Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-08 / 10. szám

őt. A ritka természeti és szónoki ajándékok egyesülése magyarázza meg a Bersier által gyakorolt hatást azokra, akik őt hallgatták. Soha se csalódtunk abban, hogy az, aki beszélt, szerette azokat, a kikhez jött az evangéliumot hirdetni ; e hittől és lelkesedéstől áradó beszéddel együtt számba kellett venni az oly gazdag, de mindenek felett oly szeretetteljes tapasztalást is. Hála a közrebocsátott szép kötetnek, e nagyszerű beszédek hatása általa még sokáig érvényben marad. Sokan lesznek azok, kik e nemes könyvhez, mint hű tanácsadóhoz, mint biztos baráthoz jőnek, kik ennek olvasásában és felette való elmélkedésben találnak feleletet azokra a fájdalmas kérdésekre, melyek a szivet csak azért izgatják, hogy a szenvedés által felemeljék az örök igazságok bírására. E rövid ismertetéshez még csak annyit teszünk, hogy Lapunk olvasói e könyv kelendőségéről és igy valódi értékéről fogalommal bírjanak, mikép a mult év december havában jelent meg és egy hó alatt 15 kiadást ért; e folyó év január 10-én pedig már a 20-ik kiadás is elfogyott, a mi egyházi beszédek kiadásánál eddig még nem történt soha. (Revue chrétienne.)

Baksay László. BELFÖLD. Alakítsuk meg a felső-tiszai egyházkerületet, Ismét megujittatott e lapok 3 — ik számában Felsőtiszaparti által ama régen szunnyadozó eszme, a felsőtiszai egyházkerület eszméje; s a mint látszik, nem is maradt az pusztában kiáltott szó, mivel több egyházi lapok rokonszenvvel fogadták azt, s ez által beismerték annak életrevalóságát, szükségességét. Hogy némelyek kicsinylőleg szóltak a mozgalomról, a ((Reformátusok lapja» és a «Debreczeni Prot. Lap» pedig egyenesen ellene nyilatkozott az indítványnak : az még nem lehet akadály arra nézve, hogy az ige testet ne öltsön magára, mert miként az egyének, ugy a nézetek és gondolkozásmódok is különbözők szoktak lenni. Üdvözlet tehát Felsőtiszapartinak, hogy az eszmét fölébresztette, és alkalmat szolgáltatott annak minden oldalról való megvitatására. Hogy a tiszántúli ref. egyházkerület a kettéválasztásra megérett, azt minden elfogulatlan és józanul ítélő beláthatja. Felsőtiszaparti a különválás megokulásánál a többek között a politikai pdrtoskodásra is hivatkozott. Hát hiszen ez sajnos, hogy ugy van ; a politikát behurczolták az egyházkerületi tanácsterembe is; de korántsem a felső-tiszavidéki egyházmegyék képviselői, mert azoknak már ex ofto védeni kell a maguk apró-cseprő egyházaik jogait. Igaz, hogy ez is baj és nem is mellékes érdek. Hanem a mi a legfőbb, a kormányzat nehézsége itt a főbaj. Ez az, a mi a különválást kellően indokolja. Minden elfogulatlanul szemlélő beláthatja azt, hogy a túlnépes, majdnem egy millió lélekkel bíró tiszántúli egyházkerületet egy embernek pontosan vezetni, kormányozni csaknem lehetetlen. Nézzük meg csak annak igazolására a csekélyebb népességű egyházakat, melyekben a lelkipásztorok híveiket színről-színre ismerik, azoknak családi körülményeiket, valláserkölcsi életöket naponként közelebbről láthatják; annálfogva ha valamelyiknek orvoslásra van szüksége, azt azonnal teljesíthetik, ügyes-bajos dolgaikban tanácscsal, vigasztalással készséggel szolgálhatnak. Mig az alföldi túlnépes 5—6000 lélekkel bíró egyházakban a lelkészek csak a templomi istenitiszteletek, vagy más vallásos összejövetelek alkalmával láthatják, hallgatóikat; de csakis láthatják, mert a nagy népesség, s az ennek következtében szükséges hivatalos elfoglaltatás nem engednek időt arra, hogy híveiket családi körükben meglátogassák és velük közelebbről megismerkedjenek. Igy a lelkész az ilyen helyeken mondhatni puszta szószéki eljáró, nem pedig valóságos lelkipásztor. Már pedig a pásztornak ismerni kell az ő nyáját, ismerni kell annak juhait, mert lelkiismeretes gondozás csak így lehetséges. A legeklatánsabb példát maga a 40,000 lélekkel biró kálvinista Róma, Debrecen szolgáltatja közelebbről erre nézve, a midőn az egészségesebb kormányzás tekintetéből, a nagy népességű egyházat annyi körre kívánja felosztani, a hány rendes lelkészi állomás van benne; és e különválásra maga adja meg a világos példát akkor, a midőn elhatározta, hogy kiválik a debreczeni egyházmegye kebeléből és külön egyházmegyévé alakul. Tehát első sorban maga Debreczen is belátta azt, hogy a kormányzás és lelkigondozás így sokkal áldásosabb fog lenni. Á debreczeni zsinat a püspököknek kötelességükké tette, hogy a kerületükben levő egyházakat időnként hivatalosan meglátogassák, hogy azáltal a vallásos érzület az egyház tagjaiban annál inkább fentartassék. Ez igen szép alkotása a törvényhozásnak. Hogy mily erkölcsi haszna van a látogatásnak: arról bizonyságot tehetnek ama szerencsés egyházmegyék és gyülekezetek, melyek már ily magas főpásztori látogatásban részesültek. A többi testvér kerületek püspökei évenként, ha bár terhesnek tartják is magukra nézve előrehaladott koruknál fogva ama kötelességet, mégis igyekeztek és igyekeznek annak eleget tenni ; s áldásthozó gyümölcse bizonyára kisebb nagyobb mérvben mindenik gyülekezeten meglátszik. A tiszántúli egyházkerület 13 egyházmegyét foglal magában 576 gyülekezettel; s területe mint Felsőtiszaparti is mondja, Kárpátoktól egész Szerbiáig terjed. Már most egy az élet alkonya felé járó főpásztor, mert ifjú korban állót ily kitüntetés nálunk nem igen szokott érni, miként szánhassa el magát arra, élete és egészsége veszélyeztetése nélkül, hogy a nagy területeken fekvő, s számos gyülekezetekkel biró egyházmegyéket sorban meglátogassa s mindenik egyháza szellemi és anyagi állapotáról személyes meggyőződést szerezzen ? A békésbánáti egyházmegye maga oly nagy, mintegy 170.000 lelket számláló, és oly nagy területen fekszik, mintegy 9 polgári megyét foglalván magában, hogy méltán beillenék egy egyházkerületnek is. Kívánni se lehet tehát a tiszántúli kerület jelen területi épségében, annak püspökétől, hogy az ily nagy feladat teljesítésére vállalkoznék. Föt. Révész Bálint püspök ur megkezdette volt a beregi egyházmegye kebelében a főpásztori látogatást, de akkor is csak részben tehetett eleget ebbeli kötelességének, mert a hivatal kormányzati teendői oly huzamos időt nem engedtek a távollétre. Mai időben a püspök már nem annyira lelkipásztor, mint inkább hivatali főnök, a kinek kormányzási gondjai a korral együtt megsokasulnak. Nem csoda tehát, hogy a tiszántúli egyházkerület kormányzata annak területi nagysága miatt csak lassan mozoghat. A gvüléskezések napokig eltartanak, s csak öszszehalmozódott tárgyak közül még is sokszor marad skontróban elintézetlenül elég. De jogvédelem és osztozkodás tekintetéből is kívánatos a különválás. Mert az alvidéki népes egyhazak