iskolákban való megóvása és fejlesztése az összes zsinatok vitatárgyát képezték. A császári politika által íölvetett időszerű sociális kérdés, a melyről könyebb irni vagy beszélni, mint azt megoldani, sem kerülte ki a körültekintő zsinatok éber prot. figyelmét. Naiv volt az, ha az egyes zsinatok — mint Beysclilag megjegyzi — «bizonvságot» tettek a sociáldemokratia ellen, vagy ha azt mondtak, hogy «annak oka a vasárnap megszentelésének hiánya», hogy «a sociáldemokratia s a kapitalismus testvérek)), «a keresztyénség a jelen társadalmi rend fenntartását nem céiozza», stb., mely tételek nem zsinati határozatokba valók. Helyesebb gyakorlati irány volt az, ha a vallásos-erkölcsi élet mizériáinak egyes concret pontjaira terjesztették ki figyelmöket, a milyenek a konfirmált ifjúság vallás-erkölcsi elhanyagolása, erkölcstelen képek, iratok altali megmételyezése, szinházak ledérsége s a nagyobb gyülekezetek kellő lelkipásztori gondozás hiánya stb. A brandenburgi zsinat a berlini gyülekezeti élet reform :

ísát sürgette, a mi a városokban, mint a socialdemokrati. főfészkeiben az állami faktor közreműködése nélkül lehetetlen. A belmissziónak csaknem összes ágairól, sok örvendetes képet nyújtanak a porosz tartományzsinatok mult évi tárgyalásai. — A mi az egyházpolitikai kérdések zsinat' tárgyalásait illeti, az ismeretes Hammerstein-Kleist-féle javaslatok valóságos tengeri kígyóként újból fölmerültek. Positiv és orthodox körökben igen élénkek voltak a püspöki törekvések a királyi .supremátus mellőzésével. Stöcker Kirchenzeitungja «a generalsuperimendensek nagyobb kezdeményezési jogát, fegyelmi ügyekben nagyobb hatáskörét, az egyházi hivataloknál azok elsőségét)) vitatja. Ez pedig nem egyéb, mint az episcopátus egyengetése, mert a püspököt történeti értelemben a «jurisdictio» teszi, s készen van a «püspök» hierarchiai értelemben is. A «hiererchia» — úgymond Béysbhlig — mindenütt észlelhető, a hol a szellemi, azaz szabad, vallásos-erkölcsi behatással, a kormányzati, a törvény.szetűen kényszerítő szempontok vannak egybekötve ugy, hogy ez alapon vallásos-erkölcsi kényszerhatalom jön létre. Ez ellen azt mondjuk, hogy az egyház szellemi és jogi vezetésének egybeköttetése határozottan evangyéliom-ellenes álláspont, habár sok tekintetben azon állunk ujabban mi magyar protestánsok is. Az egyetemes zsinatoknak 6 helyett 3 évenként való megtartásán kívül a Hari ack-esetből kifolyólag még egy igen fontos kérdés, az u. n. professorjavaslat is foglalkoztatta a zsinati köröket. Egyesek Q felségéhez azzal a kérelemmel járultak, hogy «az egyháztartomány közegeinek nagyobb hatáskör biztositassek a theol. tanszékek betöltésénél)), a mire különben Stöcker aegise alatt már a Hartenstein-féle javaslat is törekedett. Erre nézve Beysclilag Merseburgban, Kaftan és von der Goltz Berlinben, Menss és Rábiger Boroszlóban egyértelműleg oda nyilatkoztak, hogy az egyházi főtanács (Ev. O.-K.-R.) nem az egyháztartomány képviselője, hanem államegyházi hivatal, a melyet a cuhusminister csakis technikai véleményért kérdez meg; hogy az evangyv

pro,t. theologia eszményi értelemben véve bár az egyházé, de nem állhat a jogilag szervezett egyház egyeduralma alatt, ha csak szabad tudományos jellegéről lemondani nem akar, s végül, hogy az evangy. egyház legtöbb érdeke az, hogy jövendő szolgái nem a scholastikus seminárképzés, hanem a szabad akadémiai tudományosság utján neveltessenek, mig ez a szabad tudomány nemcsak önmagában hordja a maga korrektúráját, hanem a fakultások egyházias lelkiismerete s az akadémiai időt követő egyházi élet hatalma mindenkor ki fogja egyenlíteni ama szabadság esetleges veszélyeit is. Bizonyára aranyszavak, s méltók a komoly megfigyelésre Rövid két évvel ezelőtt egy hazai prot. kerület püspöke