Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-22 / 12. szám

megfelően számmal a pályázók legérdemesebbjei: személyes bemutatóra bocsáttassanak. Azért a 26. §. első kikezdését megtartanám ; de utánna egy uj kikezdést tennék : «A hány pályázó megjelenését kívánja a gyülekezet, ugyanannyit a pályázók legkiválóbbjai közül az esperes ajánlatára a püspök ajánl egyszeri szónoklat tartásra meghívás végett, kiket a pesbyterium szintén meghívni tartozik.» A §. többi része maradna, hozzátévén még ezt: «Az ily meghívottaknak vasárnap reggel szolgálati helyükről, vagy a legközelebbi közlekedési állomásról oda-és vissza szállításáról a gyülekezet, természetben adott fuvar által gondoskodik. Az utazás egyébb költségei a megjelenőt terhelendik.» Ez által két czél lenne elérve; egy az: hogy minden oly pályázó, kire a választók egy harmada reflectál (tehát 3-nál nem több) a gyülekezet minden tagja által megismertetvén, a czélhoz illetlen kortes fogások éle elvétetik ; másik az, hogy a felsőség által oda érdemeseknek itélt egyének a gyülekezetnek, ha kedvők van, magukat szintén bemutathatnák. Előfordulható visszaélések ellen azonban, a második kikezdésben foglaltaknál szigorúbb szabályokat kellene alkalmazni s megbízható ellenőrzésről gondoskodni. A 27. §-t helyesnek tartom. Méltánytalan ugyanis az, hogy mig a többi pályázó a választókkal való minden érintkezéstől el van zárva, addig egy azt minden korlátozás nélkül tehesse ; de hozzá tenném, hogy : «a lelkész haláláig, vagy az állomás üresedéseig ott szolgált s. vagy h. lelkész, ha pályázni kiván, onnan azonnal elrendelését kérheti, mit az esperes, vagy püspök meg nem tagadhat.)) E módosítás nélkül éles fegyvert adnánk a sokszor talán jobb sorsra érdemes káplánok ellen a felsőbbek kezébe. A vétségekre és fegyelmi esetekre ott van a bíróság; az intézkedjék. VII. A választás. E fejezetnél kevés mondani valónk van. A 41. §-nál óhajtandó, hogy a választásról vezetett jegyzőkönyvet az esetleges bizalmi férfiak is aláírják. A 43. §-nál: Ha a pályázott és meg is választott lelkész a meghívást nem fogadja el, a választás költségeiben kellene elmarasztani. A ki pályázik, annak a pályázás consequentiáit ís előre le kell vonnia. A 48. §-nál kimondanám, hogy az uti- és ellátás költségeinek megtéritése, vagy természetben kiszolgáltatása esetén, napidíjak az egyház terhére fel nem számithatók. VIII. Szabályellenes választások. Ez a fejezet — megvallom — zavarba hoz. Eddig a törvényjavaslatot úgy tekintettem, mint a mely a jelenleg érvényes törvénykönyv egész III. részét van hivatva pótolni ; azonban az a körülmén}7

, hogy a szabályellenes választásoknál a korteskedésről egyátalán hallgat, holott az fegyelmi esetek közi (ha azt kifejezetten tiltó törvény nincs) alapot nem talál: kétséget támaszt bennem ; kivált ha meggondolom, hogy e javaslatból a lelkészválasztás hatálya, ez a fontos momentum egészen hiányzik. Talán a régi törvény csak bizonyos részeire nézve akarják a változást? Úgyde, akkor a fenntartott §§-oknak világosan ki kellene tüntetve enni. Ha a vesztegetés, korteskedés fegyelmi eset, a minthogy az is, ugy azt e törvényben kifejezetten tiltani kell ; és pedig szorosabban körül irva, könnyebben utólérhetővé téve, ha ugyan e rákfenét irtani és érdeme szerint büntetni, nem pedig tenyészteni és óvni akarjuk. Abba sem tudok bele nyugodni, hogy ha a panaszok nem fegyelmi termeszetűek, a felett az elnökség csak ugy, könnyű módon véglegesen határozzon ; mert tulajdonkép a törvénybe foglalt választási szabályok megsértése maga is fegyelmi esetet képez; ugyanazért panasz esetében, a döntést mindig az egyházmegyei közgyűlésnek hagynám föl, mely aztán a hibás fél ellenében a fegyelmi eljárást is elrendelné. Az 50. §-ban is veszedelmet Iátok. Annak második kikezdése a presbyteriumnak túlságos jogot biztosit ; nemcsak, hanem azzal fenyeget, hogy — esetleg — a kisebbség akarata fog érvényre jutni. Megeshetik, s történt is nem egyszer, hogy a választók többbsége a presbyteriumban kisebbség, és megfordítva. Ekkor a presbyterium alaposnak nyilváníthat oly panaszt, melyet a többség indignálódva utasít vissza; vagy megfordítva: alaptalannak nyilvánítja a többség jogosult panaszát és a gyülekezet nyakára erőszakolná a kisebbség választottját; vagy uj választást rendeltet el a többség választottja ellenében. E baj kikerülése csak bizottság kiküldése utján eszközölhető. IX. Az özvégyi és kegyeleti évről. Szép gondolatnak tartom, hogy a törvényjavaslat — mai viszonyaink közt — az özvegyekre, árvákra is kiterjeszti figyelmét, s a mi eddig egyes kerületekben szokáshoz képest eltérően gyakoroltatott, azt egyetemesen kötelezővé akarja tenni. Bár kétlem, hogy ezt a dunamelléki régi intézményt a többi kerületek könnyen elfogadják ; de tegyük fel a jobbat ! Azonban az 53. §-ban, nem értem, mit keres a a két pápista szent: György és Mihály; holott nekünk szentjeink nincsenek. Különben is e két szent megcsalja egymást; mert György, (mint első szülött) az évből 7 hónapot vesz el, mig az ifjabb Mihálynak csak 5 jut. Ez egyenetlen osztály, nemcsak reájok, de az árvákra és özvegyekre nézve is, kiknek sorsa e két testvérétől tétetik függővé. Hozzá teszem, hogy e határidők — a gyakorlati élet szempontjából — felette rosszúl vannak megválasztva. Szentgyörgy előtt jóval el kell vetni a tavaszit, rendezni a kertet; s nincs keserűbb valami, mint mikor az uj a régi nyakára jár, midőn ez érzi mintegy, hogy ő régi otthonában a másiknak útjába áll. De hát, a pápista hagyományokon kívül — kérdem — mi köt minket a fenn tisztelt szentekhez ? Sőt inkább a tapasztalat nem kimutatta-e már régen, e határidő (mert eddig csak György uralkodott ref. egyházunkban, s néhol Gergely célszerűtlen voltát ? Lássuk, inkább, mit követel az okszerűség ? A józan ész kívánja, hogy a lelkész helyét oly időben foglalhassa el, midőn becses jövedelmi forrást képező kertjét berendezhesse, tavaszi földeit bevethesse; s a mennyire lehet — a kímélet elve szerint — egymásnak minél kevesebbet alkalmatlankodjanak. Ez az idő volna — szerintem — március 15-dik napja ; midőn a természet keble megelevenül, s midőn a távozó, mint az ujonérkező a maga tulajdonában kezdheti meg gazdálkodását. Az őszi határidő egy félév múlva szept. 15-ke, a midőn az őszi vetést tetszés szerint és saját felügyelete alatt ejtheti meg mindenki. Az 55. §-nál méltánytalannak tartom, hogy a stóla