Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-22 / 12. szám

szarettenthetlen bátorságot mutat, mint a férfi. Jézus barátnői akkor is ott voltak a Mester mellett, mikor barátai már félénken szétrebbentek. Az egy János kivételével tanítványai közül egyetlen egy sem követi őt a Golgothára s még a «kőszikla» tanítvány, Péter is háromszor tagadja őt meg ama borzasztó éjszakán. Ellenben azok, a kik kevesebbet Ígértek, mint emezek, annál többet tettek. Sírva kisérték ki a szenvedések utján. Áttörtettek az elvadult, fanatizált tömegen a keresztig s nem féltek megmutatni az egész világ előtt, hogy ők a megfeszítetthez tartoznak. Kitűnően fogta fel a nőknek Jézushoz való ragaszkodását Munkácsy Mihály, midőn híres Krisztus képén a ((feszítsd meg»-et ordító tömeg közé a falhoz szotultan oda állítja azt a szép nőt gyermekével karján, ki részvéttel csügg a gyermekek barátján; ő az egyedüli a jelenlevők között, ki megérti az istenembert s ki fel tudja fogni annak szenvedéseit. Azután a kegyes asszonyok akarják harmadnap reggelén bebalzsamozni a keresztről levett hullát, az ő hitöket, az ő szeretetüket nem ingathatta meg a zsidók szemében annyira megbotránkoztató kereszthalál, melylyel csak a legnagyobb bűnös végeztetett ki ; de felséges jutalmuk is lesz; a feltámadott Űr nekik jelenik meg először, ők hirdetik először a feltámadott Messiást a világnak. Mikor pedig megalakulnak 1 az első keresztyén gyülekezetek, a nők azokban is fon- ; tos szerepet játszanak. Mennyi név az Apostolok cse- i lekedeteiről írott könyvben és a Pál apostol leveleiben ! Az új-testamentum női alakjai között a legszebb és legvonzóbb Mária, Jézus anyja. Jellemét, egyéniségét illetőleg ugyan kevés vonást találunk az evangéliumokban ; de abban a kevés vonásban is annyi a szeretetreméltó és nemes nőiesség, hogy egyáltalában nem csodálkozhatunk rajta, hogy a mint időben és térben távozott tőle a kegyeletes emlékezés, mind eszményibbnek és eszményibbnek tűnik fel előtte alakja és vallásos hittel akarja kipótolni mindazt, mi az evangeliomi tudósításokból hiányzik. Az apokryph irodalmi már kutat szülői után. E szerint atyja Joachim egy vallásos pásztor ember, anyja pedig Anna volt, mindkettő a Dávid családjából. A későbbi kor pedig kiszakítja a földi viszonyok közül s az ég királynőjévé teszi, a szentek seregének élére. Kétségtelenül csak a keresztyénség körében állhatott elő a nőiességnek ily megdicsőitése; de másfelől el kell azt is ismernünk, hogy nem alap nélkül történt ez épen Máriában és nem ok nélkül gyakorolt ez alak oly nagy hatást a keresztyén művészetre is. Egy csendes, nyugodt, magát Isten akaratának készséggel alárendelő lélek. «ImboI vagyon az Úrnak szolgáló leánya, legyen nékem^ a te beszéded szerint)), mondja az angyalnak, ki az Űr végzését hozza neki hírűk (Lk. I. 38.). Anyai boldogságának érzetében szívét egy dicsénekben önti ki: ((Magasztalja az én lelkem az Urat és örvendez az és lelkem az én megtartó Istenemben ; mert megtekinté az ő szolgáló leányának alázatos állapotját, mert íme engemet boldognak mondanak minden nemzetségek; mert a hatalmas Isten én velem nagyságos dolgokat cselekedék» stb. (Lk. I. 46—55.), Mikor az Üdvözítőnek életet ad, csak csendes örömmel fogadja a hódoló ((tisztességtevőket)) s elméjében forgatja mindazt, mit fiáról mondanak. Az igazi anyai szeretetnek elő- és élőképe. . .. Folytonosan őrködik, hogy elhárítsa a gyenge életet fenyegető sokféle veszélyt. Mennyi jellemző gondosság és aggodalom van kifejezve ama szavaiban, melyeket a Jeruzsálemben visszamaradt és aztán a templom előcsarnokában megtalált fiához intéz: «Fiam, miért cselekedtél így mi velünk? íme a te atyád és én nagy bánattal keresünk vala tégedet®. (Lk. II. 48.). Mikor fia, ki az ő mennyei atyjának dolgaiban foglalatoskodik, kilép a nyilvánosság elé, akkor már őt csak egyetlen egyszer látjuk szerepelni, a kánai menyegzőnél, hol épen a legjobb anyákat jellemző, nemes anyai büszkeségében jelenik meg. Tudja, hogy fia mindeneket megcselekedhetik, dicsekedni vágyik vele, óhajtja, hogy hatalmát mutassa meg, hogy higyjenek ő benne mások is. (Ján. II. 3. s köv.). Anyai bizodalma és szeretete biztatja, hogy lépjen fel mielőbb mint Messiás ; de kénytelen őt fia szelíden arra figyelmeztetni, hogy az aő órája még nem jött el». Azután fia dicsősége mellett szerényen háttérbe vonul, s nem követel magának semmiféle előjogokat s míg fiának nevét hangoztatja a világ : csendben örvend, hogy ez az ő fia ; midőn hozzá a magányba hat a magasztalás felőle : Istennek hálát rebeg, hogy ennek ő adhitot életet. «S mindaddig, míg érezte, hogy a világmegváltás munkájában fáradó gyermeke az ő tanácsát nélkülözheté, visszavonultságából szemlélte, de nem követte őt. De midőn halálra ítéltetett, ott látjuk őt a kereszt alatt, elhagyta mindenét, mert koczkáztatva volt mindene s még egyszer látni kívánta őt, még egyszer szemeibe nézni.» (Székács) Megtörten, a fájdalom súlya alatt roskadozva áll ott, mint mater dolorosa, a megtestesült anyai fájdalom 1 A hagyomány menybe emelte őt. A kereszt alól fia jobbjára, hogy ne hagyja őt ott a Golgothán elepedni, hol az evangéliumi tudósítások utoljára emlékeznek róla. Kenessey Béla. Észrevételek énekügyi előmunkálatainkra. Énekügyi előmunkálataink I-ső füzetét már ismertette Szuhay Benedek kartársunk e Lap 51. és 52-ik számaiban.*) Örömét nyilvánította az első füzet megjelenése fölött; mert ez bizonysága annak, hogy énekügyünk nem aludt el örökre ; felébredt hosszas álmaiból. De ez öröme az ismertetés vége felé majdnem szomorúsággá változott, miután az I-ső füzetben alig talált néhány sziveihető darabot, de annál több gyarlót, olyat pedig egyet sem,-a melyen technikai vagy tartalmi tekintetben igazítani ne kellene. Hát ez bizony nem lehet örvendetes, annál kevésbé, ha meggondoljuk, hogy az a jelenlegi énekügyi-elnök által kiadott vékony I-ső füzet, a boldogult Nagy Péter elnökségében kiadott 3 vaskos füzet kiválogatott darabjaiból áll. Kétharmadánál több áthullott az ujabb rostán s Szuhay Benedek még sem talál köztük kifogástalan darabot. Attól függ minden, hogy micsoda szempontokból tekintjük, mily elvek szerint mérlegeljük nemcsak e dolgozatokat, hanem átalában a zsoltárok s énekeskönyvünk átdolgozását. Énekügyi bizottságunk mindjárt kezdetben és azután is, egész a legközelebbi időkig egész általánosságban azt az elvet mondta ki, hogy énekeskönyvünk (s igy a zsoltárok is) átdolgozandó a mai kor fejlettebb technikai szabályainak megfelelően, tekintettel a keresztyénség elveire s a bibliai szövegre és a Szenczi-Molnár-féle zsoltárokra. Ez egy egész nagy erdő, melyben igen bajos, sőt lehetetlen eligazodni. Olyan forma, mintha az uj országház építésére nézve az mondatott volna ki, hogy az a mai építészet igényeinek *) E cikket a Xl-ik füzetnek szintén Szuhay B. által eszközölt ismertetése előtt kaptuk. Szerk.