Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-08 / 10. szám

képviselői hogy mennyiben kívánják tiszteletben tartani a felvidéki kisebb gyülekezetek jogait: megmutatták a konventi képviselők választásánál is; nyolcz egyházmegye határozatát öt ellenében elvetették és leszavazták. Ez az eset ismétlődhetik más jogos kérdések felmerülésénél is, pedig ezek a sok államsegélyre szorult szegény egyházak lelkészei fizetik főleg a kerület főiskoláját is az évenként annak javára viszszatartott 8000 frt államsegélyben és fizetik a lelkészek gyámintézeti segélyében. Hogy mily áldozatot hoztak és hoznak évenként a felvidék szegény egyházai és lelkipásztorai a főiskola fentartására: azt igen könnyű belátni. Ha tehát az igát hordozzák : tiszteletben kellene tartani jogaikat is. De a jogok gyakorlatába az oroszlánrészt az alföldiek maguknak követelik. Váljék ketté tehát a tiszántúli egyházkerület, itt az alkalmas idő; ismét a zsinat küszöbe előtt állunk. A homogén és heterogén elemek váljanak külön egymástól. Hiszen az alföldi népes egyházak maguk is ezt akarják elősegiteni az által, a midőn félve mintegy a felsőtiszavidéki apró gyülekezetek szavazatától, indítványozzák, hogy egyházigazgatásunkban a szavazatok száma a lélekszám szerint határoztassék meg s az által azok az apró-cseprő 3—400 lélekkel biró kis egyházak, a melyek igazán erejök megfeszítésével templomot, iskolát, lelkészt és tanítót tartanak fenn, örökös szolgaságra kárhoztassanak. Tehát ezzel is akaratlanul is azt látszanak bizonyítani, hogy nem vagyunk méltók hozzájok. Mi természetesebb tehát, minthogy indítsuk meg a válópert; ha meguntak és kicsinyelnek bennünket, hát váljunk meg egymástól. Ne féltsenek minket, hogy nélkülük sem tudunk megélni. Segítsünk magunkon, az Isten is megsegít. Mi mindenesetre csak nyerni fogunk a különválás által. Fel tehát a zászlóval 1 Hadd induljon meg a válóper. Itt a kínálkozó alkalom. Az egyházmegyei gyűléseknek még mind előtte vagyunk. A Felsőtiszaparti által jelzett egyházmegyék, jelesül: a beregi, máramaros-ugocsai, nagy-bányai, szatmári, nagy-károlyi, felső-szabolcsi, szilágy-szolnoki és talán még a hasonló körülmények közt levő érmelléki egyházmegye is vegyék komolyan fontolóra az eszmét, vitassák meg gyűléseiket, és hozandó határozataikat terjeszszék fel az egyházkerületre, hogy igy a zsinat öszszeüléseig e tárgy teljesen elő legyen keszitve. Ne késlekedjünk, mert áron is meg kell venni a jó alkalmat. Alakítsuk meg tehát a felsőtiszai egyházkerületet! Felvidéki. A nagy-szalontai egyházmegyéből. — Belényesi lelkészi kör értekezlete. — A belényesi lelkészi kör, mely a nagy-szalontai egyházmegyében, a b.-böszörményi kört kivéve, egyedül ád életjelt magáról, február 6-án Belényes-Sonkolyosan tartotta meg ez évi első értekezletét. Jelen voltak : Győry József tárkányi, Sípos Imre belényesi, Dobray Ferencz fenesi, Sípos János b.-ujlaki, Barna Zsigmond sonkolyosi, Szondy György gyantai lelkészek. Ezen értekezletnek fő tárgya volt a gyámintézeti alapszabályok módosítására nézve véleményes javaslat készítése, mely a többi körök esetleg elkészítendő munkálatával együtt tárgyaltatik a tavaszi egyetemes lelkészi értekezlet gyűlésén. A nagy-szalontai egyházmegye gyámintézetének újjászervezését 12 évvel ezelőtt Szél Kálmán mostani esperes eszközölte, még pedig oly helyes alapokon, hogy ma már a tőke megnégyszereződött. E növekedés alapját képezték r-ször a tagsági dijak felemelése, mely szerint az e célra 3 osztályba sorozott papi jövedelmek után az i-ső osztályú papi jövedelmet élvező lelkész fizet 21 frtot, 2-dik oszt. 14 frt, 3 —dík oszt. 7 frtot. Ezen kívül a tőke növekedésére a legnagyobb hatással volr, hogy ez évtől kezdve az özvegyi kegy-év eltöröltetvén, e helyett az özvegy, férje halála utáni egyházi évben bizonyos kegyeleti átalányt kap, melyet a megválasztot uj lelkész tartozik az özvegy részére kifizetni első évi fizetésének feléből, mely összeg a stóla levonásával kegyeleti átalány címen minden egyházra nézve meg van állapítva. Ha pedig özvegy és árvák nem maradtak, a megválasztott lelkész a kegyeleti átalányt a gyámintézet pénztárába fizeti. Ezen kívül 2 évig tagsági dijának kétszeresét fizeti. Ezen gyökeres átalakítás vetette meg alapját a mostani, már 40,000 frtot haladó gyámintézeti tőkének. Ez alapot megbolygatni épen nem volt célja a belényesi körnek sem, csupán egyes apróbb részletekre lett téve némi javaslat, nagyobbrésze a b.-böszörményi kör javaslata szellemében. Lelkészi körünk exponált helyzetében, (körül levén véve e 7 anyaegyház, u. m. Belényes, Remete, Tárkány, Fenes, Somkolyos, B.-Ujlak, Gyanta az oláhság ezrei által) nem akar elmaradni, a protestáns egyházi élet szellemi és társadalmi életének ismeretétől, ez évben is egyes tagjai által több egyházi lapot járat. Ezek közt a Prot. Egvh. Isk. lapot, Debreceni Prot. lapot, Sárospataki lapokat, Dunántúli Prot. lapot, Közpapok lapját. Tagja lett a Protestáns irodalmi társulatnak. Korlátolt anyagi helyzetéhez képest elég törekvés ez, csak minden lelkészi kör tegyen ennyit, hivatásukat teljesíteni fogják. Ezen értekezleten lett tárgyalva Sípos János b.-ujlaki lelkész azon indítványa, hogy a köznép vallásos buzgóságának emelésére tegyük általánossá a hétköznapi istenitiszteleteken a biblia olvasást, hogy istenitiszteleteink ezáltal is hasonlókká legyenek az ős keresztyénség istenitiszteletéhez, Indokolásul felhozza, hogy a mi népünk egy része még ma sem tud, vagy nem jól tud olvasni, s e miatt nem olvashatja a szentírást, de ha előtte olvassák fel, szent áhítattal hallgatja. Hogy mennyire vonzó indítványozó szerint a népre a biblia, bizonyítja épen a nazarénusok példája, kiknek egy része azért csatlakozik ama rajongó szektához, mert ott a biblia olvasásra bő alkalom van. Értekezletünk a felvetett eszmét elvben pártolja, s ajánlja a kör tagjainak, hogy mihelyt az időt és körülményeket arra alkalmasoknak találják, egyházaikban tegyenek ez irányban kísérletet. Szondy György gyantai lelkész kérdést intéz, mi az oka hogy Pincés János remetei lelkész értekezletünkön soha sincs jelen, mintha őtet épen nem érdekelnék protestáns egyházi ügyeink, vagy mintha nem volna kellő erkölcsi érzéke az iránt, hogy prot. lelkészeinknek mindenütt, de kivált ily exponált helyeken össze kell tartani, társulni, s a testületi szellemet s protestáns érzületet ápolni. Kellő felvilágositás után meg lett bízva köri elnök, hogy körünk nevében kérje fel az egyházmegye esperesét, hogy Pincés János remetei lelkészt esetleg erkölcsi kényszer által is utasítsa lelkészi körünkhöz csatlakozásra. Ugyancsak Szondy György felemliti, vájjon nem ütköznék e egyházi rendtartásunkba, ha ő koronként estéli időben az iskolaépületben az ott egybegyűlt híveknek rövid fohász és éneklés után bibliát olvasna, és az olvasást általános magyarázattal kisérné. Ezen kérdés felvetésére azon körülmény szolgáltatott alkalmat, hogy