Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-08 / 10. szám

hívei közül már az <3 odamenetele előtt többen nazarenusokká lettek, természetesen ezen egyének a házi istenitiszteletet buzgón gyakorolják, s ezen istenitiszteletekre a hithű reformátusok is eljártak a téli időszakban. Ily viszonyok közt emiitette fel több egyháztag, hogy ők is óhajtanának a téli időben házi istenitiszteleteket tartani, de ugy, hogy lelkészük olvassa és magyarázza a bibliát. Lelkész ennek lehetőségét nem vonta kétségbe, csakhogy helyiségeül az iskolát jelölte ki. Lelkészi körünk azon véleményben van, hogy a Szondy György által hívei vallásos buzgalmának ébren tartására a téli időszakban ' tartandó íiázi istenitisztelet, melynek helyisége az iskola lenne, egyházi rendtartásunk, illetőleg prot. egyházunk elveivel nem ellenkezik, sőt az ilynemű isteni tiszteletek gyakorlatba vétele főkép, ha ugy osztatnék az be, hogy havonként az egyetemes egyháztörténelem, és magyar prot. egyháztörténetből egyes részletek adatnának elő, a protestáns hitbuzgóság és hithűség szilárdítására hathatós eszközök lennének. Végül a gyámintézeti alapszabályok módosítására vonatkozó véleményes javaslat előadójául a tavaszi egyetemes lelkészi értekezleten Sípos Imre belényesi lelkész bizatott meg. S. ... I.. . KÜLFÖLD. Komoly gondolatok harcza. A legtalálóbban ennek nevezhetjük azt a két röpiratot, melyet ezúttal ismertetni szándékozunk, s a melyek napjainkban elég élénken foglalkoztatják a németországi tudományos világ ama részét, mely szereti vallását s egyházát. A nem régen ismertetett «KomoIy gondolatok)) írója ugyanis nem maradt ment a kritikától, mert a «Leipziger Zeitung»-bun dr. Fricke lipcsei tanár «Ezek is komoly gondolatok)) címmel választ irt Egidy broschürjére s e válasz most külön lenyomatban forog közkézen. E válasz s az ezzel csaknem egyidejűleg megjelent : ((Folytatása a komoly gondolatoknak)) című ujabb röpirata ugyancsak Egidynek képezik e soroknak tárgyát. Megjegyzem azonban, hogy Egidy ezen ujabb irata nem egyenes válasz a Fricke bírálatára, hanem hogy választ is fog írni, biztosra vehető. A katona írótól dr. Fricke sem tagadja meg a jogot, hogy hozzászólhat egyházi s vallásos kérdésekhez, csakhogy elvárja — úgymond — ha már hozzászól : ismerje az egyház s vallás dolgait a maguk lényegében s egész mivoltában. Aztán meg nincs is abban semmi veszélyes dolog, ha egy világi s épen egy katona közöl czélravezető eszméket egy s más kérdésben, hiszen az életben nem egy kérdést fejtettek meg már világiak épen az egyházat illetőleg. Csakhogy, ha örvendetes dolog is az, hogy egy világi komolyan foglalkozik valamely egyházi kérdéssel, mégis megfontolandó: vájjon czélszerű, üdvös munkát végez-e ? Ne csupán propagandát űzzön komoly ügyről közrebocsátott állítólagos komoly gondolataival, hanem egyúttal mélyen járó eszméket vetvén felszínre, termékenyítse a nemes lelkek munkáját, üsse helyre az eddigi tévedéseket, teremtsen hitet a tévhit, igaz meggyőződést a balvélemények helyett, különösen ha valaki olyan hivatott reformátornak érzi magát, mint a «Komoly gondolatok?) írója. így vélekedvén az «Ezek is komoly gondolatok)) írója egy világi egyén vallásos természetű kérdésben követendő eljárásáról, egész természetes az Egidy művéről mondott bírálata. Nem tekinti ezt másnak, mint propaganda eszköznek s épen ezért foglalkozik vele. Tartalmatlannak, naiv önámitással eltöltnek, romboló gondolatokat tartalmazó broschürnek nevezi, melynek szerzője egyenesen hivatott reformátornak képzeli magát egy uj ideális keresztyén világ számára. Csakhogy nagyon messze áll ettől. Művében a mi jó van, az nem az övé, s nem új; a mi az övé, az új ugyan, de rosz. «Ez az úton-útfélén heverő mű nélkülözi a legnagyobb mértékben az engedékenységet, nem a szerző személyét illetőleg talán, hanem azért, mert nincs meg benne egyáltalán a dolog horderejének, felelősségének s fontosságának az ismerete. Noha komoly gondolatok kétségkívül, de gondolatszegénységben sinylenek. Az egész iratban csakis két gondolat van, mely aztán folytonos ismétlődésben jön elő, s e két gondolat ez : Isten szeretet s Krisztus nem Isten, hanem ember.» S e két gondolatot sem fejti ki, e két gondolatot sem magyarázza meg. De ezt nem is várja Fricke a katona Írótól, hiszen Krisztus istenségének kérdése szaktudósoknak is elég dolgot ád. Érthetetlennek tartja Fricke is, hogy a Krisztus istenségét tagadó Egidy mégis Krisztust tartja nemcsak az emberiség, hanem saját üdvének is. Hát bizony érthetetlen ez a legnagyobb mértékben. De mégis ! Ez ((lehetséges)) szerzőnek, a hit hiszi, míg az ilyenformán szintén ((lehetséges)) háromságtant egyszerűen cdehetetlen»-nek tartja s ebből folyólag a Krisztus istenségét is. Ámbár ama «lehetséges»-nek is van nagy hibája, mert hogy lehet Krisztus üdve annak az embernek, a ki, mint Egidy, megtagadja a kegyelem lételét is. Hát bizony a komoly gondolatoknak komoly czéljat igazán kétségbe vonhatja dr. Fricke. Mi is kifejeztük kétkedésünket a szerző czéljának elérését illetőleg s megjegyeztük, hogy a Krisztus istensége a ker. vallás conditio sine qua non-ja; ismételjük, a mit már mondtunk : a katona iró a hitet és tudást nem tudja összeegyeztetni. Fiicke «Ezek is komoly gondolatok»-ja talpraesett, elmés s könnyed bírálat és felelet, a melyben éles megfigyelő tehetség nyilvánul s lépten-nyomon elevenére tapint a laikus írónak. Igaza van, hogy jó lett volna Egidynek figyelmére méltatni eme régi közmondást : ne sutor ultra crepidam. De nem ! hiszen ime itt van előttünk a ((Folytatása a komoly gondolatoknak.)) A hivatalából kitett katona nem nyugszik s újra közli gondolatait a világgal, hogy ez őt nem sokára egyenesen rajongónak, ha ugyan nem őrjöngőnek tartsa. Mert a kezünkben levő uj röpirata akaratlanul is erre a véleményre indítja az olvasót. A mily figyelmet érdemelt eléggé rendszeres első műve, annyira csekély értékű e folytatás. E röpirat karácsonykor termett s mikor az író maga is ének lé a Megváltó születése emlékünnepén e lélekemelő angyali szózatot: «Dicsősség a magasságban Istennek, békesség a földön s az emberekhez jóakarat)), ugyanakkor újra tollat ragad, hogy Krisztus istensége ellen szélmalomharezot vívjon. Vájjon nem jutott-e eszébe, hogy Krisztus istensége nélkül ő sem ülhette volna a karácsomleiket emelő szent ünnepét ? Vájjon tudná-e szerző Krisztus isteni tanítása nélkül ama magasztos elvet : ((Isten a szeretet?)) Hát az emberi ész olyan ostoba, hogy egy dolgot meg tud érteni, másat nem, mert ez a másik csak olyan lehetellen, mint az, a mit megértett ? Hogy fogja meg eszével a szeretetet? Vájjon